Az angol élvonalbeli labdarúgó bajnokság – vagy ahogy a helybéliek nevezik: Premier League – a szédületes iram, és az egy négyzetméterre jutó világsztárok igen magas száma mellett az ott szereplő klubok igen komoly költségvetéséről is nevezetes. Nem csoda hát, hogy a legkisebb angol első osztályú csapatok is igyekeznek nagyobbnál nagyobb neveket magukhoz édesgetni. Ennek azonban megvan az a következménye, hogy a kicsik – a gigászok árnyékában élve – gyakran olyan játékosokat kényszerülnek igazolni, akik valamely nagycsapatnál már partvonalon kívülre kerültek korábban. Kitűnő példa erre a Stoke City csapata…
A Stoke City csapatában már gyakorlatilag nincs is olyan játékos, akit annak idején ne tartottak volna a világ következő urának… (kép forrása: stokecityfc.com)
Xherdan Shaqiri
Az “Alpok Messije” éppen a legnagyobb sikerkorszak derekán, a 2012/13-as szezonban csatlakozott a Bayern München csapatához. A bajorok nem titkoltan egy olyan játékost kerestek, aki tehermentesítheti az egyre öregedő “Robbéry” párost (Robben-Ribéry), majd később át is veheti valamelyikük helyét. Shaqiri azonban nem tudott felnőni a Bayern színvonalához, így először kölcsönben távozott az Interhez, majd 2015 nyarán szerezte meg őt végleg a Stoke City csapata.
Shaqiri egyáltalán nem nevezhető rossz játékosnak, a Stoke-nál és a svájci válogatottban is hihetetlen teljesítményekre képes, csak éppen ezt a legmagasabb szinten nem tudta még reprodukálni…
Joe Allen
A Liverpoolban évekig Gerrard utódjaként számon tartott sokoldalú walesi játékos svájci kollégájához hasonlóan nem tudta magát beverekedni egy neves európai klub kezdőjébe, így csapott le rá a Stoke 2016. nyarán. Allen klubjában, és a walesi válogatottban is a kezdőcsapat kirobbanthatatlan tagja, és sokoldalúsága, valamint gólérzékenysége jelentősen hozzájárult a kis ország csapatának 2016-os Európa-bajnoki meneteléséhez.
Kurt Zouma
A Chelsea-nél Terry utódját látták benne, azonban Mourinho eléggé rossz érzékkel nyúlt hozzá, nagyon nehéz időszakban várt tőle rendkívül sokat, jóval többet, mint amire egy huszonegynehány-éves védő képes lehet. A nyomás alatt megtört – és még mindig csak 23 esztendős – Zouma idén a Stoke-nál bizonyítja tudását egy kölcsönszerződés keretein belül, ezidáig igen stabil teljesítménnyel.
Jack Butland
Tizenéves korában úgy tartották, hogy ő lesz az, aki a válogatottban Joe Harttól egy napon majd átveszi a kesztyűt, ez azonban végül nem következett be. Bár Neuer már nagy valószínűséggel nem lesz belőle, Butland még mindig csak 24 éves, ami egy kapusnál kölyökkornak számít. Egy napon talán tényleg a válogatott elsőszámú hálóőre lehet…
Peter Crouch
Az angol futball egyik nagy vándormadara, megfordult már a Tottenham, a Queens Park Rangers, a Portsmouth, az Aston Villa, a Southampton, a Liverpool, és most a Stoke City színeiben. Bár gólgyárosnak a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni, a 36 éves Crouch ezen csapatok mindegyikének alapembere volt.
Darren Fletcher
A Ferguson-érában idényeken keresztül alapember volt a Manchester Unitednél, de valamiért megrekedt egy bizonyos szinten, így már nem volt elég jó a Vörös Ördögök kezdőjébe. Egy West Bromwichnál tett kitérő után került a Stoke-hoz.
Glen Johnson
A Chelseanél bajnoki címeket is ünneplő védő levezetésének helyszínéül választotta a Fazekasokat, akiknél az idei szezonban kezd eltávolodni a kezdőtől.
Saido Berahino
A West Brom csatárát évekig figyelték a legnagyobb angol klubok, ám ő addig-addig halogatta a váltást, hogy végül megrekedt a középcsapatok által megkövetelt színvonalon. A Stoke-nál jó egy esztendő alatt még nem sikerült betalálnia, ami azért centerként igen kellemetlen tud lenni…
Jesé Rodríguez
A Real Madrid egykori játékosa nem elégedett meg a csodacsere szereppel a spanyol fővárosban, a PSG-hez távozott 2016. nyarán, hogy tudását bizonyíthassa. Bizonyította is, bár valószínűleg nem eképpen képzelte el: a párizsiaknál nyújtott katasztrofális teljesítménye előbb Las Palmas-, majd Stoke City-kölcsönszerződéshez vezetett.
Eric Maxim Chuopo-Moting
A kameruni szélsőnek bár voltak momentumai a Schalke-nál, nem tudott maradandót alkotni Gelsenkirchenben, így fogadta be Anglia tehetségtemetője idén nyáron. Tekintve, hogy 28 éves már, nincsenek túl jó esélyei egy hirtelen felvirágozásra…
Ibrahim Affelay
Óriási tehetségként érkezett Barcelonaba a PSV Eindhoventől, ám a váltás korai volt, melyet a Schalkenál eltöltött kölcsönjátéka sem cáfolt meg. A 2014/15-ös szezonban az Olimpiakosznál nyújtott teljesítménye győzte meg a Fazekasok vezetőségét használhatóságáról.
Bruno Martins Indi
A Portonál remeklő Indit egész Európa elől happolta el a Stoke City, ám az elmúlt másfél évben nem mutatta semmi jelét annak, hogy komoly sikerkovács válhatna belőle…
Kevin Wimmer
A Tottenham egyik legnagyobb baklövése: bár az osztrák válogatott védője képességei alapján jogos szereplője a Premier League-nek, sikertelen beilleszkedése elvágta az esélyeit az angol fővárosban. Az idei szezontól Stoke-on-Trentben szerepelhet, de egyelőre itt sem tudott kiemelkedőt nyújtani.
A sors fintora, hogy még a vezetőedző, Mark Hughes is egy senkinek sem kellő figura volt érkezésekor, hiszen a walesi válogatott és a Blackburn Rovers eredményes vezetése után a Man Citynél bőgött le, ami után sokáig úgy tűnt, hogy sehol sem fogja már megtalálni a helyét…
Bojan Krkic
Aki a 2000-es években is követte a labdarúgást, bizonyára emlékszik a Lionel Messi mellett a legnagyobb tehetségnek tartott Krkicre, a Barcelona legfiatalabb gólszerzőjére és BL-debütánsára, az egyszeres spanyol válogatott játékosra… Az ő lecsúszása egy külön cikk témája lehetne. Lényeg a lényegben: most éppen a nem túl veretes nevű Alaves csapatában kölcsönszerepel, az idényben eddig 0 darab gólt szerezve.
Giannelli Imbula
A francia-belga kettős állampolgárt Európa legígéretesebb védekező középpályásának gondolták, amikor Angliába szerződött. Lebőgését mi sem példázza jobban, minthogy most a francia élvonalbeli Toulouse-ban vitézkedve is teljesen átlagos képességeket mutat.
Mint láthatjuk, általánosságban ha egy tehetség nem válik be, az a körülötte zajló médiafelhajtásnak köszönhető elsősorban. A következő Messik, Robbenek, Terryk, és Gerrardok, az évtized legnagyobb tehetségei, és Anglia legnagyobb edzőzsenije igen sokra vihették volna, ha nem aggatják rájuk ezeket a grandiózus jelzőket akkor, amikor még nem tettek ezért semmit. Bár valószínűleg ezek nélkül sem lett volna aranylabdás például Shaqiri, de jelentős nyomástól megszabadulva valószínűleg sokkal felszabadultabban játszhatott volna a Bayernben, mint ahogy teszi azt most a Premier League roncstelepén.
Félreértések elkerülése végett: ez a cikk nem egy bírálat, vagy esetleg kigúnyolása egy szisztémának, csupán egy érdekes elgondolást hivatott bemutatni. Személy szerint nagy csodálója vagyok a Stoke City vezetőségének kreativitásának és merészségének, hogy meglátják a lehetőséget – mind szakmailag, mind marketing-szempontból – olyan játékosokban, akikről már senki már senki sem gondolja, hogy lehet még belőlük valaki.
Írta: Wernigg Márton