Ízlelgessük: a magyar labdarúgó válogatott a csoport elsőségért játszott ki-ki meccset az Európa-bajnok Olaszországgal a Puskás Arénában – a Nemzetek Ligája A-ligájában. Ezt így már leírni is fura, nem hogy átélni: mintha csak valaki Play Station-ön játszaná le a tornát a mieinkkel. Pedig ez a valóság.
Keresgélhetjük itt az ész érveket, de attól még nem egyszerű felfogni: a magyar válogatott nem csak hogy bejutott az A-ligába a világ legjobb válogatottjai közé, hanem fel is veszi velük a versenyt. Sőt! Helyenként földöntúli bravúrokat bemutatva meg is leckézteti őket. Kis híján már pénteken sikerült bebiztosítani a csoport elsőséget a Németország elleni egy gólos sikerrel, Olaszország azonban szintén nyerni tudott Anglia ellen – így pedig maradt még esélyük az első hely megszerzésére. Az olaszoknak viszont csak a győzelem lehetett elfogadható a Puskás Arénában, ami a rengeteg magyar szurkoló előtt közel sem volt egyszerű feladat – főleg látva a magyar csapat szervezettségét a korábbi mérkőzéseken. Ugyanakkor egy nagyon fontos tény a vendégek mellett szólt: csak az Azúrkékek tudták legyőzni Magyarországot ebben a csoportkörben.
A hangulatra nem lehetett panasz. Még a csilláron is emberek lógtak, nemzeti színekbe borult a lelátó. A himnuszt még a válogatottól búcsúzó Szalai Ádám is megkönnyezte. Ez a felfokozott hangulat viszont leginkább a mieinket hozta zavarba, ami az első félidőben sokáig érződött is a csapatjátékon. A magyar csapat közel sem volt olyan megnyugtató és magabiztos, mint legutóbb a németek ellen. Rendszeresek voltak a pontatlanságok és az apró hibák – Gulácsi mellényúlása miatt például Szalai Attilának kellett a gólvonalról tisztáznia az első percekben. Ez a jelenség azonban csak részben eredt a hangulatból: nem ízlett a mieinknek az olasz letámadás sem. Mancini együttese agresszívan próbálta megfojtani a magyar labdakihozatalokat, méghozzá egész sikeresen. A 27. percben érték el ezzel céljukat. Előbb Szalai Attila passzába ért bele egy olasz, majd Nagy Ádám tette haza rosszul a bőrt, amit így Gulácsi már nem tudott előre rúgni. Gnonto csapott le, a labda pedig Raspadorihoz került, aki szinte üres kapura guríthatott – meg is szerezte a vezetést csapatának.
A 31. percben majdnem ott volt a második is: Di Lorenzo veszélyes lövése kerülte el kicsivel a kapunkat. Nehéz perceket élt át akkor Marco Rossi csapata. Kicsivel később azonban sikerült felállniuk a pofonból és onnantól már főleg a visszahúzódó olaszoknak kellett védekezniük. A 41. percben egy szabadrúgásnál mérte el a labda ívét Donnarumma, ezt pedig Szalai Attila kis híján ki tudta használni. Később Szoboszlai is próbálkozott egy kapura lövéssel. A szünetig azonban nem változott az állás, egy gólos olasz fölénnyel mehettek pihenni a csapatok.
A második játékrészt nagy lendülettel kezdte a kék mezes csapat. Jött azonban a magyar roham, ami az 50. percben kis híján egyenlítést ért. Igazi tűzijátékot rendeztünk Donnarumma kapuja előtt, aki 3-4 alkalommal is közel volt a kapott gólhoz. Betalálhatott volna mondjuk Szalai Ádám, vagy a csereként beállt Styles is – mégsem zörrent a háló. Bezzeg a túloldalon… Egy szépen végigvitt támadás végén Cristante jutott labdához zavartalanul és játszotta meg a hosszú érkező Dimarcót, aki meg is duplázta csapata előnyét. Az olaszok így könyörtelenül büntették a hibát, a kétgólos különbség pedig kényelmessé tette helyzetüket. Az 55. percben viszont újabb magyar ziccert jegyezhettünk fel: Nego beadása után Styles fejelhetett, ám Donnarumma elképesztő védést mutatott be a gólvonalnál és elmaradt a gól. A Milwall középpályása a 63. percben egy megpattanó lövéssel is próbálkozott, ám a PSG hálóőre itt is villant. Ritkán van kapusnak olyan jó meccse, mint most neki.
A magyar csapat a meccs második felében minden szempontból méltó ellenfele tudott lenni a legutóbbi Eb-t megnyerő olasz válogatottnak. Nagyot küzdöttek a fiúk, méghozzá remek színvonalon. Ezúttal viszont nem lehetett elkapni az Azzurrikat, akik a maguk dörzsölt stílusában megérdemelten hozták el a három pontot és vele a csoport elsőséget is Budapestről. A magyarok a hajrában már csak a becsületgólért küzdhettek, de kissé elfogyott a lendület a végére. Az eredmény pedig már nem változott: 2-0-ra nyert Olaszország, amivel eredményesen zárták le a csoportkört és később majd a négyesdöntőben folytathatják. Nekünk pedig ilyen együttestől nem szégyen kikapni. Pláne ilyen akarással.
Szép volt fiúk!
Magyarország – Olaszország 0-2 (0-1)
Helyszín: Puskás Aréna (Budapest); Játékvezető: Bastien (FRA)
Gólszerzők: Raspadori (27.), Dimarco (52.)
Sárga lap: Szalai Ádám, Fiola, ill. Acerbi
Magyarország: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai A. – Fiola, Schafer, Nagy Á. (Styles), Kerkez (Gazdag) – Nego (Bolla), Szoboszlai (Kleinheisler) – Szalai Á. (Ádám). Szövetségi kapitány: Marco Rossi.
Olaszország: Donnarumma – Dimarco, Acerbi (Bastoni), Bonucci, Toloi, Di Lorenzo (Mazzocchi) – Cristante, Jorginho (Pobega), Barella, Gnonto (Gabbiadini), Raspadori (Scamacca). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini.