Mi is beszámoltunk róla, hogy a Ferencváros a mai napon szerződtette a rivális Honvéd ászát, Davide Lanzafamét. Az olasz játékos az utóbbi években az nb1 egyik leggólerősebb játékosává vált, jelen körülmények között nehezen képzelhetnénk el nála komolyabb erősítést a zöld-fehérek támadószekciójába. Mindazonáltal jusson eszünkbe: nem először hallottuk már ezt az utóbbi években, és mind tudjuk, hogy az ilyen igazolások hogy végezték az Üllőin…
1. Ugrai Roland
A Haladás ifjú titánja 2014. februárjában az ország legnagyobb tehetségének kikiáltva csatlakozott a Ferencvároshoz. Első félszezonjában nem sikerült a csapatba integrálódnia, a remélt európai menetelésben azonban fontos szerepet szántak neki. Bár 3 El-selejtezős mérkőzésén sikerült kétszer betalálnia, Böde Dániel mellett nem tudott magának helyet szorítani a kezdőcsapatban. 2015-ben nevelőegyesületének adták kölcsön, azonban itt sem tudta felépíteni magát, így végleg megváltak tőle. Az idei szezonban a Diósgyőr színeiben szerzett 12 góljával és 8 gólpasszával bizonyította, hogy jóval többet ér a Fradi-padmelegítő szerepnél.
2. Benjamin Lauth
Thomas Doll bizalmi embereként került fővárosunkba az ötszörös német válogatott center, ahol ugyan kezdetben fontos láncszemnek számított, az idény végére a sokkal jobb formában futballozó Böde végleg kiszorította a csapat keretéből. Lauth 6 gólja és 3 gólpassza már a német mestert sem győzte meg, sőt voltaképpen senkit, hiszen szerződése lejártával érdeklődők híján kénytelen volt szögre akasztani a stoplist. Ő lett tehát az első nemzetközi skalp a Dani által elüldözött sztárok listáján.
3. Stanislav Sesták
A szlovák válogatott kulcsjátékosaként az Eb-t is megjáró csatár jó néhány Bundesliga-, és El-meccs után választotta kis hazánk egyik kirakatcsapatát. Első magyarországi idényében sérülései ellenére is meghatározó szerep jutott neki a Ferencvárosban: összesen 15 gólból vette ki a részét a bajnoki cím megszerzése, és a kupa-menetelés során. Második szezonjára azonban kegyvesztetté vált, és már csupán időhúzó csereként küldték pályára. Az ő esetében közrejátszhattak személyes ellentétek is a vezetőséggel, valamint Varga Roland felemelkedése, viszont az, hogy nem próbálták korábbi posztján, középcsatárként bevetni, szintén Böde Dániel teljesítményét dicséri.
4. Marco Djuricin
A rendkívül tehetségesnek tartott, ám a Salzburg által leselejtezett osztrák válogatott befejezőember egy angliai kitérő után került kölcsönbe a Sasokhoz. Djuricin végül a IX. kerületben sem alkotott maradandót. A bajnokságban összekalapolt 8 találata ugyan nem számított vállalhatatlannak, kihagyott helyzetei, és a magyar Terminátor 11 beköszönése visszavonhatatlanul elásták a szurkolók előtt. Azért csendben jegyezzük meg azt is, hogy az osztrák nem levezető sztárként, hanem Németországban kinevelt feltörekvő játékosként érkezett, és így maradt alul a 30 esztendős, magyar megyein szocializálódott Bödével szemben.
5. Priskin Tamás
Sokáig hazánk válogatottjának elsőszámú csatáraként funkcionált, nem csoda hát, hogy hazaigazolásakor úgy tartották, hogy ő lehet az, aki megtöri támadótársa évek óta tartó hegemóniáját. Nem így történt: ősszel csak 4-szer rezgette meg az ellenfelek hálóját, így Thomas Doll az ő szűrét is kirakta. Érdekes, hogy silány teljesítménye ellenére ő állt a legközelebb hozzá, hogy a jó ideig maródi Bödét a padra kényszerítse. Priskin a következő idényt a Haladás együttesénél tölti kölcsönben.
5+1. Dejan Georgijevics
Mindössze fél éve csatlakozott a Fradihoz, így messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le jegeléséből, az azonban tény, hogy eddig mindössze 134 percet kapott a bizonyításra, mint Böde cseréje. Könnyen lehet, hogy az ő esetében is egy “nagyobb a füstje, mint a lángja”-igazolásról beszélhetünk, bár ki tudja?! Talán épp ő, Finnbogason, vagy Lanzafame lesz az, aki véget vet a Böde Dániel uralkodásának?
Képek forrása: 24.hu, goal.com, csakfoci.hu
