A legnagyobb argentin stadionok és Brazília leghíresebb stadionjainak bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Uruguay felé vesszük az irányt…
(Photo by Buda Mendes/Getty Images)
A labdarúgás történetének egyik leginkább kultikus stadionja, a montevideói Estadio Centenario, amely az első labdarúgó-világbajnokság központi létesítménye volt.
Az Estadio Centenariót 1929-ben és 1930-ban nyolc hónap alatt építették fel az első, uruguayi rendezésű világbajnokságra. Uruguay a függetlenségének 100 éves évfordulójára kapta a vb-rendezést, és mivel a stadiont is ennek tiszteletére építették, így kapta a Centenario nevet.
A stadion a főváros központi részében egy hatalmas zöld területen, Parque de los Aliadosban található. Az 1930-as, első világbajnokságon tíz mérkőzést rendeztek itt, köztük az Uruguay-Argentína (4-2) finálét. A mindenkori nézőcsúcs is a tornához köthető, ugyanis a házigazda Jugoszlávia elleni elődöntőjét a feljegyezések szerint 79 867-en tekintették meg a helyszínen.
A későbbiek folyamán természetesen több átalakításon is átesett, de megőrizte régi jellegét. A játékteret körben, több szinten lelátó veszi körül. Aktuális befogadóképessége 60 235 fő, mellyel az ország legnagyobb stadionja.
A Centenario az uruguayi nemzeti csapat otthona, de időnként a két legnagyobb montevideói csapat, a Penarol és a Nacional is igénybe veszi a létesítmény vendégszeretét. A kétszeres világbajnok Celeste nagyszerű mérleggel rendelkezik a stadionban, például a brazilok is mindössze háromszor diadalmaskodtak ellenük húsz kísérletből, de az egyik, egy 2009-es 4-0-s csapás éppen Uruguay egyik legnagyobb hazai veresége.
A FIFA 1983-ban történelmi emlékművé nyilvánította, a világ labdarúgás történetében az első és egyetlen stadionként.
Az első világbajnokságon kívül négy Copa Américán (korábbi nevén Campeonato Sudamericano) rendeztek benne összecsapásokat, az 1942-es, az 1956-os, az 1967-es és az 1995-ös kontinenstornának volt az otthona. Mind a négy dél-amerikai bajnokságot a házigazda Uruguay válogatottja nyerte. Emellett természetesen különböző korosztályos nemzetközi tornákat is megrendeztek benne, valamint a helyi csapatok is több nemzetközi mérkőzésüket a Centenarióban vívták annak nagyobb befogadóképessége miatt. 2021-ben az egymeccses Copa Sudamericana-döntőt szintén a létesítményben rendezték két brazil csapat közt.
A teljesség igénye nélkül olyan művészek léptek fel a stadionban a ’70-es évektől kezdve, mint például Julio Iglesias, Rod Stewart, Sting, Eric Clapton, Luciano Pavarotti, Joe Cocker, Paul McCartney, Bryan Adams, a Rolling Stones, az Aerosmith, a Guns n’ Roses vagy a Roxette.
Uruguay leghíresebb stadionjai – Estadio Campeón del Siglo:https://t.co/njfCPc60Ru pic.twitter.com/WgsaYFw8H6
— Ádám Ficsura (@AFicsura) July 2, 2022
A legsikeresebb uruguayi csapat, a montevideói Peñarol mindeössze hat évvel ezelőtt vette birtokba jelenlegi otthonát, az Estadio Campeón del Siglót. Az évek során több sikeres és sikertelen stadionprojekt merült fel a csapat kapcsán, időről időre gyakran szerepeltek – főleg a nagyobb mérkőzéseken – az Estadio Centenarioban. A csapat 1916-ban átadott egykori otthona, az Estadio Contador Damiani jelenleg az utánpótláscsapatok haza mérkőzéseinek helyszíne.
A Peñarol elődje a montevideói vasúttársaság 1891-ben alapított csapata, a Central Uruguay Railway Cricket Club (CURCC) volt. A társaság vezetőváltása után az új tulajdonos nem kultiválta a sportéletet, így a csapat nagyja 1913-ban kivált az anyaegyesületből és létrehozta a Peñarolt, amely az alapítása másnapján lejátszotta első mérkőzését a 1913. december 14-én a Nacional ellen, amely a helyi klasszikus rangadó történelmi, első felvonása volt.
A CURCC első öt bajnoki címét is beleszámítva a csapat 51-szeres bajnoknak mondhatja magát, így megelőzi a nagy ellenlábas Nacionalt, amely 48 elsőséggel bír. A két csapat messze kiemelkedik a többi közül Uruguayban, ugyan az elmúlt években már második is szereztek bajnoki címet, az örökranglistán őket három csapat követi mindössze négy-négy bajnoki címmel.
A hazai sikerek mellett a Peñarol rendkívül eredményesnek számít a nemzetközi porondon is: a Libertadores-kupát öt alkalommal (1960, 1961, 1966, 1982, 1987) hódította el, mellyel csak a hét győzelmével rekordbajnok Independiente és a hatszor diadalmaskodó Boca Juniors előzi meg őket. Továbbá a Peñarol lett az első csapat, amely háromszor hódította el az Interkontinentális Kupát. Az európai és a dél-amerikai kontinens legjobbjának versengésében 1961-ben, 1966-ban és 1982-ben diadalmaskodtak, őket követve később az AC Milan, a Real Madrid, a Boca Juniors és a Nacional lett háromszoros győztes. A korosztályos csapatuk idén megnyerte az U20-as Libertadores-kupát.
A 40 ezer férőhelyes jelenlegi stadionban az első mérkőzést 2016. március 28-án rendezték és a hazaiak 4-1-re verték a helyi River Plate csapatát, majd az első hivatalos találkozón néhány héttel később, április 9-én 2-1-re diadalmaskodtak a Danubio felett.
A Peñarol stadionjában a lelátókat a klub történetének meghatározó elnökeiről nevezték el, így például az alapító Frank Henderson, valamint Washington Cataldi, Gastón Güelfi és José Pedro Damiani is külön szektort kapott.
Uruguay leghíresebb stadionjai – Estadio Gran Parque Central:https://t.co/zzGv8tXkA5 pic.twitter.com/dwu3fGvk4w
— Ádám Ficsura (@AFicsura) July 10, 2022
A Peñarol ősi riválisa, a Nacional gárdája 1899-ben alakult meg Uruguay fővárosában. Az ország valaha volt második legsikeresebb csapata egészen 1900 (!) óta az Estadio Gran Parque Centralban játssza hazai mérkőzéseit.
Az országos nemzeti stadionként funkcionáló Estadio Centenariohoz hasonlóan a Nacional kultikus otthona ugyancsak fontos helyszíne volt az első, uruguayi rendezésű világbajnoksának 1930-ban. A montevideói központi parkot (Gran Parque Central) 1900-ban nyitották meg sportolásra, korábban bikaviadalok helyszíne volt. A stadion létrejötte Uruguay kulturális történetének is a része.
Az első mérkőzést 1900. március 25-én a Peñarol jogelődjeként funkcionáló CURCC (Central Uruguay Railway Cricket Club) vívta a helyi német kisebbség csapatával, a Deutscher Fussball Klub gárdája ellen. Néhány nappal később a Nacional ugyancsak megmérette magát a németekkel szemben.
Az említett, 1930-as világbajnokságon hat csoportmérkőzést bonyolítottak le benne, rendszerint 18-20 ezer néző előtt, amely az egyetlen igazán nagy világeseménye volt.
A stadiont 1911 után a későbbiekben 1944-ben, 1974-ben és 2005-ben újították fel, így bár megőrizte régi jellegét, korszerűnek számít. Jelenlegi formájában 34 ezer néző befogadására alkalmas, és mivel a nézőtér egészen közel helyezkedik el a pályához, fantasztikus akusztikával bír. Alapvetően a Nacional itt játssza a hazai mérkőzéseit, de egy-egy fontosabb örökrangadót vagy nemzetközi kupamérkőzést előszeretettel vívnak a Centenarióban, amely a stadion közvetlen szomszédságában, tőle alig pár száz méterre található.
A CURCC első öt bajnoki címét is beleszámítva a Peñarol 51-szeres bajnoknak mondhatja magát, így megelőzi a nagy ellenlábas Nacionalt, amely 48 elsőséggel bír. A nemzetközi sikerek számában ugyancsak a sárga-feketék sikeresebbek, hiszen öt Libertadores-kupa-sikerükkel szemben a Tricolor “csak” három alkalommal hódította el a kontinens legjobb klubcsapatának járó elismerést 1971-ben, 1980-ban és 1988-ban. Mindemellett a Nacional mindhárom évben megnyerte az Interkontinentális Kupát, valamint további két alkalommal hódította el a Copa Interamericanát, egyszer pedig a Recopa Sudamericanát.
A stadionban annak idején például Elton John és Sheryl Crow is fellépett.