Gróf Dávid a Honvéddal előző idényben bajnoki címet szerzett hálóőr készségesen állt portálunk a FociClub.hu rendelkezésre, s lelkesen beszélt a külföldi évekről és a jelenről is mesélt a Budapest Honvéd magyar bajnok kapusa.
– Hogyan kerültél a labdarúgás közelébe és mi az ami magával ragadott és mikor hoztad meg a döntésd magadban én kapus akarok lenni ?
– Édesapám közel 20 évig NB1-es kapus volt, felnéztem rá, próbáltam utánozni a mozgását. Az első lépéseimet is a pálya szélén, edzése közben tettem meg, úgyhogy mióta az eszemet tudom, mindig kapus szerettem volna lenni.
– Junior pályafutásodat a Vasasban és a Fradiban töltötted, majd 2006-ban Skóciába kerültél. Mesélj egy kicsit a junior pályafutásodról és skóciai lehetőségről ?
– 12 évet töltöttem el a Vasas utánpótlásban, egy féléves megszakítással. Suli után az egész napomat a Fáy utcában töltöttem. Külön edzés édesapámmal, aztán saját korosztályommal edzés, utána sokszor az idősebb korosztályokat is kisegítettem ha épp kapusra volt szükségük. Ha nem akkor még visszamentem apuhoz gyakorolni. Egészen fiatalon, 12 évesen, látott egy svéd menedzser játszani, aki Stieber Zolit figyelte, többször eljött megnézni, végül szerződést kötött velem. Azt ígérte 16-17 éves koromra külföldi próbajátékot szervez nekem. Így is lett, szerencsére jól sikerült és szerződést kötött velem a Hibernian.
– 2008. augusztusában a skót Ligakupában mutatkoztál be, viszont a bajnokságban nem sok lehetőséget kaptál, hogyan élted meg a skóciai időszakodat ?
– Nagyon pozitívan gondolok vissza rá. Egyedül nekivágtam a nagyvilágnak, rengeteget tanultam, a pályán és azon kívül is. Hatalmas élmény volt teltház előtt bemutatkozni a felnőtt csapatban először a Barcelona ellen, később pedig hivatalos mérkőzésen is. Szívemhez nőtt a klub, és a mai napig is szívesen megyek vissza látogatóba.
– 2010-ben a Ferencváros és a Debrecen is érdeklődött irántad, de te mégsem tértél vissza Magyarországra. Mi volt ennek az oka ?
– Valóban több hetet edzettem Debrecenben, jól is éreztem magam, remek társaság volt akkor ott. Akkori menedzserem, Vörösbaranyi József nem tudott megegyezni a debreceniekkel, másnap pedig már a Fradinál edzettem. Itt ismerkedtem meg Craig Shorttal, akivel remek kapcsolatot alakítottunk ki. Sokat beszélgettünk és úgy döntöttünk, Angliában szeretnénk tovább együtt dolgozni. Ezután megköszöntem Berki Krisztiánnak és Kakas Lacibának a megtisztelő lehetőséget, de akkor még Angliát választottam.
– Egy évvel később nagyon közel kerültél a Wembley-hez, aztán egészen furcsa okok miatt maradtál le a döntőről.
– Egész a döntőig meneteltünk az FA Trophyban csapatommal. Az elődöntő oda és visszavágóján is meccs legjobbja díjat nyertem, ezért méginkább fájó volt, hogy nem lehettem ott a döntőben. A kölcsönadásom május 3-ig az utolsó bajnoki meccsig szólt, a döntő pedig május 7-én volt. Klubomnak köszönettel tartozom, mert mindent megtettek, hogy meghosszabbítsák a kölcsönszerződést, de az FA ezt nem engedélyezte. A meccs előtt a szurkolók előtt megtapsoltattak, fantasztikus élmény volt ígyis.
– 2015-ben visszatértél Magyarországra és Csákvár játékosa lettél majd a Hondvédhoz igazoltál. Hogy jött az említett két lehetőség és nehéz volt-e újra visszatérni Magyarországra közel 10 évnyi légióskodás után ?
– Először elég fura volt itthon játszani, kicsit idegenlégiósnak éreztem magam itthon. Rengeteget köszönhetek Bognár Gyurinak és Nagy Sándornak, hogy megadták a lehetőséget felépíteni magam itthon. Már ekkor megkeresett a Honvéd és edzettem is egyet velük, de Gyurinak addigra már szavamat adtam, és kicsit sem bántam meg. Jó szezont zártunk, ha jól tudom, Csákvár történetében ez a 6. hely volt a legmagasabb helyezés. Jól éreztem magam és remek felkészítést kaptam az NB1-re.
– Édesapad Gróf Attila szintén hálóőr volt és védett többek között a Honvédban, Vasasban és Újpesten is. Mennyire volt teher számodra neki megfelelni vagy az ő árnyékában lenni ?
– Rengeteg időt töltött velem az edzőpályán, ő tanított meg mindent, amit tudok. Külföldön is rengeteget tanultam, de az alapokat nála sajátítottam el. A mai napig minden meccs után kibeszéljük a történteket. Egyáltalán nem éreztem tehernek, persze így, hogy nekem is sikerült már magyar bajnoki címet szereznem sokat segített. Néha jobban izgul egy-egy meccsem előtt, mint én.
– Tavaly a Honvéddal elképesztő szezont produkáltatok. Gondoltátok volna, hogy a Ferencvárost és a Videotont is sikerül majd megelőznötök ?
– Szerintem aki a szezon előtt ezt mondta volna biztos, hogy bolondnak nézik. Mi persze tudatosan dolgoztunk, megmutattuk, hogy igazi csapatként mennyit el lehet érni. Fantasztikus volt a klub, a szurkolók, a szakmai stáb és a csapattársaim egész szezonban. Erre szeretnénk építkezni, és a lehető legjobbat nyújtani idén is, ami persze nem lesz egyszerű feladat, de hiszek a csapatban.
– Ha választhatnál melyik topbajnokságban próbálnád ki magad ?
– Anglia áll a legközelebb a szívemhez, Premier League biztosan a legizgalmasabb bajnokság, így nem tudok mást mondani. Persze egy spanyol vagy olasz első osztályban is fantasztikus lenne játszani.
– Mi volt eddigi pályafutásod legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása ?
– Eddigi legnagyobb sikernek a bajnoki címet, a válogatott behívót vagy a Barcelona elleni bemutatkozást mondhatnám. Ezek tényleg különleges élmények voltak, és azon dolgozom, hogy ez még csak a kezdet legyen. Persze egy profi sportoló élete tele van csalódásokkal is, de nem igazán tudnék kiemelni egyet. Mindenből tanulni próbálok, és motíválni magam, hogy még jobb legyek.
Grafika: Bács András
Képek: borsonline.hu, nso.hu
Szerző: Ondik Gábor
