Hosszabb interjút közölt az rb.no Henning Berggel, a Videoton korábbi trénerével. A norvég szakember beszélt a tapasztalatairól, a bajnokság elvesztéséről, és a fehérvári búcsújáról is.
„Volt egy igazán remek szezonunk, versenyben voltunk a bajnoki címért, egészen az utolsó meccsnapig. Sajnos végül a második helyen végeztünk – kezdte interjúját Henning Berg, aki a szezon végeztével távozott a Videotontól. – Az idényt követően leültünk a klubvezetőkkel, hogy a jövőről egyeztessünk, arról, mik legyenek a következő lépések. Nekem megvolt erről a véleményem, ami azonban nem igazán egyezett a klubéval, így nem volt értelme a közös folytatásnak.”
Majd kitért a Videotonnál végzett munkájára, amely nehezen indult. „Az elején eléggé instabil volt a csapatom. A keret, amelyet átvettünk nem volt elég ahhoz, hogy Európában és a bajnokságban is versenyképes legyen. (…) Megváltoztattuk a csapat játékát, mind a támadások, mind a védekezés tekintetében. Mi lőttük a legtöbb gólt és mi kaptuk a legkevesebbet. Ilyen helyzetben, normális esetben a csapatod bajnok lesz, de pechünkre nem így történt.”
Szerinte érdekes a magyarországi hierarchia, ezt például a klubnál végzett munkájával kapcsolatban tapasztalta. „Elég meglepő vonások vannak Magyarországon, például ha azt nézzük, hogyan kommunikálnak néha egymással az emberek. Sok a lobbi és kevésbé értik meg az emberek a többiek szerepét, picit más ott a hierarchia. Az is egészen más volt, ahogyan a játékosokkal kellett dolgoznunk. Azok, akik többet játszhattak, értelemszerűen sokat fejlődtek, azok viszont, akik kimaradtak többnyire, eléggé nehezen viselték ezt.”
Talán lehet pozitív kritikaként említeni, amit a bajnok Honvédról mondott, jelesül, hogy 17 tavaszi meccséből tizenhármat megnyert a kispesti alakulat. „A csapat, amely végül bajnok lett, a tavaszi 17 meccséből 13-at megnyert. Ez egyszerűen nem volt normális a Honvéd részéről, ahhoz képest, amit várni lehetett, sokkal több mérkőzésen győztek.”
Saját jövőjéről is bővebben beszélt, ugyanakkor kiemelte, szeretne szabad kezet kapni, akárhová veti a sors. „Még mindig futballedző vagyok, még mindig így is akarok dolgozni. Az elmúlt három évben az általam és a stábom által edzett csapat első vagy második lett a bajnokságában és van egy kupagyőzelmünk is, sikeresnek mondhatjuk magunkat. Természetesem így is szeretném majd folytatni. (…) Voltak már megkereséseim, voltak, amelyekre nehéz volt nemet mondani, voltak, amelyekre könnyű. (…) Európai csapatok keresnek. (…) Még eldől, hogy esetleg Norvégiában vagy máshol folytatom, a legfontosabb, hogy az új klubom kihívást, fejlődést jelentsen a karrieremben. Fontos számomra, hogy viszonylagos szabad kezet kapjak, ez szerintem fontosabb, mint hogy milyen színvonalú bajnokságban játszik egy csapat.”
Gavalovits Sándor
