Lionel Messivel egy nagy interjút készített egy spanyol lap, amiből már megjelentek részletek, és bár az argentin támadó rengeteget szerepel az újságok címlapjain, általában inkább a futball miatt, most viszont a magánéletéről fog beszélni.
Lionel Messiről az elmúlt hónapokban leginkább azért írtak a lapok, mert nem lehetett tudni, hol folytatódik a karrierje, most viszont a spanyol Olé című lap egy exkluzív interjút készítette a játékossal, amit ma fognak teljes terjedelmében közzétenni. Ettőé függetlenül már több részlet kikerült a beszélgetésből, főleg a könnyedebb témákból, amelyen egy nyugodt, mosolygós Messit láthatnak a nézők.
Az egyik ilyen téma volt az, hogy miért növesztette meg a szakállát.
“Nagyon sokáig leborotváltam a szakállamat. Akkoriban a Gillette arca voltam és ők mondták, hogy borotváljam le. Így, amikor már nem dolgoztam velük, úgy döntöttem, hogy nem borotválom le. Azt hiszem, hogy ez a 2016-os Copa America alatt volt az Egyesült Államokban. Nagyon sok szakállas srác volt ott. A hajammal is ugyanígy csináltam, volt amikor hosszú volt, volt amikor rövid.”
A Barcelona kapitánya utána betekintést engedett a pályán kívüli életébe, mesélt a hobbijairól és hogy milyen dolgokat szeret csinálni a szabadidejében.
“Szeretek padelezni (egy olyan ütős sport amely a tenisz és a squash ötvözete – szerk.). Sokszor játszom Pepével (Messi kutyája, egy francia masztiff – szerk.), aki szintén nagyon jó benne. Én futok, ő meg minőséget visz a játékba. Nem sokat játszunk, csak minden harmadik nap, de szeretem.”
Csak úgy, mint a legtöbb ember, Messi is imádja az édesanyja főztjét, a kedvence pedig a “milanesa”, ami az argentin rántott hús.
“Azt hiszem, azért az a kedvencem, mert nagyon szeretem a szószt, amit rátesz. Nagyon sokat kóstoltam már, de az, amit otthon ettem azzal a szósszal…mások is megkóstolták már, és azt mondták, hogy nagyon jó, tényleg!”
A Barcelona játékosaként nem mindig volt könnyű Messinek, és fiatalkorában sokszor az volt a legnehezebb számára, hogy nem tudott dönteni Argentína és Katalónia között.
“Sírtam. Haza akartam menni, de közben nem is akartam hazamenni. Nagyon sok barátomat elvesztettem és a kommunikáció akkoriban sokkal nehezebb volt. Most minden 13 évesnek van telefonja, de akkor ez nem így volt. Egyszer még órákat beszéltünk telefonon, de aztán a dolgok rosszra fordultak és nehéz volt megtartani a barátaimat.”
