Tényekre, tapasztalatokra, és az azokból leszűrt konzekvenciákra alapozott szubjektív gondolatsor Őszi Ádám tollából, avagy a magyar labdarúgásban uralkodó káosz más sportágakat és azoknak megítélését teheti tönkre a közeljövőben. Egy olyan folyamat margóján írom gondolataimat, mely már elkezdődött, ám még nem láthatjuk a határait és következményeit, de a negatív eseménysorok egy rossz jövőképet festenek. A gondolatmenet már sokszor megfogalmazódott a fejemben, ám kellett egy utolsó csepp a pohárba. A szombati Siófok-Debrecen női kézilabda bajnokira készülvén szaladtam bele a Szabó Edinát ért szurkolói rigmusok után tett feljelentés “részeredményébe”, mely alább részletesen elolvasható. Elkezdtek motoszkálni a fejemben a fogaskerekek, s úgy gondoltam, megosztom a véleményem a közvéleménnyel.
Röviden és tömören, a DVSC-Érd női kézilabda bajnoki mérkőzésen a vendégek vezetőedzőjét Szabó Edinát érte verbális szurkolói inzultus, a szakembert orális szexre biztatták a hazai ultrák (milyen furcsa ezt a szót egy kézilabda meccs margóján használni, hogy ultra), melynek hozománya egy feljelentés és eljárás lett. Az ítélethirdetést követően a Debrecen hivatalos sajtóközleményben foglalt állást, melyben elhatárolódik szurkolóinak megnyilvánulásától, ám leszögezi, hogy Szabó Edina magatartása volt a kiváltó ok, a szaktekintély sem viselkedett profi módon. Itt halkan szeretném megjegyezni, hogy évek óta közvetítek női kézilabda mérkőzéseket, s nekem is vannak személyes tapasztalataim az edzőnővel kapcsolatban. Burkoltan, röviden és tömören nem véletlen, hogy pont körülötte alakult ki ez a helyzet…, de ez most lényegtelen is, nem ez a gondolatmenet mondandója.
Sajnos az eset nem egyedi…
… és egyre több lesz belőle. Gondolatmenetemet ennek okaira irányítom, s mutatom be tényekre és személyes tapasztalatokra alapozva. A folyamat kristálytisztán látható, a homokba dughatjuk a fejünket jó magyar szokáshoz mérten, de a tény attól még tény marad. A futballhuliganizmus szépen lassan elkezdett beszivárogni más sportágakba, ennek pedig látható, negatív hozományai vannak. Aki jár kézilabda mérkőzésekre, az tudja, milyen a hangulat, mik a szurkolói normák, milyen a lelátói hangulat és az atmoszféra, mely normál esetben körülölel egy eseményt. A magyar jégkorong válogatott lévén ugyanezt tudom hangsúlyozni személyes tapasztalatok alapján. Ezen sportesemények sokkal kulturáltabb közeggel bírnak, mint egy labdarúgó mérkőzésé. Elmaradnak a szélsőséges, radikális megnyilvánulások, nincsen jelen a trágárság, a szurkolók a sportért és a csapatért vannak kint, nem pedig másért. A közeg családbarát, hazánkban igen sokszor használjuk ezt a kifejezést. Ez a jelző azonban eltűnhet, ha a tendencia folytatódik és az egyes sportágak szurkolói rétegei keverednek.
Rossz hasonlat, vagy mégis jó!?
Először is szeretném leszögezni, hogy nem a hétköznapi focibaráttal van a baj, nem szeretnék általánosítani. Sajnos a magyar ember a kákán is a csomót keresi, így kimondom, a szélsőséges és radikális futballszurkolókról, ultrákról, huligánokról szólnak soraim. Akinek nem inge, az ne vegye magára címszó alatt, előre is köszönöm! A jelenkor egyik legmegosztóbb témája a migrációs helyzet. Ennek margóján hozom hasonlatomat, mondván az Európába áramló muszlimok sem szeretnének vallást és szokásokat váltani, szeretnék azokat megőrizni egy más világban. Nem fogadják el az európai társadalom normáit és szabályait, nem alkalmazkodnak (tisztelet a kivétel), csupán azt várják el, hogy a már helyben lévők fogadják el őket úgy, ahogy…! Ilyen a futballközegből érkező huligán is. A futballhuligánnak a futballstadionban a helye (vagy ott sem), a muszlimoknak pedig ott, ahol a saját vallása és népe, ahol az ő normáik elfogadottak. Aki pedig szeretne más sportágak mellett is megjelenni, mint szurkoló, az alkalmazkodjon annak közegéhez, ne pedig tönkretegye azt.
Ott voltam Krakkóban és a Fradi BL-meccsein…
Sport és atmoszféra fanatikusként igyekszem minél több helyre eljutni, a krakkói jégkorongfeljutás és az FTC női kézilabdacsapatának hazai Bajnokok Ligája mérkőzései zseniális élményt nyújtottak a számomra és sok más szurkoló számára. A zseniális sportélmény mögött azonban van egy negatív faktor. Krakkóba több ezer magyar szurkoló eljött, mégis három szurkolótábor volt az arénában. A hazai lengyel, és két magyar, a jégkorongszurkolók és a fociszurkolók. Egymástól jól elkülönülve. Egészen elképesztő volt hallani egy jégkorongmérkőzésen az MLSZ-t szidalmazó rigmusokat, mely soha nem hangzott fel és nem illett oda. A fociszurkolók nem igazán ismerték a jégkorongtábor dalait, s próbálták a futballstadionokban megszokott dallamokat ráerőltetni arra a közegre, mely otthon volt, hazai pályán szurkolt. Nem alkalmazkodtak. A jéghegy csúcsa volt a pirotechnikai eszközök többszöri használata, többszöri felszólításra és a mérkőzés beszüntetésének meglebegtetése ellenére. Ők nem a magyar jégkorong válogatottért érkeztek, csak meg akarták mutatni, hogy mi vagyunk a fasza magyar gyerekek…! A Pap László Sportarénában korábban szerencsére soha sem tapasztaltam hasonlót, ám félek, hogy ez már csak múltidő. Ugyanez igaz az FTC női kézilabdacsapatának hazai BL-meccseire, ahol fantasztikus a hangulat, ezt a hangulatot pedig a szóban forgó beszivárgó tömeg hozza és generálja, ám mindig van pár renitenst, aki olyat cselekedik, amit nem kellene, netán még a tömeg követi is őt. Élénken él a fejemben az ellenfél kapusát szidalmazó gusztustalan rigmus, illetve az alapvonali játékvezetőt célzó és sörrel leöntő szurkolók mozzanata. Ezek nem tartoznak hozzá sem a jégkorong, sem pedig a kézilabda közegéhez, de mégis jelen vannak, s a történet ismétlődő, egyre sűrűbben. Legújabban Debrecenből hallani egyre több kritikát. A SZUD eltűnt a Loki stadionjából, a szurkolók pedig futball helyet kézilabdára járnak. Ezzel semmi gond nem lenne és azzal sem, hogy fantasztikus hangulatot teremtenek, de a melléktermék, mely kicsapódik, nagyon nem hiányzik…
Jégkorongmeccsen abszurd nézőtéri események… (Krakkó) – Fotó: alfahir.hu
A labdarúgásban uralkodó káosz hozománya…
Az alcím hűen összefoglal, avagy a magyar stadionokból eltűntek a szurkolók, hétről-hétre azt lehet olvasni, hogy újabb negatív nézőcsúcs dőlt meg az NB I-ben. Ott az új DVSC aréna, mely kong az ürességtől, népnyelven viccesen a szurkolók széknek öltöztek. A Groupama Aréna hangulata is zseniális, a televízióban jól kivehető volt, amikor az MTK, még egyszer mondom MTK szurkolói leszurkolták a Ferencváros “ultráit”. Futballkártya, beléptetőrendszer, vénaszkenner, kinn maradó és kinn rekedő tömegek, melyek dacolnak a rendszerrel, a rendszerrel, mely rossz és helytelen, s jelenleg más sportágak rovására dolgozik akaratlanul. Részmegoldás, mely másutt csapódik ki, olyan megoldás, mely a labdarúgásnak sem jó, hiszen eltűnt a hangulat a stadionok legtöbbjéből. Modernizációs és társadalmi problémák sokasága, melynek gyökere sokkal mélyebben van, mint gondolnánk. Egy azonban biztos, amíg a labdarúgásban a sportág honi vezetői nem teremtenek rendet, addig sajnos a fent említettek jelen lesznek, beépülnek más sportágakba. Csak nehogy mire megoldás születik, addigra más késő legyen…
Szerző: Őszi Ádám
