Szombaton a Premier League csúcsrangadóján az Arsenal tükörsima győzelmet aratott a Chelsea felett, amivel megközelítették őket 3 pontra. Emery taktikája remekül működött, míg Sarri Chelsea-je kezd egyre kiszámíthatóbbá válni, lássuk hát, hogy pontosan mi történt a londoni derbin!
Kezdők:
A Chelsea oldalán az égvilágon semmi meglepő nem volt, az Arsenal viszont kicsit megkeverte a kártyákat azzal, hogy Ramsey és a három alapvetően inkább védekező jellegű középpályás (Guendouzi, Xhaka, Torreira) egyszerre kezdett. A hazaiak négy középpályása által alkotott gyémánt alapjaiban határozta meg a meccset, amivel a Chelsea semmit nem tudott kezdeni.
Emery mesterterve és a Chelsea szenvedése
A meccs legelején teljesen nyilvánvalóvá vált a baszk mester terve, amivel meg akarta fojtani a Chelsea-t: a gyémánt középpályával meg akarta nehezíteni a vendégek labdakihozatalait, és egy esetleges megszerzett labdával azonnal visszatámadni. Az első percekben aggresszívan kezdtek az Ágyúsok, ami szemlátomást nem ízlett londoni riválisuknak, és tulajdonképp letáboroztak a csapatok a Chelsea térfelén. A következő képeken azt láthatjuk, hogy az Arsenal teljesen leszűkíti a területet a labdát birtokló Chelsea játékos körül, aki így nem tudja megjátszani azt.
A labda közelében az Arsenal játékosok létszámfölényben vannak, aminek köszönhetően mindig meg is szerezték azt, a Chelsea pedig folyamatos védekezésre volt kényszerítve. A létszámfölény kialakításának a kulcsa a hazaiak gyémánt szerkezete volt, ami nagyon szűkké teszi a csapatot, ezáltal pedig a teljes játékteret nagyon le lehet szűkíteni vele.
A gyémánt jelentősége a letámadásnál mutatkozott meg igazán, ugyanis a formációból természetesen adódik, hogy a két csatár a két középhátvédet tudja nyomás alá helyezni, míg a gyémánt csúcsán elhelyezkedő játékos (Ramsey) a visszalépő irányítót (Jorginho).
Azzal, hogy az olasz karmestert kivonták a játékból, a Chelsea játéka gyakorlatilag meghalt. Nem tudtak tartósan nyomást helyezni a hazai védelemre, vagy elvesztették a labdát még a labdakihozatalnál, vagy teljesen veszélytelen passzolgatásba torkollott a dolog az Arsenal kapujától távol. A letámadás alól néha felívelt labdával sikerült kijönni, de ezeket is általában elvesztették Hazard-ék a jól fejelő védőkkel szemben, földön meg körülbelül kétszer tudták kihozni a labdát a teljes első félidőben. Az első eset azt mutatta meg, hogy mi történik, ha a játékosok nem reagálják le időben a játékhelyzetet. A felállásból adódik, hogy a széleken nincsen ember, így Kepa sokszor a szélsővédőket próbálta megjátszani, akiket a rombusz szélén lévő játékos (Torreira jobb oldalon, Guendouzi balon) azonnal nyomás alá helyezett, viszont a Chelsea azonos oldali belső középpályására (Kanté jobb oldal, Kovacic bal) ki kell lépnie Xhakának. A svájci középpályás ezt alapvetően jól csinálta, de az alább bemutatott esetben csak szabálytalanság árán tudta megakadályozni, hogy Kanté elinduljon.
A másik esetben egy szabadrúgás követően az Arsenal nem rendeződik vissza, így sikerül a Chelsea-nek létszámfölényt kialakítani és azzal, hogy Jorginho szabad, át tudják fordítani a játékot Willianon és Hazard-on keresztül a túloldalra. Ezt a kettő alkalmat leszámítva, az Arsenal tökéletes munkát végzett.
Arsenal támadásban és a Chelsea letámadása
A Chelsea is letámadással operált, így az Ágyúsok sem tudtak hosszasan passzolgatni, és csak a szélen (leginkább a jobb oldalon) tudtak előrejönni. Kirúgás esetén a Chelsea három támadója az Arsenal két középhátvédjét és a visszalépő Xhakát próbálta ellehetetleníteni, így a hazaiak is a szélen próbálkoztak többnyire Bellerin révén, aki a védelem mögé befutó Lacazette-et próbálta megjátszani. Ha esetleg ez nem sikerült, Torreira és egy türelmesebb támadásvezetés volt a cél.
Folyamatos játék esetén viszont az egyik középhátvédet Hazard őrizte, a másikra meg az azonos oldali belső középpályás lépett ki, így a szélső támadó egy köztes pozíciót vett föl, hogy ne lehessen a középpályás kilépése miatt keletkezett szabad területet azonnal bejátszani, de nyomás alá tudja helyezni a szélső védőt, ha az megkapja a labdát. Először a Chelsea presszingje látható.
Itt pedig a szélre szoruló Arsenal támadásvezetése.
Az Arsenal a védelem mögé Lacazatte-nek belőtt labdán kívül pontrúgásokból és beadásokból volt igen veszélyes. Azzal, hogy egyszerre két csatár is a tizenhatoson belül tartózkodik és Ramsey is tud érkezni második hullámban több helyzetet is sikerült kialakítani, mint Aubameyang ollója. A pontrúgásokra viszont azért térnék ki, mert mindkét gól ebből született, és akár többet is szerezhettek volna a hazaiak. A Chelsea zónavédekezést alkalmaz szögletnél, azaz területet védenek a játékosok, nem pedig embert, így fordulhatott elő, hogy Sokratis kishíján gólt fejelt Kovacic mellől.
Az első gól szintén szöglet után született, kicsiben elvégezték, majd Bellerin célozhatott egy olyan területre, amibe lendületből érkeztek az Arsenal játékosok, az már más kérdés, hogy kicsit eltörte a labdát, de így lett tökéletes Lacazette-nek, a francia támadó pedig gyönyörűen befordult és megszerezte a vezetést.
A második gólhoz kellett egy jó adag szerencsére, így arról most nem beszélnék, inkább még egy kicsit a kontrákról, ugyanis a megszerzett labdákból azonnal visszatámadott az Arsenal.
Lacazette, Aubameyang és Ramsey úgy lőttek ki, mint a rakéta, általában csak egy pontatlan passz akadályozta meg őket abban, hogy komoly helyzetet alakítsanak ki.
Fogatlan oroszlánok
A Chelsea nagyon nehezen tudta csak kihozni a labdát a hazaiak letámadása alól, de ha sikerült is, akkor se mentek vele semmire. Teljesen veszélytelenül passzolgattak a kapu előtt az esetek nagy részében, ha pedig sikerült is mondjuk egy helyzetet kialakítani egy beadásra, akkor sem volt kinek belőni középre, ezen Higuaín érkezése mondjuk tudna változtatni.
Ezeken a képeken az látható, hogy a Chelsea-nek semmilyen jelenléte nincs az Arsenal tizenhatosán belül. Ha vannak is bent középen vendég játékosok, gyakorlatilag lehetetlen fejpárbajt nyerniük, ezért is próbálkoztak többnyire lapos beadásokkal, de azt meg az esetek többségében könnyedén lekapcsolta az Arsenal védelem. A harmadik képen bekereteztem egy részt, ami egy sebezhető pont lehetett volna. A középhátvéd és a szélsőhátvéd közti terület mindig jó célpont egy csatár számára, hiszen a szélsővédők általában nem fejelnek olyan jól, így mismatchet lehetne kialakítani. Hazard azonban nem egy klasszikus középcsatár, ő kilép, hogy keresse az összjátékot, de olyan szorosan őrizték egész meccsen, hogy nem nagyon volt említésre méltó megmozdulása.
Egyébként Sarri észlelte a problémát, hogy senkit nem lehet megjátszani gyakorlatilag a tizenhatoson belül, ezért Alonsót küldte be középre, ha valamelyik szélen volt éppen a labda. 
Később érkezett Giroud is Willian helyére, így Hazard ment ki a szélre, de ez sem vezetett eredményre. A Chelsea a beadások mellett mélységből védelem mögé belőtt labdákkal operált, ami nem volt egy rossz gondolat, hiszen Luiz zseniális labdákat képes adni, és sikerült is egyszer Pedrónak kialakítani egy óriási helyzetet, de Willian is kereste, hogy mikor tud befutni, hogy kapja esetleg a labdát Jorginhótól.
A Chelsea-nek azért is volt nehéz dolga, mert az Arsenal csatárai is rengeteget melóztak, Aubameyang és Lacazette is kivette a részét a védekezésből, a Kékeknek meg egyébként sem volt valami jó napjuk, egyetlen kiemelkedő egyéni teljesítmény nem volt az ő oldalukon.
Emery kényszerből váltott az utolsó 20 percre, amikor Bellerin megsérült, áttértek egy 4-4-1-1-re, ahol Elneny helyezkedett Aubameyang mögött, a két szélt pedig Torreira és Iwobi védte.
Összegzés
Az Arsenal nagyon okosan játszva teljesen megérdemelt győzelmet aratott a Chelsea felett, és igen szorossá tette a negyedik helyért folyó versenyt. A Chelsea-nél viszont úgy tűnik égető szükség lesz egy középcsatárra, aki meg tudja támadni a tizenhatoson belülre lőtt labdákat és még az összjátékban is hatékony. Erre jó választásnak tűnik Higuaín, akit ráadásul Sarri jól ismer a Napoliból, de amíg nem kerül pecsét az argentin támadó szerződésére, addig igen nehéz lesz a Kékek dolga.
