Buenos Aires nagy stadionjainak bemutatása után ezúttal egy másik kultikus argentin nagyvárosba, Rosárióba látogatunk el a két ősi rivális otthonának feltérképezése céljából…
(Photo by Luciano Bisbal/Getty Images)
Argentína harmadik legnagyobb városában, Rosárióban a 20. század elejétől kezdve két csapat vív egymással ádáz csatározást. Az Estádio Marcelo Bielsa az 1903-ban életre hívott Newell’s Old Boys csapatának otthona.
Az egyesületet a brit kivándorló Isaac Newell alapította, aki az egyik legfontosabb úttörője volt a sportág terjesztésének Argentínában. Az egyesület két kisebb átmeneti otthon után 1911-ben vette birtokba mostani stadionját, melyet sokáig egyszerűen csak “El Coloso del Parque” néven emlegettek, és a mai napig ez az elterjedtebb neve.
A jelenlegi formájában 42 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény 2009-ben vette fel legendás edzője, Marcelo Bielsa nevét. A jelenleg a Leeds United csapatát irányító mester 1980 és 1990 között a NOB utánpótláscsapatának később, pedig a felnőtt együttes edzője volt. Ugyanekkor a nyugati lelátót a jelenlegi mexikói szövetségi kapitány Gerardo Martinóról nevezték el, aki játékosként három, edzőként egy országos bajnoki címet ünnepelhetett az egyesülettel. Diego Maradona ehhez a csapathoz tért haza annak idején európai kalandozása végeztével, és bár mindössze öt meccset játszott a csapatban, rendkívüli becsben tartják, hogy megfordult náluk, ezért az északi lelátón felfestést is kapott.
A stadion egy igazi klasszikus téglaalap alakú létesítmény, a sarkok minimálisan vannak lekerekítve. Az egyik hosszanti és az egyik rövid oldal kétszintes, a másik kettő lelátó egyszintes. Klasszikus régi vágású, latin stílusú stadion építmény révén többnyire állóhelyek állnak a nézők rendelkezésére. Természetesen a stadion díszítése végig a piros-fekete klub színeket viseli.
A 105 méter hosszú és 70 méter széles játéktéren labdarúgó-mérkőzések mellett rögbitalálkozókat is előszeretettel szoktak tartani.
A Newell’s annak idején alapítótagja volt a helyi Liga Rosarinának, majd 1939-ben csatlakoztak az országos bajnokság küzdelmeihez, melyben tíz alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet, utoljára 2013-ban értek fel az argentin trónra.
Bár az argentin klubfoci kapcsán első sorban bizonyára mindenkinek a buenos airesi nagy csapatok jutnak eszébe, nem lehet elmenni szó nélkül a Newell’s érdemei mellett sem, amely olyan kiválóságokat nevelt ki az évek során, mint Gabriel Batistuta, Éver Banega, Walter Samuel, Américo Gallego, Jorge Valdano, Gabriel Heinze, Roberto Sensini, Mauricio Pochettino vagy a jelenleg is aktív Maxi Rodríguez, de utánpótlás korában a később a Barcelonában legendává váló Lionel Messi is ebben a csapatban végezte első szárnypróbálgatásait.
A nagy ellenlábasnak számító Rosário Central ugyancsak a Buenos Airestől észak-nyugatra fekvő Rosário városában székel.
A Central egyesületét Argentínában az elsők közt, 1889-ben vasúti dolgozok alapították, a klub neve is a brit tulajdonban lévő Central Argentine Railway társaság nevéből ered. Amikor az 1920-as években a vasút kilépett a csapat mögül, annak el kellett hagynia régi otthonát, és új stadion építése mellett döntöttek. Az Estadio Gigante de Arroyito 1926. november 14-én nyitotta meg kapuit. A létesítmény nevét a gigantikus méretéről és az ottani városrészről kapta.
A Gigante az évek során több kisebb-nagyobb átépítésen ment keresztül, a legnagyobb felújítást az 1978-as világbajnokságot megelőzően vitték véghez, amikor alapjában véve korszerűsítették a stadiont, és gyakorlatilag azóta az akkori formáját őrzi. Az argentin diadallal záruló világeseményen három csoportmérkőzés mellett a hazai válogatott itt játszotta a második körös mérkőzéseit a döntő felé vezető úton.
A sportlétesítmény jelenleg több mint 45 ezer néző befogadására alkalmas. A játékteret mind a négy oldalról kétszintes lelátók ölelik körbe. A Paraná folyó közelsége miatt festői környezetben fekszik, hiszen a stadiont egyik oldalról a végtelen víz, a másikról viszont a nyüzsgő város határolja.
A Central és a Newell’s közti városi rangadó az egyik legnépszerűbb párharc Argentínában, az egyes fővárosi rangadókon kívül kétségkívül a legnagyobb derbi az országban. Rosário lakóit két részre lehet sorolni az alapján, hogy ki melyik csapatnak szurkol. Jóval kisebb a szórás, mint Buenos Airesben, ahol legalább 30 profi csapatot különböztetnek meg. A két csapat máig elhíresült beceneve (tulajdonképpen gúnyneve) az 1920-as évekből ered, amikor eredetileg a RC-t hívták meg egy jótékonysági meccsre egy leprásokat kezelő helyi klinika javára, azonban az utolsó pillanatban lemondták a részvételt és a NOB ugrott be helyettük. Így aztán a Newell’s neve “leprások” (“los leprosos”), míg a Centralé “gazemberek” (“Canalla”) lett. Ki-ki döntse el, hogy melyik járt jobban. 🙂
Emellett az 1987-es Copa Américán ugyancsak három mérkőzést rendeztek meg a stadionban, valamint az argentin rögbi válogatott is időről időre használta a létesítményt. 1988-ban és 1992-ben az ősi rivális Newell’s Old Boys ebben a stadionban játszotta hazai mérkőzéseit a Libertadores-kupa döntőjében, mert nagyobb a létesítmény, mint a sajátjuk, de a trófeát végül egyik alkalommal sem tudták elhódítani.
Összességében az argentin válogatott kilenc mérkőzést játszott a stadionban, abból hatot megnyert, például Magyarország ellen is diadalmaskodtak 1991-ben egy barátságos mérkőzésen. A nemzeti csapat utoljára 2009-ben a brazilok elleni vb-selejtezőn szerepelt a Gigantében, az akkor szövetségi kapitányként dolgozó Diego Maradona kérésére, a meccset azonban elvesztették 3-1-re a nagy riválissal szemben.
Az évek során a különböző sportesemények mellett kedvelt koncerthelyszín is volt, az 1980-as években számos világhírű zenekar adott előadást a létesítményben.
