A Bernben hagyott aranyérem – ezen a napon történt
1954-ben 5. alkalommal rendeztek világbajnokságot. A házigazda mellett, a címvédő Uruguay kvalifikálta magát automatikusan a tornára. 16 ország mérkőzött meg egymással. 14 európai, 2 amerikai és 1 ázsiai ország jutott ki a világeseményre. Törökország, Skócia és Dél-Korea voltak azok a válogatottak, akik első alkalommal játszhattak világbajnokságon, míg Ausztria 1934 után ismét ott volt a legjobbak között.
A 16 országot 4-es csoportokba osztották be, ahonnan az első két helyezett juthatott tovább az egyenes kieséses szakaszba. Magyarország a második csoportban kapott helyet, az NSZK-val, Dél-Koreával és Törökországgal egyetemben. A csoportban két kiemelt volt, akik csak a nem kiemeltekkel mérték össze a tudásukat, így csak két találkozón dőlt el a továbbjutás sorsa.
Puskásék simán átgázoltak ellenfeleiken a csoportmeccseken. Az első áldozat Dél-Korea volt, akiknek 9-et szórtak. Puskás és Palotás kétszer, Kocsis háromszor talált be az ellenfél kapujába, illetve Lantos és Czibor is feliratkozott egy-egy találattal a góllövők közé. Az NSZK sem úszta meg a verést, gólzáporos mérkőzésen végül 8:3-ra diadalmaskodtak. Kocsis 4-szer, Hidegkuti 2-szer talált be, valamint Puskás és Tóth is hozzájárult egy-egy találattal a sikerhez.
Az egyenes kieséses szakaszban a házigazda Ausztriával szemben búcsúzott. Nem kímélték egymást a csapatok, a végeredmény 7:5 lett. Magyarországra Brazília várt a negyeddöntőben. Könnyedén léptek át a dél-amerikaikon is, mivel Hidegkuti már a 4. percben előnyhöz juttatta hazánkat, majd Kocsis a 7. percben növelni tudta az előnyt. Santos a 18. percben büntetőből szépíteni tudott. A második játékrészben Lantos és Kocsis is betalált. Julinho 65. percben rúgott gólja már csak kozmetikázni tudta az eredményt.
Az elődöntőben az 1950-es bajnok rendesen megizzasztotta a válogatottat. Az első félidőt utalták a magyarok, Czibor labdája már a 12. percben a hálóba került. Hidegkuti a 47. percben duplázta az előnyt, azonban Uruguay a véghajrában összeszedte magát, és a Peñarol futballistája, Hohberg 10 perc alatt kétszer is villant. A 76. illetve a 86. percben is gólt lőtt, utóbbival hosszabbításra mentette a találkozót. A ráadásban azonban jött Kocsis, aki a 109., illetve a 116. minutumban is betalált, ezzel lőve a fináléba a magyar válogatottat. A másik elődöntőben az NSZK 6:1-re ütötte ki Ausztriát.
A csoportkörben látottak alapján mindenki arra számított, hogy a döntőben a magyarok simán lelépik az NSZK-t. Remekül indult a találkozó Bernben, és Puskás 6., illetve Czibor 8. percben szerzett találatával hamar két gólos előnyt gyűjtött be hazánk. Ezt követően jött a gyors NSZK válasz. Morlock a 10. percben szépített, majd Rahn a 18. minutumban egyenlíteni tudott. A véghajrában következett be az, ami minden magyart elszomorított, Rahn a 84. percben ismét eredményes volt, amire már nem jött válasz, így 3:2 arányban győzött az NSZK és nyerte meg az 1954. évi világbajnokságot. A meccs után senki nem értette, hogyan következhetett az be, hogy az Aranycsapat vereséget szenvedett, mivel a csoportkörben még magabiztosan ütötték ki a németeket 8:3 arányban.
Ha világbajnok nem is lett Magyarország, azonban a legeredményesebb játékos tőlünk került ki. Kocsis Sándor – aki ekkor a Honvéd futballistája volt, majd 1958-ban igazolt a Barcelonába, ahol 1966-ig játszott – a maga 11 találatával gólkirályi címet nyert. Hidegkuti és Puskás 4, Czibor pedig 3 gólt szerzett ezen a tornán.
