Szoros meccset hozott a La Liga 7. fordulójának rangadója, a madridi derbi. Lopetegui csapata a gyerekbetegségekkel, az Atletico pedig a helyzetkihasználással küzdött.
Az első igazán komoly erőpróbájához érkezett Julen Lopetegui Real Madridja. Ez pedig már csak azért is ígérkezett érdekes bevetésnek, mert a hét közben feltörölte velük a padlót a Sevilla – amely szintén egy nagyon komoly együttes. De talán mégsem annyira, mint az Atletico Madrid, amely ha nem is idén mutatta be története legjobb szezonkezdését, továbbra is a nagy vadak közé tartozik Spanyolországban és egy ilyen madridi derbin bármi megtörténhet. Ezúttal pedig főleg olyan dolgok történtek, amiket a vendégek szerettek volna látni.
A nagy tétre való tekintettel mind a két oldalon viszonylag kevés kockázatot vállaltak. Zárt védekezés mellett próbáltak meg érvényesülni, főleg a középpályán zajlott a játék. A Real ragadta meg a kezdeményezést, náluk volt többet a labda, ám ez egyáltalán nem volt rossz hír az Atletico számára. A fehér mezesek ugyanis nem igazán tudtak mit kezdeni a játékszerrel, ami nem egy új probléma. A korábbi meccseiken is látszódott már, milyen nehezen boldogulnak egy felált védelemmel szemben, milyen körülményesen próbálják meg feltörni azt – na most is ezt láthattuk.
A Matracosok persze tudatosan játszottak erre. Simeone is érezte, hogy nem igazán fog tudni mit kezdeni velük a hazai gárda, viszont támadás közben roppant sebezhetővé válnak. A sevillai vérengzés is jól megmutatta, hogy egy labdavesztés után nagyon nehezen rendeződik vissza a csapat és onnan elég könnyedén szét lehet szedni őket. Ezúttal pedig olyan kontraspecialisták álltak fel velük szemben, mint Griezmann, Diego Costa, vagy Lemar. Simeone keretét épp az ilyen mérkőzésekre teremtették, mintha csak egy ilyen ellenfélre készülnének egész évben. Nagyrészt az is történt a pályán, amit ők akartak.
A problémájuk csak a helyzetkihasználással volt: Courtois legalább két bravúros kijövetelt mutatott be, főleg ennek és a csatárok könnyelmű helyzetkihasználásának köszönhető, hogy megúszták kapott gól nélkül az első játékrészt. Griezmannak és Costának is megvolt a maga sansza a gólra, ám nem tudtak élni vele, ami nem tett jót nekik taktikai szempontból. A túloldalon jól mutatott a 60% fölötti labdabirtoklás, viszont a két kaput eltaláló lövés már kevésbé: abból egy Bale távoli kísérlet volt, ami alig gurult el Oblak kapujáig, a másik pedig Asensio volt, akibe letámadáskor belerúgta a labdát a szlovén hálóőr. A Real Madrid tudatosan lényegében csak a pontrúgások által tudott veszélyt kialakítani, egyébként nem igazán találták a fogást ellenfelükön.
Ezt Lopetegui is érezte, így a második félidő legelején jött is a változtatás: Bale-t Ceballos váltotta, ami nagyon jót is tett a Real támadójátékának. A fiatal spanyol középpályás sokat mozgott, aktívan vetette magát játékba és rengeteg passzal járult hozzá a fellendüléshez. Egyre több hazai lövést jegyezhettünk fel és ez a mezőnyfölény kezdett tényleges kontrollnak kinézni, nem csak oldalpasszokkal ütötték el az időt. Az Atletico ezzel szemben elmaradt a várakozásoktól: a középpályán elmaradtak a labdaszerzések, így kevesebbet tudtak támadni. A megiramodásaik is hamar elhaltak, valamint hátul is egyre nehezebben boldogultak.
Lényegében nagyot fordult a meccs a szünetben, de épp csak a lényeg nem változott: az állás. A 0-0 ugyanis még mindig ott figyelt az eredményjelzőn és a második félidőben sem láthattunk nagyságrendekkel nagyobb lehetőségeket, mint az elsőben. Talán Asensio járt a legközelebb a gólhoz, aki habár jó ütemben, üresen kapott veszélyes helyen labdát, Oblak időben kijött és köbe tudott lépni. Ezen kívül tényleg csak a távoli löketek maradtak, meg a szögletek/szabadrúgások amiknek a hatékonysága nem volt túl jó. A vége így 0-0 lett, ami igazából egy igazságos eredménynek mondható és főleg a vendégek lehetnek boldogabbak vele.
Ez a Real Madrid jelen állapotában még messze nem elég meggyőző egy ilyen rangadón. Ebben a keretben egyszerűen több van, Lopetegui munkásságáról pedig még korai volna végítéletet hirdetni. A szezon második felére kell magukra találniuk, addig elég, ha a kötelezőket hozzák. Az igazán fontos meccsek majd csak tavasszal következnek. Az Atletico viszont korrektül elhozott egy pontot, de ezen kívül semmi extrát nem mutattak. Megvolt az a 2-3 helyzetük, ami kellett. Csak a gól, az nem jött össze. És hogy ki az este igazi nyertese így? A Barcelona, amelynek így gyakorlatilag belefért az a döntetlen otthon a Bilbao ellen.
https://www.youtube.com/watch?v=8Q0exS3xcuU
Real Madrid – Atletico Madrid 0-0 (0-0)
Helyszín: Santiago Bernabeu Stadion (Madrid), Vezette: Munuera
G.: –
Sárga lap: Carvajal, Sergio Ramos, Nacho, ill. Juanfran, Lemar, Koke, Angel Correa
Piros lap: –
Real Madrid: Courtois – Nacho, Sergio Ramos, Varane, Carvajal – Modric (Lucas Vazquez), Casemiro, Kroos – Asensio, Benzema (Vinicius Junior), Bale (Ceballos). Edző: Lopetegui.
Atletico Madrid: Oblak – Filipe Luis, Godin, Gimenez, Juanfran – Lemar (Angel Correa), Saul Niguez, Rodri (Kalinic), Koke – Griezmann, Diego Costa (Thomas Partey). Edző: Simeone.
