Magyarország Bugária ellen játszotta első pótselejtezős meccsét Szófiában, ahol a hazaiak okoztak néhány kellemetlen percet, mégis mi örülhettünk a végén.
A magyar válogatott biztató játékot mutatott be Törökország ellen, valamint az oroszok elleni találkozó utolsó harmada is egész jól sikerült – még Szoboszlai Dominik hiányában is volt okunk reménykedni nemzeti csapatunk jó formájában. A túloldalon viszont Dermendzhiev mester irányítása alatt egy rendkívül szervezett és kellemetlen ellenféllé vált a bolgár csapat, amelynek meccsein rendre vagy csak egy gól esik, vagy annyi sem. Idegenben tehát nem tűnt ez egy könnyű feladványnak, de talán ha csak egy picivel is, de a magyar győzelem tűnt papírformának a kezdés előtt.
Az első percek szorgos mezőnymunkával teltek. A kapuk véletlenül sem folytak veszélyben, de még csak igazi játék sem alakult ki igazán. A bolgárok voltak agresszívabbak, erőteljesen léptek fel a középpályán – ezzel pedig nem is nagyon tudtunk mit kezdeni. A magyar csapat főleg csak hátul járatta a labdát és minimális kockázatvállalás mellett, nyugodt tempóban igyekeztünk kibontakozni. A gond az volt, hogy a játékszert a felezővonalig is csak alig tudtuk felhozni, a fehér mezesek nagyon hatékonyan dominálták le a pálya közepét. 10 perc után azonban enyhült a nyomás és fokozatosan kapott egyre nagyobb teret Marco Rossi három belsővédős rendszere, valamint az ezzel járó biztonságos labdajáratás hátul.
A bolgár csapat nagyon bevállalósan kezdett, élesek voltak fejben – a mieink inkább a nyugalmat árasztották magukból és próbáltak nem rápörögni a meccsre, mert az még visszaüthet. A pályán főleg az történt, amit a hazaiak akartak, de a magyarok birtokolták többet a labdát és a meccs tempóját is Rossi csapata diktálta. A nyugodt ritmus pedig összességében jól fizetett az első félidőben. Volt még egy nagy dobása a magyar gárdának: a 17. percben sikerült megszerezni a vezetést. Kalmár szöglete után Orbán érkezett és a felsőtestével sodorta be a labdát a kapuban, erre pedig a kapus mozdulni sem bírt. Az előny pedig jót tett az esélyeknek – ellenfelünk azonban feltekerte a támadójátékot és még agresszívabban rohamozta Gulácsi kapuját.
Ez sokáig nem éreztette magát komoly helyzetekben. Volt pár kósza lövésük, de nehezen boldogultak a magyar védelem feltörésével – sem a támadójátékosok minősége, sem pedig a csapatjáték nem ütötte meg a kellő színvonalat (az akaraterejük viszont fantasztikus volt). A 38. percben aztán egy közeli fejesnél már Gulácsinak kellett bemutatnia egy hatalmas bravúrt, majd a szünet előtt közvetlenül még egyet lábbal. Bulgária tehát két alkalommal is közel került az egyenlítéshez és lényegében csak a szerencsén, illetve a hálóőrünk hihetetlen reflexein múlott az 1-0-ás előny. A védelmet tehát rendbe kellett szedni a szünetben és rá kellett jönni, hogyan lehet kiszabadulni a bolgár nyomás alól a meccs második felében.
Az élet azonban közbeszólt és segítőkezet nyújtott a magyar csapatnak. A Szoboszlait pótolni igyekvő Kalmár Zsolt ugyanis a 47. percben szabadrúgásból vette be Iliev kapuját (a labda megpattant a felugró sorfalon, ez csapta be a portást is). A második gól pedig egy olyan sokkot jelentett, aminek a feldolgozásához idő kellett az ellenfélnek. A magyar csapat egy darabig lubickolt és irányította a játékot, Bulgária pedig fejben kissé elvesztette a fonalat. Az 55. percben viszont kivételesen nekik is szerencséjük volt: Kraev tudott befordulni a tizenhatosunkon belül, Lang Ádám pedig túl lelkesen dolgozott alkarral, így Marciniak bíró határozottan tizenegyest ítélt. Már épp készültek volna elvégezni azt, amikor viszont jött a jelzés: a videóbíró szerint a szabálytalanság a tizenhatoson kívül kezdődött, így csak szabadrúgással jöhettek a hazaiak. Ezt pedig el is durrantották annak rendje és módja szerint. Óriási mázlink volt.
Egy óra elteltével kezdett volna el igazán harapni a bolgár csapat, ám nem tudtak olyan erősen nyomni, mint az első játékrész végén. Rossi csapata szépen nyugtatta a játékot, sikerült olykor eldugni a labdát és a cserék is segítettek fékezni az iramot. A 73. percben viszont megint közel kerülhettünk a szívrohamhoz: Hangya Szilveszter ért össze egy bolgár támadóval a tizenhatoson belül (a labda érintése nélkül) és úgy tűnt, nem ok nélkül reklamálnak büntetőt a hazai drukkerek. A lengyel bíró azonban mutatta, hogy nem történt semmi és a videózás után sem jött tizenegyes. Köszönjük. Hangya azonban szerencsére nem csak ezzel a jelenettel mutatta meg magát ezen az estén: két perccel az előző eset után, a balszélen adta be a labdát másodszándékból, a szintén csereként beálló Nemanja Nikolics pedig zavartalanul bólinthatta be azt a kapuba. Igazi fehérvári összjáték, 3-0 ide.
A végére így már nem maradtak izgalmak, csak egy hazai gól, amit sikerült gyakorlatilag véletlenül benyelni a 89. percben némi figyelmetlenség után. Yomov találatával állt be az 1-3-as végeredmény, ami a magyar válogatott továbbjutását jelenti. És mivel az Izland-Románia párharcot az északiak nyerték 2-1 arányban, így 2016-os Eb után ismét komoly tétmeccset játszhatunk Izlanddal.
Bulgária – Magyarország 1-3
G.: Orbán (17.), Kalmár (47.), Nikolics (75.), Yomov (89.)
Bulgária: Iliev – Nedyalkov, Bozhikov, Terziev, Cicinho – Malinov, Karabelyov – Ivanov (Yomov), Nedelev, Karageren (Despodov) – Kraev (Yankov). Szövetségi kapitány: Dermendzhiev.
Magyarország: Gulácsi – Szalai Attila, Lang, Orbán – Holender (Hangya), Kalmár (Nego), Nagy Ádám (Gazdag), Sigér, Fiola (Botka) – Sallai, Szalai Ádám (Nikolics). Szövetségi kapitány: Marco Rossi.