Vb-visszatekintő: a legagresszívabb torna a vb-k történetében – 1962

Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. A brazilok négy évvel ezelőtt feljutottak a világ trónjára, és nem is akartak onnan utána sem felállni.

A brazil válogatott kapitánya, Mauro emeli magasba második világbajnoki trófeájukat
(Forrás: fifa.com)

A világbajnokságok történetének hetedik tornáját Chilében rendezték meg. A dél-amerikai ország két évvel a sorozat előtt bebizonyította, hogy valóban megérdemelten kapták meg a rendezés jogát. 1960 májusában a világ eddig mért legnagyobb, Richter-skála szerinti 9.5-ös földrengése rázta meg Chilét, ami szinte teljesen elpusztította a már elkészült épületeket, és az ország infrastruktúrájában is komoly károkat okozott.
A szervezőbizottság elnöke, Carlos Dittborn, aki meggyőzte a FIFA-t, arról hogy képesek megrendezni a tornát, mindent megtett azért, hogy a világbajnokságra ezek után is készek legyenek. Dittborn ekkor elmondott mondata a torna hivatalos szlogenje is lett: “Mivel semmink sincsen, ezért minden erőnkre szükség lesz, hogy mindent újjáépítsünk.” Ez így is lett, sikerült mindennel elkészülniük a nyitásig. Az elnök azonban nem érte meg, hogy lássa, mit hozott össze, hiszen a világbajnokság nyitánya előtt egy hónappal elhunyt.

A visszamondások után 52 nemzeti csapat csapott össze a selejtezőben, hogy kijussanak, és a szokásokhoz híven a címvédő és a házigazda automatikusan kvalifikálta magát a sorozatba, így még 14 hely volt kiadó, ami végül 10 európai és 4 dél-, és közép-amerikai válogatott között oszlott el. A selejtezőn afrikai, ázsiai, Észak és Közép-amerikai, illetve a karibi térség válogatottjai is részt vettek, de bejutni nem tudtak. Ez volt az utolsó torna, melyen csak az európai és az amerikai kontinensről származó válogatottak szerepeltek. Bulgária és Kolumbia először szerepeltek a vb-n. A torna lebonyolítása most változatlan maradt: a 16 csapatot 4 fős csoportokba osztották, az első két helyezett jutott tovább, ha pontegyenlőség volt, rájátszás döntött.

Az 1962-es tornát tartják a vb történetének legdurvábbikának. Ezt jogosan hihetik, hiszen több súlyos sérülést is szenvedtek a játékosok: 1 orrtörés, 2 lábtörés, 6 bordatörés és számolatlan ízületi- és izomsérülés a vb mérlege. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az amerikai és az európai játékvezetők szabályalkalmazása sokban különbözött, nem volt egy egységes rendszer, és sokszor tovább engedték a durvább szituációkat is.

A “santiagói csata” Chile és Olaszország között

A torna, és talán a vb-k történek legdurvább meccsét már a csoportkörben lejátszották, amit el is neveztek “santiagói csatának“. A chileiek megharagudtak az olaszokra, miután két újságíró egy cikkben leszólta az ország állapotát, a chileiek pedig nehezményezték, írtak, egy ilyen hatalmas katasztrófa után miért nem arról írnak, hogy mennyi erőfeszítést tettek, hogy képesek legyenek mégis megrendezni a világbajnokságot. A két ország válogatottja már rögtön a második napon találkozott egymással, és a sértettség felülírta a játékot, az Estadio Nacional több mint 60 ezres közönsége pedig nem csak győzelmet várt a házigazdától, hanem azt, hogy semmisítse meg az olasz nemzeti csapatot. Először az olasz Giorgio Ferrinit állították ki a 8. percben, miután szétrúgta Honorino Landát, de nem akart lemenni, ezért a rendőröknek kellett lekísérniük. Landa ezután Jose Altafinin törlesztett, de a játékvezető, az angol Kenneth Ashton semmit nem ítélt, és ezután már teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás. A 41. percben Mario David rúgott oda a chilei Leonel Sancheznek, aki erre egy balegyenessel válaszolt. David valahogy összeszedte magát, és visszatért a pályára, majd amikor a közelébe ért, egy repülőrúgással fejbe rúgta Sanchezt, ezért viszont már kiállították. A második félidőben a szurkolók is be akartak szállni a “meccsbe”, ezért a rendőröknek a pályára kellett vonulniuk, hogy rendet tegyenek. A korábbi rúgást elszenvedett Sanchez is törlesztett, miután eltörte az olasz Humberto Maschio orrát, de még ezután is a pályán maradhatott. A mérkőzés végéig még kétszer kellett bevonulniuk a rendőröknek a folyamatos verekedések miatt, ám végül Chile a hajrában 2-0-ra megnyerte a mérkőzést, ami az olaszok kiesését is eredményezte. Az angol játékvezetőt a mérkőzés után hazaküldte a FIFA, majd később az ő javaslatára vezette be a szövetség a sárga és a piros lap rendszerét.

A csoportkörök ezen kívül simán lezajlottak, Magyarország csoportelsőként jutott tovább a negyeddöntőbe, ám ott 1-0-ás vereséget szenvedtek Csehszlovákiától. A házigazda az elődöntőig jutott, ott viszont kikaptak a címvédő Brazíliától, akik már a csoportkörben elvesztették az előző világbajnokság sztárját, Pelét egy sérülés miatt. A másik ágon a csehszlovákok Jugoszláviával találkoztak, akiket nagyon könnyen legyőztek, így bejutottak a döntőbe.

A finálét 1962. június 16-án játszották a santiagói Estadio Nacionalban. A csehszlovák válogatott már a második döntőjét játszotta, és jól is indult számukra a találkozó, hiszen Masopust góljával megszerezték a vezetést, azonban nem örülhettek sokáig, hiszen két perc múlva kiegyenlítettek a brazilok. A 69. percig döntetlenre állt az állás, azonban ekkor a címvédő megszerezte a vezetést, majd a 78. percben Vavá góljával bebiztosították a győzelmüket. Brazília négy év után ismét felülhetett a futball trónjára, a csehek pedig második fináléjukban szenvedtek vereséget. A döntő összefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!

A magyarok is büszkék lehettek a torna után, hiszen Albert Flórián kapta meg az Aranycipőt 4 találattal. Mellette a chilei Leonel Sanchez, a szovjet Valentin Ivanov, a jugoszláv Drazen Jerkovic és a braziloktól Vava és Garrincha is 4 gólt jegyzett.

Az 1962-as chilei világbajnokság adatai:

Dátum: 1962. május 30. – június 17.

Győztes: Brazília Második: Csehország Harmadik: Chile Negyedik: Jugoszlávia

Résztvevő csapatok száma: 16

Résztvevők: Chile, Brazilia, Csehszlovákia, Magyarország, Szovjetunió, Jugoszlávia, Anglia, NSZK, Svájc, Olaszország, Bulgária, Spanyolország, Argentína, Uruguay, Mexikó, Kolumbia

Házigazda: Chile

Helyszínek: 4 város: Santiago, Vina del Mar, Rancagua, Arica

Gólkirály: Albert Flórián (Magyarország), Leonel Sanchez (Chile), Valentin Ivanov (Szovjetunió), Drazen Jerkovic (Jugoszlávia), Vavá (Brazília), Garrincha (Brazília): 4

Összes nézőszám: 893.172 fő

Lejátszott meccsek száma: 32

Összesen lőtt gólok száma: 89

Gólátlag: 2,78 gól/meccs