Buenos Aires és Rosário stadionjainak bemutatása után ezúttal egy újabb több csapattal bíró argentin nagy város, Santa Fé létesítményei felé vesszük az irányt…
(Photo by Marcelo Endelli/Getty Images)
A 2021-es Copa de la Liga Profesional-győztes Colón otthona, az Estadio Brigadier General Estanislao López, amely eredeti formájában 1946-ban nyitotta meg kapuit.
Santa Fé városa Argentína északkeleti részén fekszik a Paraná és a Salado folyók találkozásánál. A város nagyjából 170 km-re északra helyezkedik el Rosáriótól, és csaknem 500 km-re északkeleti irányban a fővárostól. Lakossága a környező agglomerációval együtt meghaladja a 650 ezer főt, mellyel az ország nyolcadik legnépesebb városa. Santa Fé két nagy csapata a Colón és az Unión Santa Fé együttese, akik közt 1913 óta ádáz rivalizálás folyik. Az egymás elleni rangadót “Clásico Sanfesino” néven ismerhetjük.
A két nagy ellenlábas közül a Colón csapatát alapították korábban, 1905-ös létrehozásával két évvel megelőzte a vetélytársat. A piros-fekete klubszíneket kapó egyesületet labdarúgást kedvelő fiatalok hívták életre, akik közül egyikük éppen akkoriban tanulta Kolumbusz Kristóf életrajzát, így róla nevezték el a frissen alapított csapatot. Az egylet sokáig kisebb stadionokban kényszerült játszani, időről időre pedig a rivális létesítményét is bérelték, mígnem 1946-ban átadták az első saját otthonukat.
A Colón csapata az első évtizedek során csak a regionális szervezésű bajnokságban szerepelt, 1948-ban csatlakozott az országos futballszövetséghez, az argentin első osztályban pedig 1965-ben versenyzett először. A gárda legnagyobb eredményének a 2019-es Copa Sudamericana-döntő és az idei Copa de la Liga Profesional-sorozat megnyerése számít.
Az Estanislao López dandártábornokról elnevezett stadion jelenlegi formájában 40 ezer néző befogadásra alkalmas. A létesítmény széles körben ismert beceneve “elefánttemető” (“Cementerio de los Elefantes”), melyet 1964-ben El Gallego Gutiérrez újságíró nevezett el eképpen, miután a Colón ugyanabban az évben legyőzte a Pelé által fémjelzett Santos csapatát és az argentin válogatottat is egy-egy barátságos mérkőzésen. Ráadásul az elkövetkezendő évek során az ország összes nagy csapata mellett az uruguayi Penarol is főhajtásra kényszerült az “óriásölők” otthonában. 2001-ben és 2011-ben egyaránt komoly felújításon ment keresztül, hogy elnyerje mostani formáját. A játékteret mind a négy oldalról összefüggő lelátók határolják, egyik hosszanti oldala fedett résszel is bír.
A stadion 1952 és 1955 között Eva Perón nevét viselte halála után, azonban a későbbi rezsim betiltotta az országszerte népszerű Evita és a kormányzó férje, Juan Domingo Perón nevének használatát a közintézményeken, ezt követően Estadio Centenariónak hívták, míg nem vette fel 1958-ban a mostani nevét. López tábornok 1818 és 1838 között Santa Fé régió kormányzójaként volt hivatalban.
A 105 méter hosszú és 70 méter széles pályán az argentin válogatott 2009-ben 3-1-es győzelmet aratott Panama ellen, majd a 2011-es hazai rendezésű Copa Américán újabb négy meccset rendeztek benne. A hazai válogatott két pályára lépésének egyike volt a büntetőkkel elveszített negyeddöntő Uruguay ellen, amely óta viszont az Albiceleste egyáltalán nem tette többé tiszteletét Santa Fében.
Santa Fé városának másik nagy csapata, az Unión Santa Fé stadionja az Estadio 15 de Abril nevet viseli, és egy igazi “antik” ékszerdoboznak számít Argentínában.
Az ország északkeleti részén fekvő nagyvárosban két csapat vív örökös csatározást egymással a 20. század eleje óta. Az ellenlábast 1905-ben, az Uniónt pedig 1907. április 15-én alapították, a stadion neve is erre a jeles dátumra utal.
A Colónhoz hasonlóan, az Unión csapata az első évtizedek során csak a regionális szervezésű bajnokságban szerepelt, az országos bajnokságban először csak 1966-ban vett részt. A város két gigászának egymás elleni rangadója “Clásico Sanfesino” néven vált híressé. Bár nincs akkora ismertsége, mint a fővárosi derbiknek, vagy akár csak a rosáriói és a la platai rangadónak, Santa Fé két csapata között ugyancsak mindig felfokozott hangulatú összecsapásokat szoktak rendezni a két fanatikus szurkolótábor főszereplésével.
Kettejük közt folyamatos a vetélkedés, de országos szinten egyikük sem tudott maradandót alkotni, egészen a Colón idei Copa de la Liga Profesional-címéig. Ugyanakkor a nagyobb csapatok és a válogatott számára az Unión több ismert játékost adott, mint például Hugo Gatti, Leopoldo Luque, Nery Pumpido vagy Pablo Cabellero is megfordult az együttesben. (A későbbi NBA-sztár kosaras, Carlos Delfino is az Unión kosárlabda-szakosztályán nevelkedett.)
A piros-fehér egylet stadionjának építési munkálatai 1926-ban kezdődtek, hivatalos átadására 1929. április 28-án került sor. A létesítmény az évek során számtalan bővítésen, korszerűsítésen ment keresztül, gyakorlatilag évtizedenként végeztek rajta kisebb-nagyobb felújításokat. Az utóbbi időben 1998-ban, 2014-ben és 2021-ben tartották karban. A stadion egészen 1996-ig az Estadio Club Atlético Unión nevet viselte, ezt követően kapta csak meg mostani nevét.
Egy igazi régivágású építmény futópálya nélkül, téglalap alakú, összeérő lelátókkal, melyek közül az egyik hosszanti oldal nagyjából feléig van egy második szint építve. Tipikus latin stílusú stadion, amely a városközpontban relatíve szűk helyen fekszik, régi arculatát valamennyi bővítés alkalmával megőrizte.
A helyi csapatok mérkőzései mellett számtalan Copa Argentina-mérkőzést rendeztek a régióból különböző klubok részére a stadion falain belül, ami helyi zenészek számára közkedvelt koncerthelyszínnek is számít.
