A fiatal futballisták jelentős hányada egyszer szembesül az örök dilemmával: jobban megéri egy külföldi akadémián szerencsét próbálni, ahol a felnőtt csapatot csak nagyon kevesen érik el, vagy célszerűbb itthon maradni, és mihamarabb első osztályú meccsrutinhoz jutni? Az utánpótlás-válogatott Burai Erik abban a kivételes helyzetben van, hogy megfordult az alsóbb osztályú Hévíz utánpótlásában is, valamint az Illés Akadémián is, jelenleg pedig a dán Midtjylland ificsapatának tagja. Így ha valakinek, neki biztosan van összehasonlítási alapja a különböző életpályákat illetően…
Hogyan emlékszel vissza a Hévíz SK-nál eltöltött éveidre? Mi a különbség egy alsóbb osztálybeli, és egy első osztályú klub utánpótlás-nevelése között?
– Szép emlékeim vannak Hévízről, hiszen ott kezdtem el komolyabban foglalkozni a focival, és nagyon sok tapasztalatot szereztem, rengeteg hazai és nemzetközi tornán vettünk részt. A különbség az edzések száma, intenzitása és az, hogy több jó képességű játékos van.
Miért épp az Illés Akadémiát választottad? Voltak más megkereséseid is?
– Egy bajnoki meccsen figyeltek fel rám az Illés Akadémiától, ahol végül gólkirály lettem. Azért választottuk az Illés Akadémiát, mert akkor az egy előrelépés volt számomra, hiszen egy első osztályú csapathoz tudtam kerülni 12 és fel évesen. Igen, voltak megkereséseim A Videotontól és a Fraditól is.
Magyar klubjaidnál elképesztő számban termelted a gólokat. Mivel tudtad motiválni magad? Nem érezted úgy sosem, hogy nem a tehetségednek megfelelő bajnokságban játszol?
– Azzal motiváltam magam, ha nekem jól megy akkor a csapat is sikeresebb. Na meg mindig első akartam lenni a góllövőlistán. Az fel sem merült bennem, hogy nem a tehetségemnek megfelelő bajnokságban játszom.
Mit éreztél, amikor befutott a dán ajánlat? Mi volt a döntő tényező a váltásban?
– A tavalyi bajnokság végén jött a dán megkeresés egy próbajátékra. Reggel elutaztam, délután már egy félidőt játszottam egy mexikói csapat ellen. A Midtjylland vezetősége még aznap eldöntötte, hogy szerződést szeretnének velem kötni. A döntő tényező az volt, hogy szerettem volna kikerülni egy nemzetközi szinten is elismert utánpótlásba, mert az akadémiájukat Európa húsz legjobb akadémiája között jegyzik.
Mi volt a legszembetűnőbb újdonság Dániában a pályán, és azon kívül? Mit kell tudni a dán játékfelfogásról?
– A pályán a legszembetűnőbb az edzés intenzitása volt: maximális erőbedobással és teljes koncentrációval dolgoznak. A pályán kívül nem vettem észre újdonságot.
A Midtjylland csapata a játékosmegfigyelés zászlóshajójának számít, az ifi-csapatban ennek megfelelően számtalan légiós játszik. Hogyan jöttök ki egymással?
– Az elején még nehezen hiszen nem nagyon beszéltem angolul, de most már tudok beszélgetni mindenkivel, és nagyon segítőkészek.
Korcsmár Zsolt személyében egy másik magyar is tevékenykedik a klubnál. Segített a beilleszkedésben, a minden napi életben? Kapcsolatban vagytok napi szinten?
– Igen, persze segített, volt hogy meghívott magukhoz vacsorázni is. Nem vagyunk napi szinten kapcsolatba, hiszen más-más időpontokban vannak az edzéseink.
Hogy telt az első félszezonod? Sikerült alkalmazkodnod a körülményekhez? Elégedett vagy magaddal?
– Az első félszezonom inkább a beilleszkedésről szólt, amikor lehetőségeket kaptam, éltem vele és gólokat szereztem. De persze nem szabad elégedettnek lenni. Mindig jobb akarok lenni!
A dán utánpótlás kitűnő ugródeszkának számít, a holland klubok például vadásznak az ottani tehetségekre. Te melyik bajnokságban képzeled el a jövődet? Van esetleg álomklubod?
– Először szeretnék itt bemutatkozni, a felnőtt csapatban, utána pedig a Bundesligában képzelem el a jövőm. Kifejezett álomklubom nincs.
Távozásod előtt fontos játékosa voltál az U17-es válogatottnak, azóta viszont meghívót sem kaptál. Mi ennek az oka?
– Ősszel kivettem a részem a csapat Eb elit-csoportkörében való sikeréből. Tavasszal a bő keret után a szövetségi kapitány nem számított rám, ami engem rosszul érintett. Remélem, a jövőben újra visszakerülök.
Szerinted lehet valakiből nemzetközi szinten elismert futballista a magyar utánpótlás szamárlétráját végigjárva, vagy elengedhetetlen a külföldi tapasztalatszerzés?
– Én úgy gondolom, ha valaki nemzetközileg elismert játékos szeretne lenni, azt fiatalon külföldön kell megalapozni.
