Ismét elkészítette éves felmérését a Nemzetközi Játékos-szakszervezet. Ebben igen érdekes adatokat is találunk.
A játékosok védelmében létrejött FIFPro minden évben készít egy általános felmérést különböző témakörökben. A 2016-os abból a szempontból mindenképp üdvözlendő, hogy vannak a sportágnak olyan szegmensei, amelyben hazánk sokkal jobban teljesít, mint az elmúlt években, ilyen például a bundázásra való megkeresés, vagy éppen a szurkolói fenyegetettség, netán a szakképzettség kérdése.
A HLSZ honlapján megtalálható a teljes lista, most csak szemezgetünk az érdekesebb adatok közül. Idehaza 207 játékos válaszolt a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének közreműködésével, ebből 88 saját állampolgárságú labdarúgó adott választ.
Kiderült, hogy leginkább az orvosi ellátásban vannak még hiányosságok, míg például a kettős szerződésekkel a honi futballisták alig tíz százalékát foglalkoztatják.
De nézzük is, hogyan épül fel a lista.
Kik vettek részt a felmérésben:
Ausztria, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, horvátország, Írország, Izland, Izrael, Kazahsztán, Lengyelország, Macedónia, MAGYARORSZÁG, Málta, Montenegró, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Románia, Skócia, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna.
Kiderült a felméréséből, hogy idehaza mindössze 22 hónap, azaz alig két év a munkaszerződés időtartama, míg például Franciaországban 32 hónap, majdnem három év. Ugyanitt Írország 11 hónapos szerződéssel sereghajtó, csak azért, mert több helyről nincs adat. (Oroszország, Norvégia, Svédország és Románia)
Ide kapcsolódik, hogy hazánkban a játékosok 11 százalékának nincs saját példánya a munkaszerződéséből, miközben Törökországban ez 44 %, amivel toronymagasan az első. Ezzel a 11 százalékkal hazánk a 11. helyet foglalja el a listán.
Az is érdekes lehet, hogy hány játékosunk van foglalkoztatva vállalkozóként, illetve kettős szerződéssel. Előbbiben majdnem a lista végén van Magyarország (17.) egy százalékkal, míg a kettős szerződéssel hét százaléka a válaszadóknak bír. A HLSZ megjegyzése szerint az MLSZ-szel karöltve kidolgozott hivatalos mintaszerződésnek köszönhetően ilyen alacsonyak a számok. A legtöbb vállalkozóként bejelentett játékost Horvátország (94 %), míg a kettős szerződéssel alkalmazott labdarúgót Ciprus (49 %) adja.
A kettős szerződések egyre visszább szorulnak honi viszonylatban. (illusztráció)
Ami a „sötét oldalt” illeti, a nyomásgyakorlás különböző eszközeire is rákérdeztek az illetékesek. Így például az edzések látogatása alóli felmentésről, a szerződés megújításával kapcsolatos parkolópályára tétel, valamint a szabad átigazolás korlátozása szerepelt a következő csokorban. Az elsőben hazánk harmadik helyen áll 12 %-kal, a második szegmens adat híján nem tudható, míg a szabad mozgás korlátozásában 24. helyen van a honi futball 10 %-kal, holtversenyben Bulgáriával. Érdekességként megemlíthető, hogy Romániában a legmagasabb az egyedül edzés (a játékosok 15 %-át mentették fel valamilyen ürüggyel a közös edzés alól), a szerződés megújításhoz szükséges nyomásgyakorlásban, és a szabad mozgás korlátozásában Szerbia viszi a prímet (21-, illetve 96 %). „A fent látható három felmérés rávilágít a futball „sötétebb” oldalára is, világszerte. A nagybetűs JÁTÉK mellet ez a sport egyben üzlet is! A profit, a bevételek maximalizálása olykor szélsőséges helyzetet teremtenek a játékosoknak, így a mellőzött labdarúgók hazánkban is ki vannak téve ilyenfajta veszélyeknek, sőt, olykor a legjobbakat is olyan helyzetbe kényszerítik, hogy az aláírás látszik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ilyen esetek ellen nyújt védelmet a hivatalos mintaszerződés, valamint szervezetünk munkatársainak szakszerű segítségnyújtása, amennyiben valaki hasonló esetet tapasztal.” – elemzi a kérdéskört a HLSZ.
Szabadságolás. Ugyan a játékosok többsége leginkább a holtszezonokban kap szabadságot, amit fizet is a klub. Ám akad, hogy tíz napnál kevesebb szabadságot ad ki az adott egyesület, és csak ezt fizeti. Nos, ebből a szempontból hazánk a középmezőnyhöz tartozik a maga 20 %-ával. A legmagasabb tíz napnál kevesebb fizetett szabadságot Írországban jegyzik, ahol a labdarúgók 85 %-a kap ennyivel kevesebb szabadnapot. A másik kérdéskör, amelyre fentebb utaltunk, az orvosi ellátás. A hazánkban futballozó játékosok 33 %-a elégedetlen az orvosi ellátással, illetve az erre fordított összeggel. A HLSZ megjegyzi, minden harmadik játékos érzi úgy, hogy klubja nem nyújt megfelelő támogatást egészségügyi károsodás esetén, hiába az egyre modernebb, és újabb orvosi eszközpark. Ebben mindenképpen előrelépés kell, ha utol szeretnénk érni, vagy legalábbis megközelíteni az európai elitet.
Ami a bizonytalan jövőképet illeti, hazánkban 9 % gondolja úgy, hogy igencsak nehéz karrierje után, vagy éppen sérülés esetén korán befejezett pályafutását követően másba kezdeni, „mert azt be kell látni, hogy nem minden játékos tud annyi tartalékot képezni karrierje során, amiből nyugodtan élhet élete végéig és az is biztos, hogy mindenkiből nem lehet edző.” – fogalmaz a HLSZ. Ide kapcsolódik a rendszeres szabadnap hiánya, amely a magyar profi bajnokságokat illetően 4 %-nak hiányzik. S ha már itt tartunk, szorosan kapcsolódik a bizonytalan jövőképhez, hogy kinek milyen szakképzettsége, netán diplomája van, amivel pályafutása után el tud helyezkedni. Magyarországon nem divat, hogy egy labdarúgó képzi magát, készül a civil életre, így nem csoda, ha a megkérdezettek 16 %-a tudna hirtelen váltani valamilyen okból kifolyólag.
S hát a külső körülmények, amelyek befolyásolhatják a teljesítményt. Itt leginkább a verbális fenyegetettségre, testi épséget veszélyeztető magatartások és lelki tényezők kerültek sorra. Szerencsére hazánkban elenyésző, hogy valakit szurkolók bántalmazzanak, legalábbis az utóbbi években nem volt példa rá, így aztán a válaszadók mindössze egy százaléka gondolta úgy, hogy őt szurkolói erőszak érte. Fenyegetésben már több, 3 % gondolta, hogy igencsak megnehezítette a koncentrálást a szurkolóktól érkező fenyegetés. Lelkiekben viszont nagy az ugrás, ugyanis a honi bajnokságokban szereplők 11 %-a élt át a szurkolóktól, klubalkalmazottaktól, vagy játékostársaktól érkező megaláztatást. Nem mellesleg a bundázás visszaszorításáért is sokat tett a HLSZ és az MLSZ, mert a megkérdezettek kettő százaléka szerint volt példa erre. A legnagyobb arányban Grúziában (34 %), Kazahsztánban (25 %) „virágzik” a műfaj. De Ciprus (19) és Málta (16) sem éppen mentes ez alól az iparág alól.
Grúziában keresik meg a legtöbb játékost bundázással. (képünk illusztráció)
Összefoglalva: Több szegmensben nagyot javult az elmúlt években a honi hozzáállás, ám még mindig van, ahol igencsak lehet javítani. Érdekesség, hogy bár Oroszország tagja a FIFPro-nak, sok kérdésben nem érhető el adat, mai talán beszédes is lehet.
Gavalovits Sándor
