A nagyok közül utolsóként a Real Madrid kezdte meg a spanyol bajnoki idényt, méghozzá a Deportivo La Coruna otthonában, egy késő éjjelre tolt találkozón. A csúcsformától messze jártak még Zidane tanítványai, de a három pont megszerzéséhez így sem férhetett kétség.
Kép: AS.com
Joggal húzhatja a száját az, aki fennmaradt megnézni a Real Madrid idénynyitóját. Egyfelől a spanyolok jó érzékkel kitolták a kezdést este tízig (ennek bizonyára nagyon örülnek Amerikában az időeltolódás miatt); másfelől pedig a tévések valamilyen fennakadás miatt egy kameraállásból, Keylor Navas kapuja mögül közvetítették le az első 12 percet. Le persze nem sok mindenről maradtunk, habár lehetőségek akadtak mindkét kapu előtt – a két legkomolyabbat ráadásul a hazai csapat román csatára, Andone hagyta kihasználatlanul. Mindezek ellenére nem feltétlenül lehet azzal vádolni a Realt, hogy bealudtak volna a kezdésnél – egyszerűen csak kellően rámenős volt a Depor, különösen Andone. Navas azért a helyén volt, jelenléte pedig megnyugtatta a társakat.
A Real Madrid már az elejétől igyekezett megragadni a kezdeményezést. Változás tavalyhoz képest, hogy mennyire ragaszkodnak a labdához. Hosszasan járatják, türelmesen, körbepasszolgatják a betömörülő ellenfelüket és nem kapkodják el a lövéseket. Ez korábban nem volt rájuk jellemző: inkább reagáltak ők ellenfeleikre, várták a hibát, mintsem hogy ennyire kezdeményezőek lettek volna. Zidane érezhetően belenyúlt az eddigi szisztémába, ám ez az irány a fővárosi gárdának az első lépések alapján határozottan jól áll. Még ha lehetne is csiszolni olykor a mozgásokon, összjátékokon, egyelőre egészen magabiztosnak tűnnek így a szezon elején.
Komolyabb próbálkozások nélkül, kissé döcögősen született meg az első találat: Modric lőtt a tizenhatoson kívülről, amit Ruben kapus hárított, ám a róla kipattanó labda Benzemához került, aki eltörte azt – így jött Bale, akinek már csak az üres kapuba kellett betalálnia. Lényegében, mintha az első 12 perc tévés színvonalát öntötték volna gólba. Nem véletlen, hogy ezt megelőzően nem voltak nagy helyzetei a Realnak, hiszen a Depor nagyon szívósan és fegyelmezetten védekezett. Lényegében mindent megtettek, hogy lassítsák a meccset és próbálják ellehetetleníteni a fehér mezeseket, ám azok túl gyorsak és technikásak voltak – csak elodázni lehetett a gólok sorát, megakadályozni nem. Lényegében a 27. percben is ez köszönt vissza: hosszas építkezés után Marcelo húzott váratlant a tizenhatoson belül, átadása után pedig az UEFA Szuperkupadöntőn szintén eredményes Casemiro talált be. Innentől pedig a lényeges dolgok eldőltek.
Kép: AS.com
Kényelmes előnye birtokában a Real Madrid nem törte össze magát az újabb gólok miatt, de a Deportivo sem nagyon tudott mit tenni, hiszen ki nem nyílhattak. Szép lassan kialakult egy álló háború. A hazaiak minden erejükkel próbálták tartani az állást és elbizonytalanítani a madridi támadókat; a túloldalon pedig tartották a labdát és fárasztották az ellenfelet. Támadtak is, meg nem is – ezen a ponton igazából már nem nekik kellett kapkodniuk. Időnként aztán a játékvezetőnek is közbe kellett lépnie egy-egy belépő után, de komoly agresszióval nem volt dolga, simán csak a jól ismert spanyol színház ütötte fel a fejét a második félidő beköszöntével. Elkezdődött a hiszti, a fetrengés, meg a magyarázás – a közönség persze hangos füttyszóval kísérte mindezt. Sergio Ramos főszereplőként majdnem kapott is egy pirosat, ám a játékvezető nagyvonalúan elnézte a spanyol védő arcbanyúlását.
Mire észbe kaptunk, a színvonal villámgyorsan a béka segge alá esett. A csapatok figyelme kissé elkalandozott és félő volt, hogy szövegeléssel fogják elütni a hátralévő mintegy fél órát, ám szerencsére ez nem így lett. A 62. percben érkezett egy gyors akció, melynek végén Bale átadása után Kroos talált be, így a Real már 3-0-ra vezetett. Szerencsére ez a momentum segített a játékosoknak visszarázódni az eredeti elmeállapotba, így a folytatásban megint kicsit több focit láthattunk. Zidane beküldte közben Asensiót, ami további jó hír volt a szórakozni vágyóknak, hiszen a spanyol támadó érkezése új lendületet hozott. A házigazdák szép lassan kezdtek szétesni. Vesztett helyzetben egyre inkább felőrölte őket a vereség gondolata, valamint a fáradtság. A Real azt csinált a végén, amit csak akart.
Márpedig a madridiak igazából semmit sem akartak már csinálni. Támadtak, rohangáltak picit, de könnyelműek voltak és nem olyan élesek, mintha mondjuk 0-0-nál kellett volna befejezniük egy akciót. A nagy időhúzás közepette viszont néha volt minek tapsolni: például Asensio szép szabadrúgása után, amikor Rubennek kellett védenie; vagy mondjuk Marcelo szép cseleit követően. Szerencsétlen hazaiak széthajtották magukat a végére. Megérdemeltek volna legalább egy gólt, ám ezúttal nem volt szerencséjük. Többször is közel jártak a szépítéshez, kapufájuk is volt, ám a hőn áhított találat elmaradt. Andone a 89. percben büntetőből próbálkozhatott, ám nem talált kaput – innentől egyértelmű volt, hogy nem fog változni a végeredmény.
Csak a happy end kedvéért zárásképp azért még villant egy piros: Sergio Ramosnál látott könyöklést a bíró, aki második sárgával állította ki a Real hátvédjét. A szituáció elég véleményes volt, ám a korábbi mozzanatait is figyelembe véve kijárt Ramosnak egy piros. Ő már az első körben tudta hozni a formáját.
https://www.youtube.com/watch?v=XdgXJqr8VzQ
Deportivo La Coruna – Real Madrid 0-3
Helyszín: Riazor Stadion (La Coruna) Vezette: Gonzalez
Gólszerzők: Bale (20.), Casemiro (27.), Kroos (62.)
Sárga lapok: Bakkali, Schar, Cartabia, Mosquera, Andone ill., Sergio Ramos, Modric
Kiállítva: Sergio Ramos (91.)
Deportivo La Coruna: Ruben – Luisinho, Sidnei, Schar, Juanfran – Guilherme, Mosquera, Borges (Adrian) – Bakkali (Gama), Andone, Cartabia (Borja). Vezetőedző: Pepe Mel.
Real Madrid: Keylor Navas – Marcelo, Nacho, Sergio Ramos, Carvajal – Kroos, Casemiro (M. Llorente), Modric – Isco (Asensio) – Benzema, Bale (Lucas Vazquez). Vezetőedző: Zidane.
Baranyai Balázs
