Nemzetek Ligája: őrült meccset játszott válogatottunk Tallinnban

Visszahoztuk az észtek reményeit a csoportban, miközben a finnek a görögöket is legyőzték.

Kissé megkeverte a lapokat Marco Rossi a görögök elleni találkozóhoz képest, hiszen négy helyen cserélt az athéni kezdőhöz képest. Kimaradt az eltiltott Fiola Attila, valamint Kalmár Zsolt, Bese Barnabás és Varga Roland is, helyükre Lovrencsics Gergő, Nagy Dominik, Kovács István és az első válogatottságát ünneplő Baráth Botond került be a kezdőbe. Ha a szerkezeti felállást nézzük, lehetett úgy tekinteni, hogy három belső védővel lépett pályára a válogatott, ám az eredeti felállás szerint 4-2-3-1-et játszottak a mieink. A magyar együttesnek mindenképp kellett a három pont, miután eddigi három mérkőzésen mindössze három pontot szerzett nemzeti csapatunk. Ami a lapokat illeti, hét(!) kezdőjátékosunk is veszélyeztetett. Név szerint Szalai, Kovács, Sallai, Kleinheisler, Nagy Ádám, Lovrencsics és Kádár kapott a korábbi meccseken sárgát, míg a cserék közül Kalmárnak van figyelmeztetése.

1. félidő:

Az észtek nem voltak szívbajosak, finomkodás nélkül letámadták a magyar együttest az elején, minek következtében már a második percben Orbánnak kellett blokkolnia egy lehetőséget, majd Gulácsinak kellett közbeavatkoznia egy lövésnél. S már-már úgy tűnt, kijön a szorításból a magyar együttes, ugyanis átvette a meccs irányítását Martin Reim fiaitól a csapat, ám hiába a mezőnyfölény, előre egy tapodtat sem jutott előre. Egy-egy kósza csel után rendre jött a hiba, majd a legnagyobb rontást követően megszerezte a vezetést az észt válogatott. Előbb még Gulácsi védett Vassiljev lövésénél, majd Anier beadását a magyar kapus csak várta, míg Kádárt megelőzte Luts, s a kapu jobb felső sarkába pörgetett. Nem örülhettek azonban sokáig a házigazdák, lévén három perccel később egy mélységi indítást követően Szalai lépte át a labdát, amelyre Nagy Dominik startolt rá, s estében a bal alsóba lőtt. Kellett ez a találat, mint egy falat kenyér. Ezt követően is akadt lehetőség a házigazdák előtt, mint ahogy a magyar csapat előtt is. Ezek azonban kimaradtak. Majd a szünet előtt nem sokkal kapust kellett cserélnie a kékmezeseknek, miután Nagy Ádámmal ütköző Aksalu nem tudta folytatni, Lepmets pedig rögtön bravúrral kezdett: Nagy Dominik került helyzetbe, a cserekapus azonban lábbal védeni tudott. A látottak alapján igazságos eredménnyel vonulhattak szünetre a felek.

2. félidő:

Úgy kezdődött a második játékrész, ahogyan az első. Azaz észt lehetőségekkel indult a szünet utáni periódus, mígnem két észt egymásnak ugrott fejelés közben, így a két fej koppant össze a labda helyett, majd Lepmetsnek kellett ismét résen lennie, hogy aztán Kovács szögletét követően a felszabadító fejest Sallai stukkolja vissza az ötösre, ahol Szalai némi szerencsével be tudta gyűrni a labdát a kapuba. A csapatkapitánynak hat meccs után sikerült ismét betalálnia. Ráadásul éppen jubileumi, ötvenedik meccsén. Ez volt tizenhatodik gólja a nemzeti együttesben. Ekkor úgy tűnt, meglehet a hőn áhított siker, mert a hazaiak játékában nem igazán volt benne a gól, aztán mégis bekerült. Pikk bolondította meg a védelmünk jobb oldalát, a becsúszó Pátkai lábán felperdülve hullott Gulácsi felett a hálóba. Az elmúlt egy év alatt mindössze Costa Rica ellen úszta meg kapott gól nélkül válogatottunk, azóta játszottunk – a maival együtt – nyolc összecsapást, s kaptunk 14 gólt, miközben 10-et tudtunk szerezni. A hajrára fordulva megint egy labdavesztést követően Anier senkitől sem zavartatva szerezte a harmadik észt gólt, de szinte azonnal jött a válasz: szögletet követően Szalai csúsztatta a kapuba a labdát. A végén még ott lehetett volna a győztes gól, ha Eppel nem tesze-toszáskodik, hanem egyből kapura teszi Sallai beadását, ezzel le is csorgott a találkozó. Győzelmet nem érdemelt a mai teljesítmény, a döntetlenhez is kisebb szerencse kellett.