Hosszabb beszélgetést közölt az UEFA honlapja Gianluigi Buffonnal, aki beszélt arról, milyen érzés még mindig a kapuban állni, a BL-döntőkről, valamint a jövőről.
Az fájdalmas manchesteri este a Milan ellen 2003-ban.
Harmadik alkalommal juthat fináléba Gianluigi Buffon a Juventussal. Eddig két elbukott döntőn védett az olaszok zsenije, de harmadszor már szeretné megnyerni a sorozatot. 2003-ban a Milan tizenegyesekkel bizonyult jobbnak a „zebráknál”, míg 2015-ben a Barcelona bizonyult jobbnak a torinóiaknál. Ráadásul jubileumhoz ért, hiszen a Monaco elleni lesz a 150. európai kupameccse a kapusnak. „Elárulok egy kis titkot – kezdte a Monaco elleni összecsapásról Buffon. – A Manchester City elleni összecsapás 30. percében eljuttattak egy információt a rendezőnkhöz. »Döntőig juthatnak, annyira erősek!« Ez is mutatja, mennyire tiszteljük őket. Nagyon jól játszanak, pozitívan, és energikusan. Kiemelkedik a fizikai oldaluk, vannak minőségi futballistáik, akik sok tapasztalattal rendelkeznek. Tudtuk, ha meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját, akkor le kell küzdeni egy olyan akadályt, amely legalább annyira trükkös, mint a Barcelona.”
Hosszú pályafutás áll már Gigi mögött. A 39 éves kapus erről is beszélt, s ezzel kapcsolatban kiemelt egy momentumot. „Amikor Mbappé megszületett 1998-ban, én már világbajnokságon védtem. Olyan szép dolog ilyen hosszú karriert befutni. Olyan gyerekekkel játszhatok, akik még csak karonülők voltak, mialatt én már számtalan meccset végigfutballoztam. Másnap arra gondoltam, hogy már majdnem három generáción keresztül tart pályafutásom. Amikor én kezdtem, még az ötvenes-hatvanas évek végén született srácokkal néztem farkasszemet. Mire befejezem, itt vannak a kétezres években született fiatalok. Hatalmas idő! Jó tudni, hogy a jövő Messijei, Cristiano Ronaldói és Neymarjainak játékában is részt vehetek. Tíz év múlva, ha nyugdíjba megyek, emlékezhetek, micsoda sztárokkal futballoztam együtt, és emlékezni fogok rájuk, honnan indultak.”
S a 2015-ös berlini este sem kerül be a kedves emlékei közé.
S amint fentebb utaltunk rá, az olasz legenda – jó eséllyel – a harmadik döntőjét már nem szeretné elveszíteni. „Határozott vágyaimat Berlin (2015), illetve Manchester (2003) után meg kellett változtatnom, így ha visszatekintek, sokkal mélyebb motivációm van most. Két éve egy olyan pillanatban kaptunk ki, amikor kézben volt a Barcelona elleni összecsapás. Messi lőtt, én védtem, Suárez viszont gólt szerzett. 2003-ban nagyon fájt a tizenegyesek elvesztése, de mivel huszonöt évesen nyugodt voltam, úgy gondoltam, lesz alkalmam még nyerni. Ez az ifjúság gazdagsága. Annyira közel voltunk ahhoz, hogy megnyerjük. Három büntetőt kihagytak, kettőt megfogtam, de furcsa dolgok ezek. Talán nem voltunk elég jók.
A sportban és az életben azok, akik megérdemlik, valószínűleg elnyerik jutalmukat.
A mostani szezonban a Barcelona kiejtése után boldog voltam, de nem nagyon ünnepeltem, mert tudom, egy bizonyos pont után vagy megnyeri az ember a hőn áhított trófeát, vagy sem. És miután sokszor csalódtam, csak a végső győzelem után fogok ünnepelni.”
De mit is jelentene a világbajnok kapusnak, ha megnyerné a trófeát? „Nagyon sokat. Karrierem legnagyobb öröme lenne a 2006-os világbajnoki diadal mellett. Mert az a bátorság, a makacsság és a kemény munka által felépített nagyon nehéz út jutalma lenne. Mindig szerettem volna megnyerni, és mindig meg voltam róla győződve, hogy a csapattal, a szurkolók segítségével és a társakkal meg tudjuk csinálni. Nagyszerű lenne, később beszélgethetünk erről, ha megtörténik.”
Cardiffban jó eséllyel a Cristiano Ronaldo vezette Real Madrid ellen lép pályára a Juventus és Buffon.
A Juventust mindössze egy lépés választja el a döntőtől, és kettő a trófeától. A Monaco elleni elődöntő visszavágója vélhetően csak formalitás, ám a hercegségbeliek nem adják könnyen magukat, s a fináléban alighanem a Real Madrid ellen kellene győzni – akár tizenegyesekkel is – hogy a 39 esztendős kapus magasba emelhesse a trófeát.
Gavalovits Sándor
