Hazatért a fiú. Mondjuk aligha fiú már, de azt érezte, hogy az ő helyzete nem gyerekjáték az Internél. Anno Roberto Mancini különkérésére érkezett meg Milánóba, de nem tudta hosszabb távon beverekedni magát a kezdőbe. Sőt az olasz tréner után érkező másik két edző már nem is nagyon számolt a rutinos labdaszerzővel. A váltás csak időkérdése volt.
Mondjuk ki, Felipe Melo nem tartozott a kedvencek közé Milánó kék-fekete részén. A közismerten bestia üzemmódba játszó középpályás adós maradt a tartós jó teljesítménnyel, ellenben könnyen lehetett arra fogadni, hogy valamilyen színű lappal zárja a mérkőzést. Bár ezen aligha lepődik meg az, aki követte az ő pályafutását, esetleg olyan csapatnak szurkolt, ahol éppen játszott. Hiszen mindenhol azzal vált “híressé”, hogy simán kiállítgatta magát, azzal, hogy lehetetlen helyzetekben, lehetetlen mozdulatokkal vágta fel az adott emberét. A védekező középpályás helyzete azért sem volt egyszerű, mert Mancini sem tudta minden esetben használni, de amikor megérkezett Frank de Boer szinte egyáltalán nem kapott lehetőséget. A kezdőcsapatban csakis az EL találkozón volt jelen.
Majd a holland menesztése után vette át az Inter irányítását Pioli mester, aki inkább a fiatal franciába, Kondogbiaba vetette a bizalmát. Így egyértelművé vált, hogy csakis kiegészítőemberként számolnak vele a klubnál. Vagy inkább úgy sem. Voltak pletykák arról, hogy még az Inter fizetne hárommilliót a játékosnak azért, hogy elhagyja a keretet. Nos egyelőre nem tudni, hogy ebből mennyi igazság, de az szent, hogy Felipe Melo elhagyja Olaszországot. Az új gárdája pedig, a brazil Palmeiras lesz. A munkaszerződése 2019 júniusáig szól. Ergo három évre igazolták le. hogy hiányozni fog az Interből? Talán a fura karaktere igen, mégiscsak vitt valamiféle színt a pályára azzal az agresszív bulldog stílusával. Mindenesetre a mostani Nerazzurriba nem fér be.
Szerző: Borbély Szabolcs
