A spanyol bajnokság 22. fordulójában az Atletico Madrid fogadta a Celta Vigót a Vicente Calderonban ez a meccs pedig több komoly fordulatot is tartogatott.
A Spanyol Kupa döntőjében a Barcelona a Deportivo Alavest fogadja, ahogy ez a párosítás szombaton elő is került: a Barca 6-0 arányban győzte le ellenfelét. A sors furcsa fintora azonban, hogy a fináléról lecsúszó két együttes is összecsapott egymással ezen a hétvégén: az Atletico Madrid és a Celta Vigo is megmérkőzött. A Celta a középmezőnyíg csúszott vissza, míg az Atleti számára legfeljebb a dobogós helyek valamelyike lehet reális cél a szezon hátralévő részében – egyik csapat sem fut kiemelkedő évet. A fővárosiakat emellett pedig több komoly sérülés is hátráltatta: Tiago, Augusto Fernandez, Godin és Oblak sem volt bevethető. Nem csak ezért volt nehéz dolga Diego Simeone együttesének. Az Atleti az elmúlt években talán most van a legnagyobb gödörben és könnyen lehet, hogy ez az argentin mester távozását eredményezi majd.
Az első percek, valamint az első félidő szépen megmutatták, milyen is idén a Matracosok formája. Viszonylag jó kezdés után rögtön az 5. percben hátrányba kerültek: Moya kapus egy szöglet után ártatlan szituációban hibázott, bakijának pedig gól lett a következménye. Az első percek tehát a világoskékeket juttatták előnyhöz, de nem kellett sokat várni a válaszra. A piros-fehérek tették a dolgukat és egyre közelebb kerültek az egyenlítéshez. A 11. percben aztán jött Fernando Torres és régi önmagát idézve káprázatos gólt szerzett. Ez az emelés egész karrierjének egyik legpazarabb mozdulata volt.
Torres amúgy sem játszott rosszul. Talán ő futballozott a legnagyobb kedvvel a hazai csapatból. A Vigo közben szintén próbálkozott, ám ők valamivel kevesebbszer értek oda a kapu elé – Sisto teljesítménye kiemelendő a vendég csapatból. Alapvetően egyébként kiegyenlített volt a találkozó, ám a madridiak talán valamivel közelebb jártak az újabb találathoz. Azt állítani viszont, hogy jól játszottak volna, túlzás lenne. A régi tűznek nyoma sem volt, nem harapott túlságosan a Simeone-csapat és ezek a mentális problémák jelentkeztek is a későbbiekben. A bíró egyszer elengedett egy tizenegyesgyanús szituációt Torres buktatásakor, ám néhány perccel később nem mulasztotta el megítélni a büntetőt – ekkor azonban Carrasco jelentős színészi teljesítmény mellett huppant a gyepre, ám kontakt az kétség kívül volt.
Karnyújtásnyira került tehát a fordításhoz az Atleti, ám ekkor jöttek a problémák. Újabban gondjaik vannak a tizik értékesítésével – Griezmann nagyjából 70%-ban kihagyja őket – így Torres kapta meg a lehetőséget, hátha majd ő nem hibázik. Pedig de. El Nino az irányt eltalálta, de nem volt elég pontos, így a labda a fölső lécről pattant ki. Gond egy szálse persze – mondhatnánk -, hiszen rengeteg volt még az idő és 1-1 az állás, ám a fönt leírtak jól mutatják az atleticós krízis tüneteit. Elkerülhető hibák, dekoncentráltság, nagy lehetőségek elpuskázása… Ezek azok, amik korábban nem voltak rájuk jellemzőek – sőt, minimális hibaszázalékkal dolgoztak. Ellenük mindenkinek meg kellett izzadnia minden egyes pontért, a Vicente Calderon pedig egy igazi oroszlánbarlang volt. Mostanáig. A Calderonban sok az üres szék, a hangulat nem a régi, ahogy a hozzáállás sem. Kicsit megfáradt ez a csapat.
A Celta részéről így továbbra is reális volt a pontszerzés gondolata, még ha nem is ők diktálták a tempót. A fordulás után ez még inkább igaz volt, de az addig igen jó színvonal elkezdett csökkenni. Unalomba fulladt a meccs, mert a vendégek megszilárdították a védelmüket és így Griezmannék nem igazán találták a módot a támadásra. A kapuk nem sűrűn forogtak veszélyben, legfeljebb kontrák után lehetett egy-egy sansz a csapatok előtt, de itt már számított a helyzetkihasználás is. A mérkőzés végéhez közeledve egyre többször tudtak meglódulni a galíciaiak, és még ha ők kevesebbet is rohamoztak, sokkal közelebb jártak a gólhoz, mint ellenfelük. Az Atleti nem bírta ki: támadásaik nem értek célt, a hátsó béke megszűnését pedig szintén képtelenek voltak orvosolni.
A 78. percben az a John Guidetti vette be a kapujukat, aki pár perccel korábban már főlé vágott egy ziccert. A svéd csatár találata pedig nagyon érzékenyen érintette a madridiakat, akik onnantól kétségbeesve próbálták menteni a menthetőt. Beszorult a Celta, de nem tűnt úgy, mintha meg lehetne őket fogni. Minden jel arra mutatott, meg tudják oldani a védekezést és lezárhatják a meccset – ám ekkor valami egészen bámulatos dolog történt. Jött egy váratlan fordulat, ami mindent megváltoztatott. Yannick Ferreira Carrasco durrantott egy hatalmas bombagólt a semmiből, visszahozva csapatát a meccsbe. Ennél nagyobbat perig talán csak az szólt, amikor egy perccel később Antoine Griezmann is eredményes volt egy szép összjáték után. 3-2!!!
A sírból hozott így vissza egy meccset az Atletico, amely később még akár növelhette is volna az előnyét, nem tette, így maradt a 3-2. Ez az eredmény erőt adhat nekik a folytatáshoz – erre pedig igazán szükségük is volna. Hetek óta nem lehetett annyi elszántságot és erőt látni ebben a gárdában, mint most az utolsó percekben. Ez erőt adhat a folytatáshoz. Az Atletico jelenleg a 4. a bajnokságban és próbál kapaszkodni a Sevillára. A Celta a 10.
Atletico Madrid – Celta Vigo 3-2
G.: Cabral (5.), Fernando Torres (11.), Guidetti (78.), Carrasco (87.), Griezmann (88.)
Atletico Madrid: Moya – Filipe Luis, Savic, Lucas, Juanfran (Vrsaljko) – Koke, Saul Niguez (Correa), Gabi, Carrasco – Fernando Torres (Gameiro), Griezmann. Edző: Simeone.
Celta Vigo: Alvarez, Johnny, Roncaglia, Cabral, Mallo – Jozabed (Wass), Radoja, Hernandez – Iago Aspas (Diaz), Guidetti, Sisto (Bongonda). Edző: Berizzo.
Baranyai Balázs