Hétvégén Hollandiában került megrendezésre a 2017-es naptári esztendő egyik legjobban várt footgolf versenye, a Capital Cup, melyen tizenegy honfitársunk képviselte hazánkat. Ahogyan azt már korábban megírtuk, Papp Péter az előkelő 6. helyen végzett a több mint 300 indulót számláló mezőnyben, míg kategóriájában (40+) aranyérmes lett. Hazaérkezését követően a FociClub.hu egyik munkatársának tartott élménybeszámolót.
– Fantasztikus eredményt értél el az év egyik talán legnagyobb, és egyben legfontosabb versenyén. Illusztris mezőny, 304 induló, igazi gigavarseny volt Hollandiában, melyen abszolútban a hatodik, az életkorodnak megfelelő szenior kategóriában pedig aranyérmes lettél. Mesélj a kinti élményekről.
– Valószínűleg nem csak számomra, hanem sok játékos számára ez volt az év talán legfontosabb versenye. A Capital Cup-nak már komoly hagyománya és rangja van, mindenki itt szeretne igazán jól szerepelni. Idén ráadásul elindult a világranglista is, és ez a verseny a legmagasabb pontszámú, azaz 1000 pontos major verseny volt. A pálya minősége vitán felül itt a legjobb, a befejező gurításoknál már tökéletes füvön játszunk, így a pontosságnak itt kiemelt jelentősége van. A pálya mellett idén a mezőny is kiemelkedő minőségű volt: a több mint 300 játékos között szinte mindenki ott volt, aki nemzetközi szinten komolyan vehető. Szerintem azt sem túlzás állítani, hogy a világbajnokság után itt volt a legerősebb a mezőny.
– Nekem már korábban is nagy kedvencem volt ez a verseny, ezután még inkább így lesz. Pedig egyáltalán nem úgy indult, hogy idén is sikerül megközelíteni a 2015-ös eredményemet, amikor 5. helyen végeztem. Az első napot sajnos a rossz időjárási körülmények miatt törölték, így csak szombaton kezdődött az igazi versenyzés. Az elején nem hibáztam nagyot sehol, de igazából jól sem sikerült játszani, így erősen közepes eredménnyel (+1) álltam a 12. szakasz előtt. Ott sikerült egy nehéz pályát eagle-vel (-2 rúgás a parhoz képest) teljesíteni, és ez mint kiderült óriási lendületet adott. Innentől szinte minden sikerült, és az utolsó szakaszra már -6-os eredménnyel érkeztem. Itt már csak egy biztonsági játékra maradt erőm, csak arra figyeltem, hogy ezt a jó eredményt megtartsam, és ez sikerült is.
– Az utolsó napon a legutolsó flightban játszottam, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag dobogós helyről indultam neki a 18 szakasznak. A flight minden játékosán érződött, hogy nem a legjobb tudása szerint játszik, talán a nagy tétet mindenki megérezte. Mivel a csapattársaim végig kísértek, segítettek és biztattak, nagyjából tudtam, hogy mire lehet elég ez a viszonylag gyengébb eredmény is. Sőt az utolsó szakaszokon, már kifejezetten belehajszoltak abba, hogy a szenior kategória éllovasát utolérjem. Ez sikerült is, pontszámban beértem az olasz Marco Panerot és egy rájátszás után sikerült megszereznem a 40+-os kategória aranyérmét.
– Mindenkinek van egy története. Hogyan lépett be a footgolf a Te életedbe?
– Sok évvel ezelőtt egy csapatban fociztam Karakas Attilával az Outsiders footgolfozójával, és valamikor 2013 táján láttam a facebookra feltett képeit és videóit, amint ezt a különleges sportot űzik. Egy nagyon hideg januári napon csatlakoztam egyik gyakorlásukhoz és ahogyan szinte mindenki, én is elsőre beleszerettem. Nagyon érdekes volt átélni, hogy technikailag viszonylag gyorsan és látványosan tud fejlődni az ember, de mentálisan, koncentrációban csak nagyon kemény és tudatos munkával lehet fejlődni. Már pedig az én tapasztalatom szerint ez dönti el a versenyeket, nem a technikai képzettség vagy a szerencse. Próbálom tudatosan fejleszteni magam, elsősorban sok versenyzéssel.
– Motiváció nélkül nem lehet létezni, nem lehet versenyezni. Milyen célokat tűztél ki magad elé?
– Mivel 40 fölött egyik sportágban sem várhat az ember komoly fejlődést, ezért én elsősorban a saját kategóriámban való helytállást tűztem ki célul. Nagyon nehéz fizikailag versenyre kelni az egyre nagyobb számú és egyre jobb 20 év körüli játékosokkal. Ezt meghagyom a hazai fiatal titánoknak. Én elsősorban élvezni szeretem ezt a játékot, szeretem a versenyek hangulatát, és persze mint minden sportember, én is a dobogóra szeretnék felállni minden alkalommal. Talán az a legfontosabb, hogy ha ez nem sikerül, akkor ezt könnyen helyre tudjuk tenni magunkban, és tudjunk újra lelkesen továbbhaladni.
Szerző: Őszi Ádám
