A német labdarúgást immáron évtizedek óta a megfontolt gazdálkodás, és a lassú, de biztos gazdasági fejlődés jellemezte. Ez a pénzügyi tudatosság lehetővé tette a Bundesliga számára azt, hogy Európa legnyereségesebb – és ezáltal a csőd által legkevésbé veszélyeztetett – klubjait tudja soraiban. Ám mint azt tudjuk, az éremnek két oldala van: Németország gyakorlatilag eltűnt a labdarúgópiacról, a játékosok menekülnek az első osztályból a nagyobb anyagi kockázatot vállaló országok felé – és ennek a hatása már a játék színvonalán is megmutatkozik…
Ahhoz, hogy egy kicsikét mélyebben is belelássunk a Bundesliga-klubok gazdasági működésébe, először meg kell értenünk az 50+1-es szabály néven elhíresült sportjogi rendeletet.
Mit jelent az 50+1-es szabály?
1999-ben a Német Labdarúgószövetség (DFB) tagjai megszavaztak egy rendelkezést, amely a jelenkori német labdarúgás Aranybullájának számít, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
A szabály lényege, hogy mivel a német klubok hagyományosan polgári szervezetek, ezért a különböző befektetőcsoportok nem kerülhetnek szavazati többségbe az adott első- vagy másodosztályú csapatot érintő sarkalatos kérdésekben (tehát a szavazati jognak 50+1%-ig magánszemélyek kezében kell maradnia).
Létezik kivétel a szabály alól?
Természetesen! A DFB a rendelet kiadása után csakhamar ráeszmélt, hogy az ekkoriban BL-győzelemért küzdő Bayer Leverkusen az újítások miatt a következő idénytől legjobb esetben is csak a harmadosztályban indulhattak volna.
A Szövetség tehát elhelyezett egy kiskaput: amelyik csapat a rendelet hatálybalépésének idején már legalább 20 esztendeje valamely cég tulajdonában áll (tehát hagyomány szerint az adott vállalat dolgozóinak klubja), az mentesül a rendelet szabályozásai alól. Így tehát kivételt képez például a fent említett Leverkusen (Bayer gyógyszergyár), a Wolfsburg (Volkswagen autógyár), vagy a Bayer Uedingen (szintén gyógyszergyári), és még sok alsóbb osztályú csapat…
Miért akadályozza a legtöbb klub fejlődését a szabály?
A befektetők számára nyilvánvalóan fontos tényező az, hogy beleszólásuk legyen az általuk eurómilliókkal támogatott klub ügyeibe, így a német csapatok nem tűnnek előnyös beruházásnak a mecénások szemében.
Miért volna fontos a szabály eltörlése?
Amellett, hogy gátat szab a német klubok ugrásszerű fejlődésének, és lemaradásukat növeli az egészen elvadult átigazolási piacon, egy nagyon komoly hátránya is van az 50+1-es szabálynak: ez pedig az, hogy részben kijátszható.
A legnagyobb klubok mind-mind kitaláltak már valamit az áthágására: a Bayern az Allianzzal építtette meg új stadionját (ezzel euró-százmilliókat spórolva), a Dortmund nyilvánosan működő részvénytársaságként üzemel (így a tőzsdén kaszálhatnak rengeteget), a Lipcse részben a Red Bullnak, részben pedig a cég dolgozóinak (mint magánszemélyek) kezében van, a Hoffenheimet pedig ugyebár egyetlen magánszemély, Dietmar Hopp birtokolja.
Így a szabály elszenvedői gyakorlatilag csak a Hertha BSC szintű csapatok, melyek gyengülésével tovább erősödik a Bayern hegemóniája, és tovább esik a Bundesliga színvonala.
Vannak törekvések…
…a szabály eltörlésére, avagy módosítására. A SportBild januári felmérése alapján a következő arányok állnak fenn csak az első osztályon belül:
Módosítás/eltörlés mellett: Schalke, Köln, Mainz, Frankfurt, Hertha, HSV, Leipzig, Bayern, Bremen, Leverkusen, Augsburg, Hannover
Ellene: Freiburg, Gladbach, Dortmund
Tartózkodik: Hoffenheim, Wolfsburg, Stuttgart
A remény tehát él, hogy a Bundesligába a következő években nagyon komoly tőke vándorolhat be, és ismét fel tudják majd venni a versenyt a piacon a nemzetközi elittel. Ugyanakkor ne feledjük: az 50+1-es szabály egyben biztosíték is arra, hogy a klubok távol maradjanak az esetleges csődtől, így megbolygatása egyesek számára akár végzetes is lehet…
Írta: Wernigg Márton
