A Bajnokok Ligája döntőjét rendezték szombat este Cardiffban, ahol az olasz és a spanyol bajnok, nevezetesen a Juventus és a Real Madrid csapott össze egy nem akármilyen találkozón.
Kép: AS
A kezdés pont olyan volt, amilyennek minden fontos meccsen lennie kéne. Az ilyenkor szokásos “ismerkedő” időszak viszonylag eseménydúsan telt, a hibák elkerülése mellett a helyzetek kialakítására is nagy hangsúlyt helyeztek a csapatok. A többesszám mondjuk talán túlzás, elvégre az első percekben a Real Madridnak nem sok köze volt az ellenfél kapujához, sőt – talán a labdához sem. Egyértelműen az olaszok indítottak jobban. Kisajátították a labdát és sok-sok apró passzal, villámgyorsan építgették akcióikat (néha akár egyérintőben is). Előkerültek a keresztlabdák is, gyakran váltogatták az oldalakat, ezzel is nehezítve a bekkeléshez nem szokott madridi védelem dolgát. Nehezen élték meg az első perceket tehát a Real játékosai, de sok panaszra nem lehetett okuk: igazán komoly lehetőségekig alig-alig jutott a Juve, habár mondjuk ez nem a spanyolokon múlt.
10 perc után aztán kicsit visszább esett a tempó, ami főleg a lila mezeseknek volt köszönhető. Legalább a középpályás hármas összeszedte magát a Real Madridnál, de az ő szemszögükből a helyzet így is messze volt az ideálistól. Nem igazán tudták megtartani a labdát és a támadásokról is legfeljebb csak álmodhattak a torinóiak középpályás védekezését látva. Az elején tehát egyértelműen a Juventus szája íze szerint alakultak a dolgok. Aztán megjelentek az első rúgások, kisebb szabálytalanságok, elkésett belépők, amik mintha kissé kizökkentették volna a saját játékát makacsul erőltető csíkos mezes csapatot. Pár percre alábbhagyott az iram, hogy aztán nem sokkal később ismét fel lehessen pörögni: a 20. percben váratlanul zörrent ugyanis a háló! Csak egy picit volt kényelmes a Juve védelme, a Real támadóinak ez épp elég volt egy mesterien végigvezetett kontrához. Cristiano Ronaldo Carvajallal játszott össze az akció végén és szerzett távolról gólt – Bonucci lába milliméterekkel kerülte csak el a labdát, így pont nem sikerült mentenie.
Kép: AS
Innentől tehát adottak voltak az izgalmak. Az olaszoknak kockáztatniuk kellett, hogy nyomás alá tudják helyezni a madridiakat. Ez feküdt Zidane legénységének, ők ugyanis a gyors ellentámadásokra bazíroztak. Itt most gyorsan megjegyzendő, hogy az első 30 percben gyakorlatilag csak Ronaldo gólja volt az egyetlen lövési kísérlete a Realnak – ennyire elzárta őket Buffon kapujától a lilában játszó BBC és a középpálya. Allegri csapata a széleken próbált kezdeményezni, Alex Sandro oldalán pedig volt is keresnivalójuk. Azon a részen szépen meg tudták bontani a Real védekezését és onnantól már bőven volt opciójuk az építkezésre. Higuaint tudták csak kevésszer játékba hozni, a többiek így vagy úgy, de kivették a részüket a támadásokból. A 27. percben aztán olyan történt, ami csak kivételes alkalmakkor szokott: elképesztő varázslatnak lehettünk szemtanúi. A Juventus játékosai egészen pazarul játszották a labdát, ezt pedig a spanyol védők csak szemmel verték. A labda többször is úgy cserélt gazdát, hogy le se pattant a földre, befejezésképp pedig Mario Madzukic lábával találkozott. A horvát csatár háttal a kapunak, egy félollós mozdulattal szerzett csodagólt és egyenlített ki.
Az a Mandzukic, akiről a szakértők legfeljebb csak annyit mondtak, hogy csatár létére hatalmas védőmunkára képes. Hát, most egy másik arcát mutatta, de az is jól állt neki. Minden visszaállt tehát a kezdeti állapotba, ebben pedig a szünetig nem is történt változás. Kissé kiegyenlítődött a játék: nagyjából magára talált a Real, de veszélyt így sem jelentettek Buffon kapujára; a Juve többnyire így is irányított, de nem sikerült közel kerülniük a fordításhoz. A fordulás után aztán minden megváltozott. Zidane nagyon mondhatott valamit csapatának, mert az addig megilletődött Real hirtelen elkezdett nevéhez méltó játékot produkálni. Kezdeményeztek, próbálkoztak a Királyiak, több lövésük is volt – valami ekkor elromlott a Juventus rendszerében, ami addig működött. És habár Buffonnak szinte egyáltalán nem volt védeni valója, nem lepődött meg senki sem a 61. perc eseményén: Casemiro távoli lövése megpattant Khedirán, az eltérített labda pedig védhetetlenül száguldott a rövid alsóba. 2-1.
Kép: AS
Ismét a Real Madridnál volt az előny, ám most ez nem ért senkit váratlanul. Hiába volt többnyire észrevehetetlen Isco és Benzema is, a madridiak megtalálták a módját, hogy bevegyék a kaput. És hol volt még a vége!? Alig három perccel később kettőre nőtt az előny: Modric szerzett nagyon jó helyen labdát, majd passzolt középre, ahol CR érkezett. A portugál pedig bizonyította, hogy jelenleg a világ legjobb befejezője, ezt sem hibázta el. 3-1-re ment a Real és szinte kilátástalannak tűnt a helyzet a Zebrák szempontjából. Kicst több, mint egy óra alatt kaptak annyit, mint az azelőtti 12 meccsen összesen a BL-ben. Az első félidei magabiztosság eltűnt, a helyét pedig pánik és tanácstalanság vette át. Allegri csapata megtört.
Az utolsó percekre így pedig már nem sok izgalom maradt. A Juventus magabiztossága átragadt a Realra, akik onnantól nyeregben voltak és élvezték. Tökéletes kontroll alatt tartottak mindent, a csíkos mezesek pedig hivatalból azért mentek, de már ők sem tudták, hova. Nem tudták, hogy miként tudnának ők itt még fordítani. Nem hittek abban, hogy sikerülhet. A lilák pedig ha lehetőségük volt, támadtak tovább az újabb gólért, a kegyelemdöfést pedig az utolsó percben, Asensio révén adták meg. Allegri pedig még cserélt is hármat, de azt a minimális esélyüket a feltámadásra Felix Brych játékvezető elvette a 84. percben, amikor is második sárgával kiszórta a csereként beállt Cuadradót (talán kissé erős ítélet volt, de a lényegi dolgokon nem változtatott).
A Real Madrid gyakorlatilag adott egy félidőnyi előnyt ellenfelének, amely azonban nem tudott élni vele. A második félidőt látva abszolút megérdemelt helyre került a trófea, a Real pedig ezzel egy régóta áhított legendát döntött meg: ők az elsők, akik egymást követő két évben is meg tudták nyerni a Bajnokok Ligáját! Zidane tehát két év, két BL-trófea – ezzel a francia mester az edzők legszűkebb elitjébe lépett. A Juventus pedig tovább ásta a gödröt, amit nagyjából 20 éve kezdtek el: ez volt a 7. elveszített döntőjük, ami továbbra is rekord. Újabb elszalasztott lehetőség, ami talán sohasem tér vissza számukra.
https://www.youtube.com/watch?v=_IsXo8woo8s
https://www.youtube.com/watch?v=o1HPQkboonE
Juventus – Real Madrid 1-4
Helyszín: Millennium Stadion (Cardiff) Vezette: Felix Brych (GER)
Gólszerzők: Cristiano Ronaldo (20., 64.), Mandzukic (27.), Casemiro (61.), Asensio (90.)
Sárga lapok: Dybala, Cuadrado, Alex Sandro, Pjanic ill., Sergio Ramos, Carvajal, Kroos
Kiállítás: Cuadrado (második sárdgával
Juventus: Buffon – Chiellini, Bonucci, Barzagli (Cuadrado) – Alex Sandro, Khedira, Pjanic (Marchisio), Daniel Alves – Dybala (Lemina) – Mandzukic, Higuain. Edző: Allegri.
Real Madrid: Keylor Navas – Marcelo, Sergio Ramos, Varane, Carvajal – Kroos, Casemiro, Modric – Isco (Asensio) – Cristiano Ronaldo, Benzema (Bale). Edző (Zidane).
Baranyai Balázs
