A brit Ben Clarke lett az idei esztendő legjobbja, avagy magyarokkal a mezőnyben Portugáliában rendezték a footgolf “BL” 2017-es kiírásának záróversenyét. A Grand Final névre hallgató megmérettetésen szenior kategóriában aranyérmet hozott, összesítésben pedig a dobogó második fokán zárta a szezont Tajtyi Róbert. A magyar sportolót Spanyolország felé tartva kaptuk el pár exkluzív gondolat erejéig.
– Sok tapasztalattal bíró footgolfos vagy, milyen volt Portugália és a pálya?
– Ha a szelet leszámítjuk, akkor kiváló lett volna a pálya. Jól játszható szakaszok sok örömmel, az ember mosolyogva jön le, ha ilyen környezetben versenyezhet. A szél viszont nagyon megnehezítette a mezőny dolgát, illetve főleg azokét, akik mögött még nincsen kellő versenytapasztalat ilyen körülmények közepette. A fű kiváló minőségű volt, a dombos szakaszokon akár 50-60 métert is vissza tudott gurulni a labda, akár a luktól egy méterről is, ha fújt egy kis szél. Ez a három nap komoly idegi harc volt az elemekkel.
– Mennyire vagy elégedett önmagad teljesítményével?
– Nem kezdtem jól a versenyt, az első napban nagyon sokat benne hagytam, nem tudtam felvenni a ritmust. A második versenynap kifejezetten jól sikerült, a harmadikon pedig beigazolódott, hogy mennyire fontos a sportpszichológia. Fejben ha erős vagy, akkor jó pozíciót tudsz elérni. Az első nap tényleg pocsék volt, három egymást követő szakaszon hoztam rossz döntést. A saját hibámból kifolyólag legalább 7 érintést benne hagytam a pályában, a végelszámolásnál ez nagyon sokat jelentett. Pár percem volt, hogy fejben összerakjam magamat, ez sikerült és az utolsó öt szakaszon valamelyes sikerült megmentenem az első játéknapot, mely így is toronymagasan a leggyengébb lett. Nem vagyok telhetetlen, de egy keveset benne hagytam ebben a versenyben.
– A Grand Final szenior kategóriáját megnyerted, összesítésben pedig második lettél. Mit jelent ez számodra?
– Ha az European Footgolf Tour szenior kategóriájának 2017-es végeredményére tekintek, akkor nagyon boldog vagyok. Ha megnézem a neveket, hogy kiket előztem meg, olyan kiváló magyar játékosok vannak mögöttem, mint Podusil György, vagy Balázsi Csaba és akkor még nem is beszéltem a rengeteg külföldi vetélytársról. Sikerült megközelítenem a szenior kategória végső győztesét, az egyik legjobb európai játékost a holland Michael Wilkes személyében, akit az utolsó versenyen le is győztem. Az egész éves teljesítményt nézve a végére sikerült beerősítenem igazán, de úgy érzem, hogy mindvégig kiegyensúlyozott tudtam maradni. A mentális erősítés nagyon fontos, jövőre próbálok erre a szereplésre még rápakolni egy lapáttal.
– A folytatást illetően milyen célokat tűzöl ki magad elé?
– Az elsődleges számomra, hogy bekerüljek a magyar válogatottba és a 2018-as esztendő második felében ott legyek a sportág harmadik világbajnokságán. Év végére szeretnék a magyar ranglista első tíz helyezettje között ott lenni. ha mindez meglesz, az azt jelenti, hogy jól szerepeltem. Az EFT-n a szenior kategóriára koncentrálok, abszolútban nagyon sok az ügyes és kiváló képességű erős fiatal. A saját kategóriámban fogom megcélozni a legjobb öt hely valamelyikét.
A kiváló argentin footgolfozó Mathias Perrone és a Villarreal akadémiáján nevelkedő Tajtyi Ákos
– Fiad Tajtyi Ákos Spanyolországban él, hol tart most a labdarúgó karrierje?
– Még mindig csak 12 esztendős és már egy egy esztendeje van a Villarreal akadémiáján. Azt kell, hogy mondjam, hogy valamilyen szinten már a fiam a saját példaképem. Számomra is ledöbbentő volt, ahogyan ezt az egész körülötte történő változást kezelte. Új közösségbe került egy idegen országban, új csapatban és új iskolában kellett bizonyítania és barátokra lelnie. Azt kell, hogy mondjam, hogy remekül ment a beilleszkedése, jó az identitásérzete és a focihoz való hozzáállása. Idekint egyéni játékosokat építenek és nem pedig csapatot. Az egész teljesen más, mint amit otthon tapasztaltunk. Le a kalappal előtte, ahogyan ezt az egészet végigcsinálta, nagyon büszke vagyok rá. Csapatában alapembernek számít, nagyon megvannak vele elégedve és nem csak a sportban, hanem az iskolában is. Ezt a két dolgot próbáljuk egyensúlyban tartani. A spanyol nyelvet immáron szinte tökéletesen beszéli a magyar és az angol mellett. Fizikálisan rengeteget erősödött és taktikailag is nagyon sokat fejlődött, fegyelmezetté vált, de ott van benne egy kis magyar csibészség.
