Ahogyan Nigéria, majd pedig Ausztrália, úgy Ecuador ellen is vezetett a magyar U17-es válogatott, mely ismételten előnyről bukva csomagolhat a csoportkör végeztével. Ebben az U17-es világbajnokságban sokkal több volt…
Sokat fogunk még idehaza beszélni erről az U17-es világbajnokságról, ugyanis az eredmény sivár, az összkép viszont érdekes és roppant tanulságos. Mindhárom csoportellenfelünkkel szemben helyt tudtunk állni, sőt mi több, mindegyik ellen vezettünk is, mégsem tudtunk nyerni. Nigéria ellen a hajrában fogytunk el, Ausztrália a második félidőben kétgólos hátrányt dolgozott le, Ecuador ellen pedig hasonló volt a forgatókönyv, mint az első csoportmeccsen. Fizikális és mentális fáradtság ütközött ki a csapaton, ellenfeleink jobban bírták a “gyűrődést”. Jó úton járunk, de valami mégsem klappol. Hiába lőttünk három mérkőzésen hat gólt, csoportutolsóként búcsúztunk Brazíliától és a világbajnokság mezőnyétől.
Magyarország-Ecuador 2:3 (0:0)
G: Németh (50., 73.), ill. Vite (66.), Mercado (68.), Mina (86.)
Magyarország: Hegyi Krisztián – Posztobányi Patrik, Balogh Botond, Horváth Milán, Komáromi György – Kata Mihály, Baráth Péter, Ominger Gergő (László Dávid, 85.) – Major Sámuel (Kosznovszky Márk, 65.), Molnár Rajmund (Mester Csaba, 56.), Németh András
Ausztrália – Nigéria 2:1 (1:1)
G: Botic (13., 54. – büntető), ill. Olawale (21.)
– Nehéz bármit mondani ezek után, mert ismét mi voltunk azok, akik megnyerték a meccset az ellenfélnek. Működött a játékunk, vezettünk, de a világbajnokságon nem lehet elkövetni büntetlenül olyan hibákat, amiket mi elkövettünk a saját kapunk előtt. A játékosok mindent kiadtak magukból, nem marasztalhatom el őket, de a játék több elemében sajnos nincsenek hozzászokva ahhoz a szinthez, amit a világbajnokságon játszanak az ellenfelek. Le kell vonni a megfelelő tanulságokat, és sokat kell tanulnunk ebből a három mérkőzésből a saját fejlődésünk érdekében – értékelt a mérkőzés után Preisinger Sándor szövetségi edző.
