Nem egy forradalmi felfedezés, de érdekes tapasztalni manapság, mennyire helyet cserélt egymással a Barcelona és a Real Madrid filozófiája. Hogy az évek során rájuk aggatott hívószavak, már nem feltétlenül aktuálisak. A Real Madrid mostanában már nem a rekordigazolások miatt kap figyelmet, sokkal inkább a sikerek, a megtervezett csapatépítés és a fiatalok beépítése merül fel velük kapcsolatban – a túloldalon pedig Guardiola sokpasszos játékát és a klub saját neveléseit a gyors akciók és a kívülről érkező féltehetségek váltották fel. Persze van túlzás a megfogalmazásban, de a lényeg nem változik: válságban a Barcelona, melynek oka első sorban a vezetésben keresendő. Megnéztük, hogyan költekezett a két klub 2013 óta. Paulinho érkezése egészen új megvilágításba kerül.
Kép: Footy Headlines
A 2012/13-as szezon. Talán ez volt az utolsó garnitúra éve, amely a La Masiáról került fel az első csapathoz, tagjai pedig kaptak is lehetőséget a bizonyításra. Akkor került fel hivatalosan is az első kerethez Muniesa, Montoya, Tello, Jonathan dos Santos, vagy Marc Bartra. Azon lehet vitatkozni, hogy mekkora potenciál volt bennük, meg hogy milyen karriert futottak be azóta, de egy valami tény: attól a szezontól fogva valami nagyon is megváltozott Barcelonában.
A játékosmozgások kapcsán a Transfermarkt.com adatait hívtuk segítségül. Ott olvashatjuk azt is, hogy az imént felsorolt fiatalok mellett mindössze ketten érkeztek abban az időszakban: Jordi Alba (14 millió euro), valamint Alex Song az Arsenaltól (19 m.). A következő szezon már más volt. Nem is amiatt, mert valamivel kevesebb fiatal jött az akadémiáról, sokkal inkább egy olyan üzlet akadt, ami korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt: Neymar megszerzése a Santostól majdnem 90 millióért hatalmas üzlet volt, ami nem vallott teljesen a klub filozófiájára. Persze mind tudjuk, hogy mekkora lehetőségek lakoztak a brazilban, aki okozott is nem egy szép percet a klub szurkolóinak, de mégis: rengeteg pénz ez egy játékosért. Ezzel persze nincs baj, csak hát a viszonyítások. Ha a Real vette volna meg, egy szót sem szólhatna senki, ám a Barcától ez igenis szokatlan és rendhagyó húzásnak bizonyult. Azelőtt inkább a kevés, relatíve felfogható áron érkező igazolások voltak a megszokottak, ekkora szórást viszont Ibrahimovic (70 m.) megszerzése óta nem rendezett a klub.
Itt beindult valami. A 2014/15-ös idényben heten érkeztek pénzért: Douglas (4 m.), Claudio Bravo (12 m.), Andre ter Stegen (12 m.), Rakitic (18 m.), Vermaelen (19 m.), Mathieu (20 m.) és a nagy dobás, Luis Suarez (82 m.) Igen, minden évben egy gigaüzlet – az a hozzáállás Madridból már ismerős lehet. Eközben egy rakás saját nevelés ment el kölcsönbe, vagy végleg. Összesen több, mint 80 milliót kasszíroztak az eladásokból (ennek nagy részét Alexis Sanchez és Fabregas vételára tette ki), a kiadásoknál viszont ennek közel a duplája, vagyis nagyjából 167 millió euró állt. Egy évvel később sem sikerült pozitív mutatóval zárni – igaz, akkor azért közel sem ekkora számok röpködtek. Csak Aleix Vidal (17 m.) és Arda Turan (34 m.) érkeztek, de olyanok távoztak, mint Pedro, Deulofeu, Denis Suarez, Montoya, Tello, vagy Halilovic. Ebből erősen kirajzolódik, hogy a klub jövőjét jelentő fiatalok helyett sokkal jobban favorizálták a már kész játékosokat. Most például adja magát a kérdés, ami akkoriban valamivel kevésbé: mégis mi szükség volt Arda Turanra? Mi indokolta az ő megszerzését? Vagy Aleix Vidalt nem lehetett volna házon belül pótolni? De ennyi erővel rákérdezhetnénk még Douglasra, vagy Mathieu-re, vagy Vermaelenre, vagy a két kapusra is.
Az az ember érzése, hogy Guardiola időszakában nem akartak volna minden áron vásárolni. Ha volt is hiányosság a keretben, bátran nyúltak a fiatalokhoz és ha kellett is venni, többnyire viszonylag korrekt árakon tudtak “okosakat igazolni”. Itt viszont a dolog már másról szólt. A La Masia növendékeire egyre kevésbé volt szükség, tucatjátékosokra viszont annál inkább. Nőtt a játékosmozgás, változott a keret és ez is nagyban hozzájárult a mostani helyzet kialakulásához. Tavaly nyáron mindössze egy ember került fel a La Masiáról (Sergi Samper, akit kölcsönadtak és várhatóan idén is ez a sors vár rá), viszont hatan érkeztek más csapatoktól: Denis Suarezt visszavették a Sevillától (3,25 m.), Cillessen (13 m.), Digne (16,5 m.), Umtiti (25 m.), Alcacer (30 m.) és Andre Gomes (35 m.) jöttek Barcelonába. Újabb, vastagon minuszos év: majdnem 123 miliót költöttek és csak 34 millió érkezett be (Claudio Bravo, Bartra, Halilovic eladása). Vajon feltétlenül szükség volt mindegyik játékosra?
Az ember észre sem veszi, de egy ilyen kimondottan gyenge nyáron is, mint az idei, hipp-hopp eltapsolt a Barca 87,5 milliót. Marlon (5 m.) mellett Deulofeut vették vissza az Evertontól (12 m.), de jött még Semedo (30,5 m.) és a nagy fogás, Paulinho is (40 m.). A vizsgált időszakban (5 év) 529,17 millió eurót költöttek, ami szezononként 105,8 milliót jelent – az azt megelőző 4 évben csak egyszer lépték túl ezt az átlagot, pont Ibrával (2009/10-ben a svéd mellett Chygrynskiy, Keirrison és Maxwell is jött). Na jó, de mi a helyzet Madridban?
Kép: Scary Football
Ma már szinte nem is vesznek senkit
A 2013/14-es szezon hatalmas rongyrázás volt madridi részről, ám befektetési szempontból közel sem biztos, hogy olyan nagyon rosszul jártak. Gareth Bale 101 millióért örök vitatéma lesz, de akkor érkezett vele együtt Illarramendi (32 m.), Isco (30 m.), Carvajal (6,5 m., de őt visszavették) és Casemiro is (6 m.). Ha innen nézzük, Bale nem sokkal került többe (mihez képest), mint Suarez, vagy Neymar – egy-egy ilyen üzlet minden gigaklubnak összejön olykor. Viszont a többiek mögött a szándékot érdemes figyelni: fiatalok, Casemirót leszámítva spanyolok és nagyon tehetségesek. Oké, Illarra nem jött be, a többi viszont bőven visszahozta a pénzét (sőt!) – pláne úgy hogyha odavesszük még a Castillából fölkerülteket. Cheryshev, Nacho, Jese és Morata is akkor érkezett, tehát még ha sokat is költött a Real, hosszú távon egyáltalán nem jártak rosszul.
Florentino Perez nem sajnálta a pénzt egy évvel később sem: James Rodriguez lett a sztárigazolás (75 millióval), viszont becsúszott egy Toni Kroos (30 m.), egy Lucas Silva (13 m.) és Keylor Navas is (10 m.) Chicharito mellett (3 millióért kölcsönbe). Eddig semmi meglepetés ugye? Elvégre ahogy az a jó öreg Pereztől elvárható, a Real mind a két évben bőven 100 millió felett költött, ráadásul az egy-egy nagy fogás is megvolt, még ha James nem is futott be olyan karriert Madridban, mint amilyet akkor reméltek. Csak hát itt jön a csavar. Amíg a Barca évről-évre többet vásárolt és mindent (felesleges) igazolásokkal akart megoldani, addig a Real pont ellentétes ívet ír le.
2015/16 az építkezéssel telt: visszavásárolták Lucas Vazquezt (1 m.), elhozták aprópénzért Asensiót (3,5 m.) és Vallejót (5 m.), leigazolták a szintén madridi kötődésű Casillát (6 m.), a show-t pedig Mateo Kovacic (31 m.), valamint Danilo vitték el (31,5 m.) – összesen 78 millióért. De menjünk is tovább! Tavaly nyáron Zidane érkezésével még inkább az új irány volt megfigyelhető az átigazolási politikában: egyedül Morata jött pénzért (30 millióért vették vissza), Mariano, Borja Mayoral és Marcos Llorente ingyen kerültek föl az utánpótlásból. És akkor lássuk az idei termést: mindössze két újonc, Theo Hernandez (30 m.) és Dani Ceballos (17 m.). Egy 19 és egy 21 éves játékos, akik nem most, hanem majd egyszer, a közeljövőben jelenthetnek majd erősítést a klub számára. Az összesen annyi, mint 461,5 millió euró, ami szezononként 92,3-ra jön ki (nem számoltuk bele, de meg kell említeni Vinicius Juniort, aki hivatalosan majd csak a jövő nyáron érkezik, 45 millióért). És ez még nem minden! Az egy dolog, hogy kevesebbet költött az elmúlt öt évben a Real, de riválisukkal ellentétben 2 alkalommal még pluszban is tudtak zárni – ez a Barcának legfeljebb csak idén sikerülhet, de Neymar 222 milliója mellett erre azért volt esély, nem is kevés (de van még idő az átigazolási időszakból, egy 100 milliós transzfer még belefér).
Kép: AS English
Paulinho drágább, mint Kroos és Modric
De hol itt a gond? Ha megnézzük, hogy mikor voltak a legjobb passzban az érintett csapatok, akkor egy valami kitűnik: kevés, de akkor megalapozott vásárlások. Guardiola idejében ennek mindenki a csodájára járt, de most Madridban is ez a helyzet. A Real úgy duplázott a BL-ben, tavaly hozzácsapva még a spanyol bajnoki címet is, hogy az elmúlt két szezonban csak három embert vettek – a Barca ugyanennyi idő alatt 10-et. 10 érkező, mellettük pedig csak egy hírmondó az akadémiáról: Samper, aki még csak esélyt sem kapott a bizonyításra.
És végül ejtsünk pár szót Paulinhóról. Sokat elmond a mostani helyzetről az ő érkezése. Persze az idők változnak, ma már mindenki többe kerül, de megpróbáljuk érzékeltetni, hogy mennyit is költött rá Bartomeu: Modric, Kroos, Varane, Isco, Kovacic és még sokan mások – hogy mi a közös bennük? Mind olcsóbb volt, mint Paulinho. Rakitic csak 18 millióért érkezett, Alba csak 14-ért, de említhetjük akár Alexis Sanchezt (26 m.), vagy Fabregast is (34 m.). Gyakorlatilag Paulinho a Barcelona harmadik legdrágább igazolása az elmúlt öt évben – csak Neymar és Suarez került többe. Még ha nem is bukik meg a Camp Nouban, 29 évesen már nem sok mindent tud csinálni, amivel visszahozza az árát. Óvatosan jegyezzük meg, hogy a Real Madrid több, mint öt éve nem vett olyan öreg futballistát, mint most a Barca Paulinho kapcsán. A brazil középpályás most 29 éves – a vizsgált időszakban csak Keylor Navas, Chicharito és Casilla (a háromból kettő kapus, a másik pedig csak kölcsönbe érkezett) volt olyan új ember, aki mára már betöltötte ezt a kort, viszont ők már évek óta a csapat tagjai.
Válságban a Barcelona, ehhez pedig ők is hozzájárultak ám vastagon. A rossz igazolások, a feleslegesen elköltött milliók és főleg a saját filozófiájuk elhagyása miatt lesodródtak az útról és most azon gondolkodnak, hol ronthatták el. Vajon van-e visszaút Bartomeunak és a Barca vezetésének? Vajon mennyi időbe telhet, mire minden újra a helyére kerül? Izgalmas kérdések, reméljük a válaszokra nem kell éveket várni.
