Kiesés a pótselejtezőn, gyengélkedő klubok Európában, a korábbi erények kiveszőben. Így lehetne összefoglalni az olasz futball mostani helyzetét. Ugyanakkor a Juventus bekkje szerint az edzőik a ludasak, mert kezdik feladni saját elveiket, valamint a hagyományos olasz szakmai fogásokat.
Egyre inkább gyengül az olasz labdarúgás színvonala, amelyet korábban a védekező stílus magasiskolájának tartottak. Manapság sokan inkább a direkt akciókra helyezik a hangsúlyt, ami a modern futballban egyáltalán nem hátrány, ugyanakkor a hagyományos védekezés tanári mivoltát éppen az olasz labdarúgás emelte fel. A művészi tökélyre fejlesztett Catenaccio-ként ismert taktikai elem kiveszőben van a talján klubokból, amit szóvá is tett Giorgio Chiellini, a Juventus és az olasz válogatott védője egy minapi interjúban. A világbajnok bekk szerint minden olasz edző Pep Guardiola taktikáját, illetve játékfelfogását próbálja másolni. Tény, a katalán tréner futballiskolája a labdabirtokláson alapul, ám azt is figyelembe kellene venni, hogy a Barcelona, amely ezt a játékot éveken át játszotta, rendelkezett a megfelelő játékosanyaggal, ám azóta finomított a taktikán, míg látható volt, hogy a Bayern Münchennél például megbukott a spanyol módi. Miután pedig körbe tekintünk a félszigeten, azt láthatjuk, hogy a csapatok játékosállománya zömében nem feltétlenül alkalmas arra a taktikára, amelyet játszatni akarnak velük. Chiellini szerint ez az egyik oka annak, hogy az „Azurrik” nem jutottak ki az oroszországi világbajnokságra. „Az az igazság, hogy Guardiola tönkretette a klasszikus olasz hátvédet – fogalmazott a 2006-ban világbajnoki címet szerző bekk. – Lenyűgöző edző, csillogó elmével megáldva, de sajnos az olaszországi edzők úgy próbálták másolni a módszereit az elmúlt tíz évben, hogy nem volt meg hozzá a megfelelő tudásuk. A végeredmény az, hogy feladtuk az identitásunkat, eldobtuk, ami a lényegünk. Elveszítettük, amit Paolo Maldini, Franco Baresi, Fabio Cannavaro, Alessandro Nesta, Giuseppe Bergomi, Claudio Gentile, Gaetano Scirea képviselt. Az 1984 és 1995 között születettek közül egyedül Leonardo Bonucci emelkedett ki, tíz év alatt nem tudtunk kitermelni rajta kívül egyetlen igazán jó hátvédet sem. Hogy nem vagyunk ott a világbajnokságon, problémánk fájó bizonyítéka.”
Hogy a futball mennyire megváltozott – akár 2006 óta is – arra is érdemes figyelni. A vezetőedzők személye is cserélődik, a mezőny is fiatalodik, ám az eredményeket még mindig a rutinos rókák aratják le, kivételek erősítik ezt a tézist. Lásd Zinedine Zidane és a Real Madrid.
De vissza az olaszok problémájához. Chiellini kiemelte, a gyerekkorában tanultakkal szemben most teljesen mást tapasztal. „Már serdülőkoromból emlékszem olyan gyakorlatokra, amelyek az emberfogást próbálták tanítani nekünk, éreznünk kellett az ellenfél játékosát, lesni minden mozdulatát. Manapság keresztlabdáknál, beíveléseknél az olasz hátvédek nem őrzik a csatárukat. Csak az olaszokról beszélek, a külföldiek ezen a téren kevésbé érdekelnek. Káros a folyamat, hiszen korábban éppen ez a tulajdonság tett minket különlegessé a világ labdarúgásában.”
Néhány napja Aldo Dolcetti ugyanezeket emelte ki a sportnapilapnak adott interjújában. „Globálisabb lett a játék, fel lehet még ismerni stílusjegyeket, de ha szabad ezt a szót használnom, sokkal szennyezettebb, amit látunk.”
De nemcsak az olaszok szenvednek identitásválságban, nyugodtan fordulhatunk hazánk felé is, amelyből a nyolcvanas végére-kilencvenes évek elejére teljesen eltűnt a magyar stílus, amelyet azóta is keresünk. Próbáltak már német, holland, majd ismét német stílust meghonosítani nemzeti együttesünknél, sikertelenül. De vehetjük akár a hollandokat is, akikszintén egy olyan korszakba értek, amikor nincsenek igazán kiemelkedő játékosok, akik pótolni tudnák a kieöregedőfélben lévő vezéreket.
Viszont Guardiola hitvallása nem mindenhol alkalmazható. Merthogy a katalán tréner az szoros emberfogás helyett a területvédekezésre, a rugalmasságra helyezi a hangsúlyt. „Inkább területvédekezés, mint emberfogás. Négy másodperces letámadással próbáljuk zavarba hozni az ellenfelet, aki éppen kapná a labdát. A területvédekezés feltételezi a csapatmunkát, sokkal inkább a kollektív, mintsem az egyéni felelősségre helyezi a hangsúlyt.” – fogalmazott korábban a Manchester City jelenlegi szakvezetője.
Így aztán Guardiola fejlesztette tökélyre a csapatrészek együttes védekezését, illetve a letámadást. Mindezt igen látványosan alkalmazta a Bayern München trénereként. John Robertson elemzésében rámutat, mennyivel másabb volt a Lahm, Alaba, Bernat trió hátul. „Maldini nem lelkesedett a becsúszásért. Az ő szemében a becsúszás annak a jele, hogy a hátvéd már valamit elrontott. Természetesen igaza van: ha tökéletesen védekezel, nem kell becsúsznod. (…) Guardiola ezen a mérkőzésen teljességgel feladta a hagyományos védekezési módokat, és kizárólag az intelligens helyezkedéssel, a Lahm, Alaba, Bernat hármas eszes mozgásával igyekezett megfojtani az ellenfél támadásait.”
Összefoglalva: kiveszőben a nemzeti stílusjegyek, mert mindenki – tisztelet a ritka kivételnek – igyekszik a globálisan elterjedt stílusokat, sablonokat majmolni.
~GS~
