Összesen 341 válogatottságtól búcsúzott a svédek ellen a magyar válogatott, miután civilben Hajnal Tamásnak és Vanczák Vilmosnak, míg meccsszerelésben, kezdőként Király Gábornak és Juhász Rolandnak köszönték meg a magyar nemzeti csapatban nyújtott teljesítményüket.
Elsőként Bernd Storck szavait adjuk közre, aki köszönetet mondott Király Gábornak és Juhász Rolandnak, majd értékelte a mérkőzést is. „Szeretném megköszönni Gábornak és Rolandnak az együttműködést. Köszönöm a munkájukat, minden jót kívánok nekik, ezt a meccset értük játszottuk. Ami a mérkőzést illeti: jó teszt volt, nagyon erős csapattól kaptunk ki. Az első félidőben nem játszottunk jól, a másodikban megpróbáltunk futballozni, de láttuk a különbséget a topcsapatok játékosai és a mieink között. Látjuk, hol tartunk, van még miben fejlődnünk.” – fogalmazott a kapitány a lefújás után az M4 Sport kamerái előtt.
Nem sokkal később a sajtótájékoztatón bővebben is beszélt a találkozóról. „Jó, tanulságos mérkőzés volt a számunkra. Látnunk kellett, hogyan tudunk teljesíteni egy ilyen csapat ellen, mint a svéd, amelynek komoly tapasztalata van nemzetközileg, rendre ott van a világversenyeken. A különbségek megmutatkoztak, de ez rendben van, ezekből tudunk tanulni. Jó volt ez a mai, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, a magyar játékosok sokat fejlődhetnek azok alapján, amiket láttak a svédektől. Egy-két futballistának még nincs kellő nemzetközi tapasztalata, nincs meg a kellő ritmusa. Az Eb után sajnos nem mindig volt lehetőség arra, hogy sokat játszassuk őket, ilyenkor a különbségek azért megmutatkoznak. Fontos, hogy nemzetközileg több összecsapást tudjunk játszani, ezek segítenek eggyel tovább lépni, mérkőzésről mérkőzésre fejlődünk.”
Ezt követte egy rövid évértékelő, melyben a pozitívumokat emelte ki Bernd Storck. „A magyar futball tekintetében ez mindenképpen sikeres esztendő volt. Nemzetközi szinten helytálltunk, összességében jó meccseket játszottunk. Elégedettek lehetünk, az Európa-bajnokságon jól képviseltük az országot, s versenyben vagyunk a 2018-as világbajnokságra való kijutásért is. A selejtezőkön egy-két ponttal szerezhettük volna többet, ám a 2017-es esztendőben lesz lehetőségünk a javításra. A következő feladat az Európa-bajnok portugálok ellen jön, nehéz lesz, de vállaljuk. Elégedettek lehetünk a fejlődéssel, a fiatalok beépítésével, láthatjuk, vannak tehetségeink, a jövőre nézve ez nagyon pozitív.”
Sok újoncot avatott Bernd Storck ezen az összecsapáson, így Hangya Szilveszter, Berecz Zsombor, Nagy Dominik, Botka Endre és Megyeri Balázs is első alkalommal lépett pályára a felnőttek között a meggypiros dresszben. Ami azt illeti, talán Berecz Zsombor bemutatkozása volt üde színfolt. A találkozót végigjátszó Németh Krisztián szerint lehet építeni a fiatalokra a jövőben. „Szerettünk volna gólt szerezni természetesen, de nem úgy sikerült a mérkőzés, ahogy elterveztük – értékelt az Al-Gharafa támadója. – Voltak lehetőségeink, de nem találtuk a megfelelő ritmust. Örülünk, és köszönjük szépen, hogy ennyien kijöttek, és végig szurkoltak nekünk. A fiatalok, akik pályára léptek, nagyon tehetségesek, és megmutatták, hogy lehet majd rájuk számítani. Most futballoztunk ilyen felállásban, néha pontatlanul játszottunk, de a jövőben bátran lehet használni a fiatalokat. Két legendát búcsúztattunk. Roliék nagyon hiányoznak majd, nemcsak a pályán mutatott játék miatt, hanem azért is, mert remekül tartották össze a csapatot. Reméljük, tudjuk őket pótolni, nekik meg sok sikert kívánok.”
És akkor a – pályán – elbúcsúzók nyilatkozata. Király Gábor huszonhat-, Juhász Roland pedig negyvennégy percet tölthetett a pályán utolsó válogatott mérkőzésén. „Ennyi volt, örültem, hogy ma itt lehettem – fogalmazott a bravúrral búcsúzó Király Gábor. – A száznyolc válogatottságomra büszke vagyok, ilyen érzésekért érdemes labdarúgónak lenni. Szavakkal el sem lehet mondani. Ez a válogatott. Itt nincs olyan, hogy csak három percet játszok, nincs felkészülési meccs, csak a válogatott. Itt mindig pörögsz, maximálisan koncentrálsz, és odateszed magad.”
Kilencvenöt mérkőzés jutott Juhász Rolandnak, aki német kapitány (Lothar Matthäus) alatt debütált, s szintén német szakember kezei alatt játszotta utolsó mérkőzését a válogatottban. Igencsak elérzékenyülve beszélt azokról az érzésekről, amelyek megadattak neki. „Nagyon nehéz… Ennyi volt… Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz benne. Köszönet a társaknak, hogy visszafogadtak minket. Jó volt újra köztük lenni, és a pályán velük együtt hallgatni a Himnuszt. A kezdés előtt azt kívántam nekik, hogy ők is minél többször éljék ezt át.”
Gavalovits Sándor
