Ahogyan arról beszámoltunk, az MLSZ a csütörtöki napon megerősítette, hogy 65 éves korában elhunyt a korábban négyszer a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándor…
A világhírű játékvezető Puhl Sándor az 1994-es brazil-olasz vb-döntőt és az 1997-es Borussia Dortmund-Juventus BL-döntőt dirigáló magyar szakember 65 esztendős volt. A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti.
A világsajtóban és a nemzetközi oldalakon is rendszerint említést tettek halálának híréről, kiemelve karrierje legfontosabb mérkőzéseit. Egykori kollégái, ismerősei, korábbi játékosok, edzők ugyancsak megrendelten nyilatkoztak az esetet követően:
“Nehéz szavakat találni, mert nem csak egy kollégát veszítettem, hanem egy barátot is a személyében. Emlékszem, amikor még a Puskás Akadémia szakmai igazgatója voltam, elhívtam Sanyit Felcsútra, hogy a Kollégiumi Esték keretében beszéljen a gyerekeknek, és csodálatos élmény volt látni, mennyire megfogta őket. Elmondta nekik, azzal, hogy labdarúgók akarnak lenni, milyen fontos és komoly hivatást választottak maguknak. Ő ebben élt, száz százalékban, a futball volt a lételeme. Csak a legnagyobb tisztelet hangján tudok róla bármit is mondani, a szakmáját a létező legmagasabb szinten űzte, véletlenül senkit nem választanak meg négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének. Nagy formátumú ember volt sportvezetőként is, nehéz lesz őt pótolni” – nyilatkozta Gellei Imre, korábbi szövetségi kapitány.
“Döbbenet. Az ember keresi a szavakat, pedig ha személyesen ismerhette Sanyit, ezer sztorija lehet róla, vele. Mi jut eszembe? Már ő volt a legjobb, amikor az NB I-es keretbe kerültem, 1994 tavaszán Kazincbarcikán lengettem neki, onnan ő az Egyesült Államokba, a vb-re indult, én egy görög szigetre nyaralni, viccelődött, hogy cseréljünk. Aztán a pihenés alatt összebarátkoztam a hotel munkatársával, aki megtudta, hogy játékvezető vagyok, és a kedvence, az AEK meccsén is működtünk már, és ő mutatott egy görög újságot: ezt nézzem, hatalmas hír! De a görög betűket nem ismerem, mondtam, valami angol nyelvű lapot mutasson, míg valahogy elmagyarázta, hogy egy magyar játékvezetőre bízták a világbajnoki döntőt – nekem gratuláltak miatta. Máig bennem van, milyen büszke és izgatott voltam. Aztán bekerültem a csapatába, sok városba, rengeteg mérkőzésre utazhattam a tartalékjaként: a mérkőzés volt a lényeg, de oda és vissza legyen jó a társaság hangulata, az sem volt mellékes, és a sok nevetésről főleg ő gondoskodott. Napokig mesélhetném, mit tanultam tőle játékvezetőként, emberként, a müncheni BL-döntő is már huszonnégy éves emlék, ha Sanyira gondolok, a fiatalságom jön vissza. Nehéz szívvel búcsúzom tőle” – emlékezett vissza az egykori játékvezető sporttárs, Juhos Attila.
“Kétség sem fér hozzá, hogy Puhl Sándor a világ valaha volt legnagyobb játékvezetői közé tartozott, sikerei mindenki számára inspiráló erővel hatottak, amelyeket a következő generációk elé is példának állíthatunk. Játékvezetői pályafutásomat teljes mértékben végigkísérte: kezdetben példaképként tekintettem rá, majd rövid ideig kollégaként dolgozhattunk a magyar futballban, az elmúlt két évtizedben pedig a játékvezetői bizottság vezetője volt. Megdöbbentően váratlan elvesztése után nehéz elképzelni nélküle a magyar játékvezetést, amelynek több évtizeden át meghatározó személyisége volt” – mondta a példaképét gyászoló Kassai Viktor.
“Puhl Sándor elért eredményei önmagukért beszélnek: ha valakit bármiben a világ legjobbjának választanak, ráadásul négyszer egymás után, a világ legnépszerűbb játékában, akkor senki sem vitathatja, micsoda szaktekintély volt. Mivel én már fiatalon külföldre kerültem, a bajnokságban nekem talán nem is vezetett mérkőzést, de játszottam gálameccseken, amelyeken ő bíráskodott, és volt, hogy elhívtam díszvendégnek a szombathelyi Király-kupára, el is jött szívesen, a fiammal közös fotón is szerepel, ami örök emlék. Olyan ember volt, aki fantasztikus hangulatot tudott teremteni maga körül, könnyen megnevettette az embereket, mindig életvidám volt, viccelődött – de közben mindig megadta másoknak az őket megillető tiszteletet. Tartottam vele a kapcsolatot, sokszor beszéltünk a futballon kívüli dolgokról is. Abszolút pótolhatatlan űrt hagy maga mögött a magyar futballban mint sportvezető és mint színes személyiség is” – tette hozzá a 108-szoros magyar válogatott kapus, Király Gábor.
