Track & Race Sportügynökség Kft. - A sportrendezvény partner

Vb-visszatekintő: a nyugat-németek revansot vettek az argentinokon – 1990

Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. Az NSZK zsinórban harmadszor jutott be a vb-döntőbe, és most végre eljött az ő idejük, ráadásul egy négy évvel ezelőtti sérelmet torolhattak meg.

1990. július 8.: Lothar Matthaus és Pierre Littbarski ünneplenek az NSZK harmadik vb-trófeájával, miután a döntőben legyőzték Argentínát. (Photo by Peter Robinson/EMPICS via Getty Images)

Olaszország volt a második olyan állam Mexikó után, ami két világbajnokságnak is helyszínt adott. Az első tornájukat 1934-ben rendezték, amely a saját győzelmükkel zárult.

116 nemzet válogatottja jelentkezett a világbajnoki selejtezőkbe. Ismét 24 hely volt kiadó, ebből kettőt automatikusan megkapott a címvédő Argentína, és a házigazda Olaszország. Mexikót és Chilét a selejtezők alatt kizárták, előbbit azért, mert egy korábbi ifjúsági bajnokságon egy idősebb játékost is játszattak, utóbbit pedig azért, mert kapusuk, Roberto Rojas sérülést színlelt egy pályára is behulló tűzijáték miatt, amiért később félbe is kellett szakítani a meccset. Chilét emiatt az 1994-es vb selejtezőiből is kizárták. Costa Rica, Írország és az Egyesült Arab Emírségek először kvalifikálták magukat a tornára. Voltak visszatérők is, akik több tornát is kihagytak, mint például Egyiptom, Kolumbia, Románia vagy az Egyesült Államok. Franciaország, Dánia, Lengyelország és Magyarország nem jutott ki.

Az olasz vb kabalája “Ciao” volt, akinek a feje egy focilabda volt, a teste pedig az olasz zászló színeibe öltöztetett kockákból épült fel. A “ciao” egy olasz köszönés, magyarul “sziát” vagy “viszlátot” jelent.

A torna lebonyolítása nem változott az 1982-es vb-hez képest: a csapatokat hat négy fős csoportba osztották, ahonnan első két helyezett és a négy legjobb harmadik jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba.

Az 1990-es világbajnokság arról lett híres, hogy nem igazán akartak támadni a csapatok. Nagyon kevés gól esett és nagyon alacsony volt a gól/meccs átlag (2,21). Az egyenes kieséses szakaszban ez hatványozottan igaz volt, hiszen akár 120 percig is képesek voltak védekezni a csapatok, mert jobban bíztak a tizenegyespárbajban, mint hogy a rendes játékidőben kockáztassák meg a továbbjutást. Erre a legjobb példa Argentína és Írország voltak. A címvédő olyannyira nem akart támadni, hogy mindössze 5 gólt szerzett, és mégis döntőig jutott. Az írek 5 mérkőzésen csak 2 gólt lőttek, ebből négy meccsen döntetlent értek el, majd kikaptak az olaszoktól. A következő tornán ezért kettő helyett három pont járt a győzelemért, hogy ezzel is ösztönözzék a csapatokat a támadó focira.

A nyitómérkőzést 1990. június 8-án játszotta Argentína és Kamerun, amin meglepetésre kikapott a címvédő Francois Omam-Biyik góljával. A két csapat a B-csoportban kapott helyet még Romániával és a Szovjetunióval. Kamerun egyedül az oroszoktól kapott ki, ezzel pedig megnyerte a csoportját, Argentína pedig csak a harmadik lett. Az A-csoportban az olaszok száz százalékos eredménnyel jutottak tovább, mögöttük Csehszlovákia végzett, míg Ausztria és az USA kiesett. A C-csoportban Brazília megszerezte mind a 6 lehetséges pontot, mögötte Costa Rico jutott tovább a második helyen. A D-csoportban esett a legtöbb gól, ami nem meglepetés, mert az NSZK volt az egyetlen csapat, amely a támadófocit részesítette előnyben. A nyugat-németek meg is nyerték a csoportjukat, maguk mögé utasítva Jugoszláviát, Kolumbiát és az Egyesült Arab Emírségeket is, akik ezután nem jutottak már ki világbajnokságra. A E-csoportban Spanyolország Belgiumot és Uruguayt is megelőzve jutott a nyolcaddöntőbe, míg az F-csoportban Anglia Írországot és Hollandiát utasította maga mögé, Egyiptom pedig a csoportkörben kiesett.

A csoportok négy legjobb harmadik helyezettje is továbbjutott a nyolcaddöntőbe, ők pedig sorrendben Argentína, Kolumbia, Hollandia és Uruguay voltak.

A szögletzászlónál táncoló kameruni Roger Milla miután gól szerzett a románok ellen
(Photo by Henri Szwarc/Bongarts/Getty Images)

nyolcaddöntőből is továbbjutott a torna meglepetéscsapata, Kamerun, miután a rendes játékidő után legyőzték Kolumbiát 2-1-re. Csehszlovákia nagyon könnyen nyert Costa Rica ellen, míg Brazília kikapott Argentínától egy 80. percben szerzett gól miatt. Az Írország-Románia találkozón esett meg az első tizenegyespárbaj a tornán egy gól nélküli eredmény után, amelyen az írek kerekedtek felül. A házigazda Olaszország nagyon simán győzte Uruguayt, ahogy Csehszlovákia is Costa Ricát. Az Anglia-Belgium találkozó is hosszabbítás után dőlt el egyetlen góllal, míg az NSZK-Hollandia mérkőzésen elég agresszív játékot követően a nyugat-németek kerekedtek felül 2-1-re.

negyeddöntőben Argentína Jugoszláviával találkozott, ahol már az első félidőben mindkét csapat 10 emberre fogyatkozott, és végül gól nélküli 120 percet játszottak egymással. A büntetőpárbajban Maradona hibázott, de szerencséjükre a jugoszlávok több lövést rontottak. Az eddig csak döntetlenekkel továbbjutó Írország meséje itt véget ért, hiszen Olaszország Schillaci találatával jutott tovább a legjobb négy közé. Ugyanígy itt ért véget Kamerun csodamenetelése is, mivel Anglia szenvedve ugyan, de a hosszabbításban legyőzte az afrikai országot. Az NSZK csak Lothar Matthaus tizenegyesgóljával tudott nyerni Csehszlovákia ellen, és továbbjutni az elődöntőkbe.

Az elődöntőben a házigazda Olaszország és a címvédő Argentína találkozott egymással. Az olaszok megszerezték a vezetést az első félidőben, ám az argentinok egyenlíteni tudtak a második játékrészben. Ez volt az első gól, amit a tornán kaptak az olaszok. A meccs 120 percig tartott, és egyik fél sem tudott már betalálni, így most is a büntetőrúgások következtek. A címvédő nem hibázott egyszer sem, míg a házigazda igen, így az argentinok ismét döntősök lettek. A másik mérkőzésen az NSZK és Anglia feszült egymásnak, ami nagyon hasonlóan alakult a másik mérkőzéshez, annyi különbséggel, hogy mindkét gólt a második félidőben lőtték. A tizenegyespárbajban az angolok hibáztak, ami az NSZK döntőbe jutását eredményezte. Ezzel megismétlődött a négy évvel ezelőtti döntő. 

bronzmérkőzést Anglia és Olaszország játszotta, ami végül a házigazda győzelmét hozta 2-1-es eredménnyel.

A döntőt a római Olimpia stadionban játszotta az NSZK és Argentína 73 ezer néző előtt 1990. július 8-án. Sokan ezt tartják a legunalmasabb finálénak a vb-k történetében. Inkább a nyugat-németek próbáltak támadni, míg az argentinok csak védekeztek. A 65. perc után a címvédő 10 ember folytatta, mert kiállították Pedro Monzont. Ez volt az első piros vb-döntőn. Emberelőnyben bátrabban futballozott az NSZK is, de önerőből nem tudtak gólt szerezni. Végül a 85. percben hibáztak az argentinok, amikor Roberto Sensini a tizenhatoson belül felrúgta Rudi Völlert, a játékvezető pedig büntetőt ítélt a németeknek, amit Andy Brehme magabiztosan értékesített is. A maradék néhány percre 9 emberre fogyatkoztak az argentinok Gustavo Dezotti kiállításával, de több gól már nem esett a találkozón. Az NSZK bosszút állhatott a négy évvel ezelőtti vesztes döntőért, és harmadik alkalommal emelhették magasba a trófeát. Ez volt ez első olyan alkalom, amikor a vesztes fél képtelen volt gólt szerezni a fináléban. A nyugat-német csapatot irányító Franz Beckenbauer lett a második személy, aki játékosként és edzőként is vb-t tudott nyerni a brazil Mario Zagallo után. NSZK-ként ez volt az utolsó vb-címe a németeknek.

A döntő videóösszefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!

A világbajnokság gólkirálya az olasz Salvatore “Tito” Schillaci lett 6 találattal, aki szintén megkapta a torna legjobbjának járó Aranylabdát. A világbajnokság legjobb fiatal játékosának a jugoszláv Robert Prosineck választották.

Az 1990-es olaszországi világbajnokság adatai:

Dátum: 1990. június 8. – július 8.

Győztes: NSZK Második: Argentína Harmadik: Olaszország  Negyedik: Anglia

Résztvevő csapatok száma: 24

Résztvevők: Olaszország, Argentína, Brazília, Uruguay, Kolumbia, Skócia, Spanyolország, Anglia, Belgium, Írország, NSZK, Szovjetunió, Ausztria, Csehszlovákia, Hollandia, Jugoszlávia, Románia, Svédország, Dél-Korea, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Kamerun, Costa Rica, USA.

Házigazda: Olaszország

Helyszínek: 12 város 12 stadion: Róma (Olimpia stadion), Milánó (San Siro stadion), Nápoly (San Paolo stadion), Torino (Alpok stadion), Bari (San Nicola stadion), Verona (Marc’Antonio Bentegodi stadion), Firenze (Artemio Franchi stadion), Cagliari (Sant’Elia stadion), Bologna (Renato Dall’Ara stadion), Udine (Friuli stadion), Palermo (Renzo Barbera stadion), Genova (Luigi Ferraris stadion)

A torna legjobb játékosa (Aranylabda): Salvatore “Tito” Schillaci (Olaszország)

Gólkirály: Salvatore “Tito” Schillaci (Olaszország): 6

Legjobb fiatal játékos: Robert Prosineck (Jugoszlávia)

Összes nézőszám: 2.516.215 fő

Lejátszott meccsek száma: 52

Összesen lőtt gólok száma: 115

Gólátlag: 2,21 gól/meccs

Eddigi cikkjeink a sorozatban:

Vb-visszatekintő: mindent a világbajnokságokról 1930-tól 2018-ig

Vb-visszatekintő: a legelső világbajnokság a futball történelmében – 1930

Vb-visszatekintő: európai helyszínt kapott a második világbajnokság – 1934

Vb-visszatekintő: döntőben a magyarok, ám a címvédőt nem tudták legyőzni – 1938

Vb-visszatekintő: 12 év után ismét Dél-Amerikába ment a világbajnokság – 1950

Vb-visszatekintő: Magyarország a második döntőjét veszíti el – 1954

Vb-visszatekintő: elérkezett a brazilok ideje – 1958 

Vb-visszatekintő: a legagresszívabb torna a vb-k történetében – 1962

Vb-visszatekintő: a trófea visszatalált a futball hazájába – 1966

Vb-visszatekintő: háromszoros bajnok lett a brazil válogatott – 1970

Vb-visszatekintő: az NSZK állította meg a totális futballt a döntőben – 1974

Vb-visszatekintő: botrányok sorozata után első vb-címét nyerte Argentína – 1978

Vb-visszatekintő: a brazilok után új háromszoros győztes ünnepelhetett – 1982

Vb-visszatekintő: “Isten keze” segítette Argentínát második vb-címéhez – 1986