Simán jutott a fináléba a Vasas, amely Mezőkövesden már az első félórában pontot tett a párharc végére, végül ötig meg sem álltak a fővárosiak.
Simán átlépett a Mezőkövesden a Vasas. – fotó: vasasfc.hu (archív)
Fogadkoztak Mezőkövesden, sőt, Radványi Miklós, a borsodiak edzője tulajdonképpen a találkozó előtt elárulta, milyen taktikával lép pályára csapata, így aztán Michael Oenningnek nem volt másdolga, mint reagálni erre. A sárga-kékeknél többnyire olyan labdarúgók kaptak szerepet, akik eddig kevesebb lehetőséghez jutottak a bajnokságban, ehhez mérten még inkább felértékelődik, hogy támadólag lépett fel a Kövesd. Az első mérkőzés tükrében még inkább érthető volt ez a lépés, hiszen csak ennek reményében tudták volna ledolgozni kétgólos hátrányukat.
A feltételes mód indokolt, hiszen a fővárosiak igen korán, már a negyedik percben előnybe kerültek, onnantól kezdve pedig néggyel kellett volna válaszolnia a matyóföldieknek. A piros-kékek gólja után kisebb hazai lehetőségek akadtak, de nem tudtak élni ezekkel Tóth Bencéék, pedig mezőnyben valamivel többet birtokolta a labdát a házigazda, így aztán a fővárosiak előtt nem nagyon adódott újabb gólszerzési lehetőség, mígnem a huszonnyolcadik percben megduplázta előnyét a látogató, amivel lényegében el is döntötte a továbbjutást. Érdekesség, hogy az odavágón is Berecz Zsombor, és Kulcsár Tamás szerezte a gólokat, ahogyan most is. Berecz fejjel a jobb sarokba juttatta a játékszert, míg Kulcsár egy szemre is tetszetős támadás végén Vida Máté passzát váltotta gólra. Szegény embert még az ág is húzta, ugyanis a szünet előtt nem sokkal Dombó Dávidot le kellett cserélni, helyette Tujvel folytatta.
A szünetig hátralévő időben két kisebb hazai lehetőséget jegyezhettünk fel, hogy aztán a szünet után nem sokkal meglője a szépítő gólt a házigazda. Azaz csak lőtte volna, ha Diallo találatát nem érvényteleníti a játékvezető les címén. Aztán az idő előrehaladtával Veselinovic is kidőlt, helyét Molnár Gábor foglalta el. Ahogyan pedig közeledett a félidő dereka, végleg padlóra küldte a Mezőkövesdet Oenning együttese. Előbb Saglik, majd nem sokra rá Ádám Martin iratkozott fel a gólszerzők közé. Sőt, ha egy kicsit jobban koncentráltak volna az angyalföldiek, főleg Remili, akkor meglehetett volna az ötödik vendég-találat is, de a fővárosiak csapatkapitánya csak a lécet találta telibe. Nem úgy Hangya Szilveszter, aki négy perccel a rendes játékidő letelte előtt megszerezte azt a bizonyos ötödik gólt is. Remili ezúttal inkább lekészítette a labdát Hangyának, aki nem hibázott.
S hogy mennyire mondható történelminek a Vasas fináléba jutása? Legutóbb 2006-ban játszott döntőt az angyalföldi alakulat, akkor az FC Fehérvárral csapott össze a fővárosi alakulat, végül 2-2 után 6-5-re a székesfehérváriak nyerték a tizenegyes-párbajt. S akkor is a Ferencváros otthonában rendezték az aranycsatát. Utoljára pedig 1986-ban nyert a Vasas, éppen a Ferencváros ellen. Összesen négy kupasikere van a piros-kékeknek (1955, 1973, 1981 és 1986), összességében a mostani lesz kilencedik döntője az angyalföldieknek, igaz 1977-ben nem klasszikus finálét vívtak, hiszen az Újpesti Dózsa, a DVTK és a Ferencváros trióval karöltve amolyan négyes döntőt rendeztek. A piros-kékek egy győzelem (FTC, 5-0) mellett kétszer kikaptak (Dózsa, 3-5, DVTK, 0-1).
Mezőkövesd – Vasas 0-5 (0-2)
Mezőkövesd, vezette: Pintér Csaba
Gólszerzők: Berecz (4.), Kulcsár T. (28.), Saglik (68.), Ádám M. (71.), Hangya Sz. (86.)
Sárga lapok: Tóth B. (33.), Farkas (51.), Veselinovic (52.) ill.: Ristevski (52.)
Kiállítva:
Mezőkövesd: Dombó (Tujvel, 39.) – Pauljevics, Balogh B., Fótyik, Dinjar – Tóth B., Farkas D., Hegedűs M., Orosz M. (Bacelic-Grgic, 67.) – Veselinovic (Molnár G., 57.), Diallo. Vezetőedző: Radványi Miklós
Vasas: Nagy G. – Burmeister (Debreceni, a szünetben), Vaskó, Risztevszki – Szivacski, Vida M., Berecz (Kleisz, 69.), Hangya – Kulcsár T. (Ádám M., 66.), Saglik, Remili. Vezteőedző: Michael Oenning
Továbbjutott: a Vasas 7-0-val
Gavalovits Sándor
