Az elmúlt négy-öt esztendőben nem igazán akarnak összejönni a dolgok az Internazionale számára. A milánóiak gyakorlatilag a 2010/2011-es idény óta nem nyertek semmit, ráadásul volt olyan szezonjuk is, amikor minden túlzás nélkül gyenge középcsapatnak számítottak. A klub vezetősége rengeteg pénzt költött el igazolásokra a nagy visszaesés óta, ám az eredmények ennek ellenére sem jönnek. Hogy ennek mi lehet az oka? Nos, erre próbálunk választ találni…
Az Internazionale múltbéli sikerei:
Az Inter kétségtelenül megsüvegelendő múlttal rendelkezik. A világon valószínűleg sok csapat irigykedik a Nerazzurri elért eredményeire, amit valljuk be őszintén meg is lehetne érteni. A milánói együttes fennállása során 18 alkalommal hódította el az olasz bajnoki címet, hétszer az Olasz Kupát, ötször az Olasz Szuperkupát, három alkalommal a BEK-et/BL-t, szintén ugyan ennyiszer az UEFA-kupát, a Világkupát kétszer, míg a Klub Vb-t egy alkalommal. A csapat tehát valóban említésre méltó sikereket ért el, de ezek valamilyen szinten “mit sem érnek”, ha a jelenben pedig csak álmodhatnak ezekről a trófeákról a játékosok, no meg persze a szurkolók. A drukkereknek természetesen még inkább fájóbb, ha arra gondolnak, hogy néhány évvel ezelőtt ezen serlegek nagy részét begyűjtötte szeretet csapatuk. Nos, az elnyert kupák felsorolása, illetve a kisebb monológ után jöjjön a lényeg, vagyis milyen úton jutott el odáig az Inter, ahol mostanság is tart…
A José Mourinho éra, avagy valaminek a kezdete, s vége:
José Mourinho, vagy mondhatni művésznevén a “Special One” 2008 nyarán vette át az Internazionale irányítását. Elődjével, Roberto Mancinival Olaszországon belül rendkívül sikeresek voltak a milánóiak, hiszen sorozatban nyerték a bajnoki címeket, az Olasz Kupát illetve az Olasz Szuperkupákat is. Ám nemzetközileg nem tudott előrébb lépni a csapat, a vezetőség tehát valószínűleg ezért döntött úgy, hogy ideje a váltásnak. Mourinho ugyebár a Portó élén nyert UEFA-kupát és Bajnokok Ligáját is, tehát az illetékesek minden bizonnyal bíztak abban, hogy a portugál menedzser az utóbbi trófeát az Interrel is képes lesz elhódítani. Nos, Mourinho első idényében elhódította az együttessel az olasz bajnokságot illetve az Olasz Szuperkupát is. A Bajnokok Ligájában viszont jócskán leégett a csapata, hiszen egy nem túl nehéz csoportból csak másodikként jutottak tovább, ennek köszönhetően a legjobb 16 között rögtön meg is kapták a Manchester Unitedet, amely ki is ejtette őket. A 2009-es nyári átigazolási időszak során komoly erősítéseket jelentett be a klub, hiszen érkezett Lúció (Bayern München), Wesley Sneijder (Real Madrid), Samuel Eto’o (Barcelona), Diego Milito és Thiago Motta (Genoa). Az új igazolások pedig be is váltottak a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen a 2009/2010-es idényben az Internazionale triplázni tudott, vagyis a Nerazzurri elnyerte az olasz bajnoki címet, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját is. A szezon végeztével Mourinho a klub éléről, a helyére pedig Rafa Benítez érkezett…
A 2010/2011-es idény, avagy az utolsó gyöngyszem:
Nagyon úgy festet, hogy Rafa Benítez tökéletes utódnak bizonyul. Az Interrel rögtön behúzta az Olasz Szuperkupát, majd a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is egy ideig jól muzsikált a csapat. Idővel a kezdeti lendület megtört, ám sokan akkoriban azt hihették, hogy a Klub Vb elnyerése megmentheti Benítezt a menesztéstől, végül ez nem így lett a helyére pedig Leonardo érkezett, aki korábban a rivális AC Milant irányíthatta. Nos, a brazil trénerrel sem sikerült megvédeni a bajnoki és Bajnokok Ligája címet, ám az Olasz Kupa címet igen. Leonardo az idény végével távozott a csapattól, a helyére pedig Gian Piero Gasperini érkezett…
A lejtmenet kezdete, avagy mi történhetett a csapattal?
Nos, igen a 2011/2012-es szezon elindulásával hivatalosan is gödörbe került az Internazionale csapata. Az újdonsült edzővel ráadásul nem is húzták sokáig, hiszen a vezetőség öt találkozó után menesztette Gasperinit. A helyére a korábbi Juventus és AS Róma edző, Claudio Ranieri került. A rutinos szakemberrel voltak még biztató jelek a szebb folytatást illetően, a Bajnokok Ligájában illetve a bajnokságban egyaránt, ám idővel megtört a lendület, s ennek köszönhetően őt is lapátra tették. A helyét az ifjú Andrea Starmaccioni vette át, az ő irányítása alatt szépen muzsikált a klub, így a következő idényt is vele kezdte meg a klub. A 2012/2013-as kiírást végül teljes egészében ő dolgozhatott a sikerért, sokáig úgy tűnt, a szurkolók álmodozhatnak a bajnoki címről, azonban az álomból rémálom lett, az Inter pedig csupán a 9. helyen végzett a bajnokságban. A 2013/2014-es szezontól Walter Mazzarri felelt azért, hogy helyre álljon a rend a klub háza táján. Nos, az előzőek elnézve mondhatni szép munkát végzett, ennek köszönhetően a 2014/2015-ös idénynek sokkal nagyobb elvárásokkal fogtak bele. Az előrelépés nem sikerült, ezért neki is idő előtt távoznia kellett. A helyére visszahozták a korábbi sikeredzőt, Roberto Mancinit. Az ő keze alá kezdtek el egyre inkább drágább áron futballistákat igazolni, de sokuk végül komoly csalódást okoztak, de ez persze nem csak a gigászi árért érkező játékosokra igaz. Nagyobb célokért azonban vele se igazán tudott elérni az Inter, így 2016 nyarán búcsút vettek tőle. A helyére Frank de Boer érkezett, viszont a holland edzőt rövid időn belül menesztették, azóta pedig Stefano Pioli vezeti a gárdát.
Nos, nagy kérdés, vajon mi lehet a gond az Inter háza táján. Talán nem Perisic, Candreva vagy éppen Miranda az a labdarúgó, akivel előrébb tud lépni a csapat? Talán az edző személye a mérvadó? Az lehet a gond, hogy egyikük se Mourinho? Esetleg ez lehet a probléma? Vagy netán valóban egy Conte típusú edző hiányzik, aki gyakorlatilag egy átlagos focistából is képes kihozni a világklasszist? Rendkívül sok a kérdőjel, viszont egy biztos, a nagy költekezés, a rengeteg neves focista leigazolása nem egyenlő a sikerrel….
Németh Boldizsár
