Vb-visszatekintő: Brazília ismét a világ élén – 1994
Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. 1994-ben az Egyesült Államokba ment a torna, ahol nem csak a nézőszám döntötte meg a rekordokat, hanem a brazil válogatott is.
1994. július 18.: Negyedik vb-címét ünnepli a brazil válogatott, miután a döntőben legyőzte Olaszországot. (photo by Mark Leech/Offside/Getty Images)
1994-ben ez Egyesül Államok kapta meg a világbajnokság rendezési jogát Marokkó és Brazília előtt. Annak ellenére, hogy a foci nem éppen a legnépszerűbb sport az USA-ban, és nem is volt még profi bajnokságuk sem, mégis magasan a legnagyobb pénzügyi siker volt a vb-k történetében, ráadásul a nézőszámban is rekordot döntöttek: az átlagos látogatószám 69.000 fő volt meccsenként, az össznézőszám pedig 3,6 millió fő volt, amit azóta sem tudtak megdönteni. Ez a szám az első világbajnoki helyszín, Urugay népességétől is magasabb. Emellett az amerikaifutball-stadionok nagyon hasonlítottak a focistadionokhoz, így a létesítmények miatt sem kellett aggódnia az Egyesült Államoknak.
A selejtezőkbe 147 ország válogatottja jelentkezett. Ez volt az első alkalom, hogy a FIFA három afrikai ország részvételét engedélyezte, így Nigéria mellé Kamerun és Marokkó csatlakozott. Sajnos egy tragédia is történt a selejtezőkben, mivel Zambia válogatottjának minden játékosa meghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben, bár így is majdnem kijutottak. 1990-ben a két Németország egyesült, így a válogatott egy név alatt indulhatott a világbajnokságon, mint címvédő. A Szovjetunió felbomlása után Oroszországnak is sikerült kvalifikálnia magát a tornára. Norvégia 1938 óta, Bolívia 1950 óta, Svájc pedig 1966 óta először tudott kijutni a vb-re. Voltak azonban nagy hiányzók. Angliának nem sikerült a selejtező, ahogy a brit szigetek többi államának, Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak sem, amire 1938 óta először volt példa. Franciaországnak sem sikerült a kijutás, ahogy Dániának, Portugáliának és Magyarországnak sem. Csehország és Szlovákia 1992-ben vált szét, de mégis közösen indultak a selejtezőn “Cseh és Szlovák Képviselet” néven, ám nem kerültek be a tornára. Jugoszláviát a jugoszláv háborúk miatt zárták ki, és Chile sem szerepelhetett a selejtezőben, miután még az 1990-es büntetésüket töltötték. Nigéria, Görögország, Szaúd-Arábia először vehetett részt a tornán. Végül 13 európai, 4 dél-amerikai, 2 közép-, és észak-amerikai, 3 afrikai és 2 ázsiai válogatott képviseltette magát a világbajnokságon.
A vb kabalája “Striker, a világbajnoki kutya” volt, aki kék, fehér és piros szerelést visel. A kabalát a Warner Bros. stúdió animációs csapata tervezte.
A torna lebonyolítása nem változott az 1990-es vb-hez képest: a csapatokat 6 darab négyfős csoportba osztották, ahol mindenki játszott mindenkivel, a győzelemért viszont mostantól 3 pont járt 2 helyett. Innen jutott tovább a 16 csapatos egyenes kieséses szakaszba a csoport első két helyezettje, illetve a legjobb négy harmadik. Ez volt az utolsó ilyen rendszerű világbajnokság, hiszen 1998-tól már 32 csapat vesz részt a tornán.
A világbajnokság megnyitója igazán “amerikaira” sikeredett, amit június 17-én tartottak a Chicago Soldier Fielden. Részt vett rajta az Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton, a német kancellár, Helmut Kohl, de még Bolívia elnöke, Gonzalo Sánchez de Lozada is. Az amerikai talk show-k királynője, Oprah Winfrey nyitotta meg a tornát, aki ráadásul leesett a színpadról, amikor épp felkonferálta Diana Rosst, az ünnepség zenei fellépőjét. A rendezvényen Rossnak kellett elrúgnia a labdát a tizenegyespontról a kapuba, ám nem elég, hogy mellé lőtte, még a kapu is összedőlt. Az USA-n azért meglátszott, hogy nem volt túl sok tapasztalata a fociban. A torna előtt a játékról szóló tájékoztató füzeteket osztogattak az embereknek, de a közvetítésekhez is segítséget kértek a spanyol és olasz kollégáktól. Azonban egy újítást is behoztak, méghozzá a mezfeliratozást, ami eddig nem volt használatos, és épp ezért hatalmas bevételt hozott.
A világbajnokság nyitóünnepsége Chicagóban és Diana Ross “tizenegyese”
A nyitómérkőzést 1994. június 18-án játszotta az Egyesült Államok és Svájc, ami 1-1-es döntetlennel végződött. Ez volt ez első olyan mérkőzés a vb-k történetében, amelyet fedett stadionban játszottak. Az A-csoportban azonban inkább Románia volt tényező, mint a sokak által nagy esélyesnek tartott Kolumbia. Az utolsó csoportmeccset az USA-val játszották, ahol győzelem esetén a továbbjutás is meglett volna nekik, ám Andres Escobar öngóljának is köszönhetően vereséget szenvedtek. A játékost 10 nappal a hazatérésük után egy medellini bár előtt egy drogkartell tagjai agyonlőtték azért, mert az öngólja nagyban hozzájárult Kolumbia kieséséhez. A B-csoportban Brazília és Svédország minden tekintetben erősebbnek bizonyult Oroszországnál, és az előző vb meglepetéscsapatánál, Kamerunnál is, így könnyen eldőlt a továbbjutás kérdése. A C-csoportban sem történt meglepetés, hiszen a jóval erősebb Németország és Spanyolország maga mögé utasította Dél-Koreát és Bolíviát is. A D-csoportban sokkal érdekesebbek voltak az események. Itt kapott helyett a világbajnokság két meglepetés csapata, Bulgária és Nigéria, az előző döntős Argentína és az első vb-s Görögország. Az afrikaiak az első meccsen még le tudták győzni a bolgárokat, ám az európai csapat ezután mindkét mérkőzését megnyerte, az argentinok ellenit is. Habár Bulgária ezelőtt öt alkalommal is kvalifikálta magát a tornára, 1994-ig egyetlen mérkőzést sem tudtak megnyerni. A jobb gólkülönbség miatt Nigéria lett az első, majd őket követték a bolgárok, a harmadik helyet pedig Argentína tudta megszerezni, akiket egy kisebb sokkhatás ért a csoportkörben. Diego Maradonát a második mérkőzése után doppingtesztre hívták, és efedrint, azaz testsúlycsökkentőt mutattak ki a vérében, ezért azonnali hatállyal kizárták a versenyből, ezzel pedig véget ért világbajnoki karrierje is.Maradonát már 1991-ben is eltiltották a futballtól 15 hónapra, akkor kokaint mutattak ki szervezetében. Az E-csoportban a vb-k történetében először és eddig utoljára fordult elő, hogy mind a négy csapat azonos pontszámmal álljon, és csak a gólkülönbség döntse el a sorrendet. Mexikó és Írország vitte az első két helyet, a harmadik pedig meglepetésre Olaszország lett. Az F-csoportban az első három helyen volt pontegyenlőség, és végül Hollandia és Szaúd-Arábia jutott tovább az első két helyen.
A csoportok négy legjobb harmadik helyezettje is továbbjutott a nyolcaddöntőbe, ők pedig sorrendben Argentína, Belgium, az Egyesült Államok és Olaszország voltak.
A nyolcaddöntőben meglepetésre Románia legyőzte Argentínát, Svédország pedig nagyon simán Szaúd-Arábiát. Hollandia Írországon kerekedett felül, míg Brazília egyetlen góllal győzte csak le a házigazdát. A kevés focihagyománnyal rendelkező Egyesült Államok sikernek könyvelte el ezt a szereplést. Mexikó is megszenvedett Bulgáriával, akik 120 percig tudták tartani az 1-1-es állást, majd a tizenegyespárbajban felülkerekedtek a dél-amerikaiakon. Németország egy izgalmas 3-2-es mérkőzésen nyert Belgium ellen, míg Olaszország csak a hosszabbításban tudta legyőzni Nigériát. Az utolsó továbbjutó Spanyolország lett, akik nagyon könnyedén, 3-0-ra nyertek Svájc ellen.
A negyeddöntőben kellett búcsúzni az eddig kiválóan szereplő Romániának a sorozattól, amikor 2-2-es eredmény után alulmaradtak Svédország ellen a büntetőpárbajban. Brazília Hollandiával találkozott, akik akkor nem számítottak túl nehéz ellenfélnek, mégis csak egy 3-2-es eredménnyel tudtak továbbmenni a dél-amerikaiak. Bulgária csodamenetelése tovább folytatódott, hiszen a negyeddöntőben a címvédő Németországot győzték le 2-1-re. Végül Olaszország és Spanyolország találkozója maradt hátra, melyet végül az olaszok nyertek meg Baggio duplájával.
Az elődöntőben Brazília Svédországgal találkozott, és egy szolid, 1-0-ás győzelemmel jutottak be ellenük a döntőbe. A másik mérkőzésen Bulgáriának meg lett volna az esélye arra, hogy történetük során először elérjék a vb-finálét, ám az olaszok kétgólos hátrányát már nem tudták ledolgozni.
A bronzmérkőzésen sem volt szerencséje Bulgáriának, mivel Svédország nagyon simán, 4-0-ra győzte le őket. A bolgárok így sem voltak csalódottak, hiszen ez is fantasztikus eredmény volt a számukra.
A döntőt 1994. július 18-án játszotta Brazília és Olaszország a pasadenai Rose Bowl stadionban közel 95 ezer néző előtt. A finálénak magyar vonatozása is van, hiszen az egész tornán kiváló munkát végző Puhl Sándort nevezték ki játékvezetőnek. A játéknak meg volt az irama a mérkőzésen, ám nagyon kevés gólszerzési lehetőséget alakítottak ki a csapatok, és egészen a 120. perc végéig képtelenek voltak betalálni. Ez volt az első vb-döntő, amit tizenegyespárbajban döntöttek el. Ahogy az lenni szokott, most is az hibázott, aki az egész tornán a hátán vitte a csapatát. Roberto Baggio ötödikként rúghatott büntetőt, ám csúnyán a kapu fölé lőtte a labdát, és mivel előtte két társa is hibázott már, a brazilok ötödik rúgójának már nem is kellett lőnie. Brazília ezzel negyedszerre nyerte el a világbajnoki trófeát, minden idők legsikeresebb válogatottjává válva a világbajnokságok történetében.
A döntő videóösszefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!
Két gólkirálya is lett a tornának, a bolgár Hriszto Sztoicskov és az orosz Oleg Szalenko 6-6 találattal. A torna legjobbjának járó Aranylabdát azonban a brazil Romario nyerte el, míg a világbajnokság legjobb fiatal játékosának a holland Marc Overmarst választották. Először osztották ki a világbajnokság legjobb kapusának járó Aranykesztyűt (ám visszamenőleg is odaítélték), amit a belga Michel Preud’homme kapott meg.
Az 1994-es egyesült államokbeli világbajnokság adatai:
Dátum: 1994. június 18. – július 18.
Győztes: Brazília Második: Olaszország Harmadik: Svédország Negyedik: Bulgária
Helyszínek: 9 város 9 stadion: Pasadena/Los Angeles (Rose Bowl stadion), Stanford/San Fransisco (Stanford stadion), Pontiac/Detroit (Pontiac Silverdome stadion), East Rutherford/New York (Giants stadion), Dallas (Cotton Bowl stadion), Chicago (Soldier Field stadion), Orlando (Citrus Bowl stadion), Foxborough/Boston (Foxboro stadion), Washington D.C. (John F. Kennedy Memorial stadion)
A torna legjobb játékosa(Aranylabda): Romario (Brazília)
A torna legjobb kapusa (Aranykesztyű): Michel Preud’homme (Belgium)
