A Honvéd-MFA 16 esztendős védője Buna Gábor Marcaliból indult, és fiatal kora ellenére roppant kalandos éveket tudhat maga mögött. Kíváncsiak voltunk rá, hogy eddigi pályafutása miként alakult, hogyan jutott el egy fiatal somogyi tehetség az Írországba kvalifikáló U17-es válogatottig. Íme, egy egyéni „recept” a siker útjáról…
– Már hét évesen igazolt labdarúgó voltál Marcaliban. Hogyan indult a pályafutásod?
– Abban, hogy elkezdtem futballozni, nagy szerepe volt a szüleimnek. A most is létező Marcali VFC mellett volt a településen egy kistérségi focisuli is, édesapám itt volt edző.
– Hogyan kerültél kilenc évesen Keszthelyre, majd pedig Hévízre?
– Ebben az esetben édesanyám játszott nagy szerepet, ugyanis heti négy alkalommal suli után beült velem az autóba, és elvitt edzésre, hétvégenként pedig meccsre. Rövidesen a fejlődésem szempontjából Hévízre igazoltam, ugyanis a környéken ott volt a legjobb a képzés. Ott kaptam meg az alapokat, minden úgymond fontos dolgot. Ezt az ingázást pedig három éven keresztül csináltuk hétről-hétre.
– Végül két és fél év után visszatértél Keszthelyre. Ez minek volt köszönhető?
– Egy idő után Hévízen nem volt meg a kellő összhang. Akkor keresett meg minket a keszthelyi edző Fejérvári Ferenc, aki biztosított minket afelől, hogy idősebbekkel edzhetek, és magasabb korosztályban játszhatok. Továbbá megengedték azt is, hogy közben a Honvéd edzéseit is látogassam.
– Hogyan kerültél képbe a Honvédnál?
– A szüleim vittek fel egy próbajátékra, ahol megfeleltem. Eleinte havi egy edzésre jártam fel, később pedig már minden hétfőn. Édesanyám tizenkét évesen feltett a buszra Balatonszentgyörgyön, én pedig felmentem, edzettem, majd késő este hazajöttem. Másnap reggel mentem iskolába, a hét többi napján pedig Keszthelyen edzettem, és velük jártam meccsre. Rengeteget utaztam, és ingáztam, de a fejlődésem szempontjából így tudtuk megoldani azt, hogy a lehető legjobb képzést kapjam. Abban, hogy most itt vagyok, hatalmas szerepe van a szüleimnek.
Farkas Tibor, a Honvéd U17-es csapatának edzője – „Egy fogékony, fejlődésben lévő játékos, akin azt látom, hogy vannak céljai ebben a sportágban. Jó a hozzáállása, ennek is az eredménye, hogy számítanak rá a korosztályos válogatottban. Az Eb-selejtezőkön komoly szerepet kapott, aktív részese volt a kijutásnak. Az erényei közé sorolnám egyértelműen a támadójáték megsegítését, és a fejjátékát. Viszont fejlődnie kell az egy az egy elleni védekezésben, és úgy egyáltalán a védőfeladatok precízebb ellátásában.”
– Korábban az U16-os, most pedig az U17-es válogatott oszlopos tagjának számítasz. Mindhárom selejtezőmeccsen végig pályán voltál, a bosnyákok elleni egygólos siker alkalmával pedig roppant fontos gólpasszt jegyeztél. Gondolom, várod már a májusi írországi Európa-bajnokságot…
– Természetesen nagyon várom, egy álom vált valóra. Ezért dolgoztunk nagyon keményen, és nagyon bizakodó vagyok. A fő célunkat teljesítettük, most pedig jöhet a ráadás. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az Európa-bajnokság gondolatával kelek és fekszem. Ez most egy roppant meghatározó pontja az életemnek, és a pályafutásomnak egyaránt.
– Oroszország, Portugália, valamint Izland lesz a csoportellenfél, az első két helyezett jut tovább. Mit vársz a kontinenstornától?
– Három nagyon jó csapattal kerültünk össze, de ezen a szinten már nem is beszélhetünk gyenge válogatottról. Tovább szeretnénk jutni, és erre lesz is esélyünk, ha végig koncentráltak tudunk maradni, illetve megőrizzük azt a mentalitást, amit a selejtezőkön is mutattunk. Az egész csapat nevében mondhatom, hogy nem feltett kézzel utazunk ki. Nagyon izgatottak vagyunk, és a lehető legtöbbet akarjuk kihozni magunkból.
– Egy fiatal tehetség számára hatalmas kiugrási lehetőséget jelent egy ilyen szereplés, hiszen tele lesz a lelátó figyelő tekintetekkel. Hova mennél szívesen, készülsz-e tudatosan a légiós életre?
– Természetesen vannak céljaim és álmaim, szeretnék majd egyszer külföldre igazolni, de nem gondolkodom sem abban, hogy mikor, sem pedig abban, hogy hova. Egy a lényeg, hogy jól szerepeljek, és megfelelően fejlődjek. Ha ez megvan, akkor majd jönnek a lehetőségek. Előbb viszont ezeket meg kell teremteni alázatos munkával.
– Hogy állsz a tanulmányaiddal?
– Nem véletlenül választottam a Honvéd akadémiáját, hiszen itt nagyon komolyan veszik a tanulást is amellett, hogy nagyon komoly szakmai munka zajlik. Azt hiszem a lehető legjobb helyen vagyok. Az általános iskolában végig kitűnő voltam, ezt pedig most is próbálom tartani a gimnáziumban. Igaz egy-egy négyes néhol becsúszik, de igyekszem javítani. Számomra egy alapfeltétel, hogy leérettségizzek, és szeretnék diplomát is szerezni. De ez még egy nagyon távoli cél, hiszen ha légiósnak állok, az is lehet, hogy ezt már külföldön teszem majd meg.
– Egy labdarúgó esetében nagyon fontos a nyelvtanulás. Hogy állsz az angollal?
– Most tizedikes vagyok, és úgy volt, hogy idén megcsinálom az előrehozott angol érettségit, de az pont egybeesik az írországi Európa-bajnoksággal, így el kellett tolni egy évet. Szeretnék később nyelvvizsgát szerezni, és németre is járok, igaz a válogatott teendők miatt most összeszedtem egy kis elmaradást, melyet majd igyekszek pótolni. Fontosnak tartom azt, hogy minél több nyelven tudjak kommunikálni.
