A legnagyobb argentin stadionok, Brazília leghíresebb stadionjai, Uruguay fontosabb létesítményeinek, valamint Kolumbia futballotthonai és Paraguay legnagyobb stadionjai bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Chile felé vesszük az irányt…
(Photo by Alex Reyes/LatinContent via Getty Images)
A Dél-Amerika nyugati oldalán észak–déli irányban hosszan elnyúló Chile legnagyobb stadionja az Estadio Nacional Julio Martínez Prádanos, amelyet egyszerűen csak Estadio Nacional néven emlegetnek.
A 48 665 néző befogadására alkalmas létesítmény Chile fővárosa, Santiago Ñuñoa nevű kerületében található. A nemzeti stadion egy 62 hektáros sportkomplexumban fekszik, ahol teniszpályákat, uszodát, több tornatermet, BMX-pályát és egyéb létesítményt találhatunk. A stadion építése 1937 februájában kezdődött, majd a berlini olimpiai stadion tervei alapján készített építményt 1938. december 3-án avatták fel. Az első mérkőzésen a Colo-Colo 6-3-ra legyőzte a brazil São Cristóvão együttesét.
A nemzeti stadion volt az 1962-es chilei világbajnokság központi helyszíne, a tornán tíz mérkőzésnek adott otthont, köztük a döntőnek és a bronzmeccsnek is. A legtöbb nézőt a házigazda Brazília elleni világbajnoki elődöntőjén regisztrálták, melyet 76 594-en tekintettek meg. A vb idejére a stadion átalakításával bővítették a kapacitást.
A mindenkori nézőcsúcs 85 268 fő volt egy 1962-es bajnoki mérkőzésen, az Universidad de Chile és az Universidad Católica között.
Emellett a stadion volt a házigazdája az 1941-es, az 1945-ös és az 1955-ös Campeonato Sudamericanónak (a kontinensbajnokság elődje), majd több mérkőzésnek is otthont adott az 1991-es és a 2015-ös Copa Américán.
Szomorúbb emlék, de a stadionnal kapcsolatban nem mehetünk el mellette, hogy az 1973-as chilei katonai puccs után a létesítményt börtönként használták. Több tízezer embert tartottak fogva, emellett tömeges kínzásokat és bíróságon kívüli kivégzéseket hajtottak végre. A szörnyűségek emlékére a 8-as kapunál emlékhelyet állítottak fel.
A stadion hivatalos nevét 2008-ban bővítették ki Chile népszerű kommentátora, újságírója, Julio Martínez halálát követően.
Az 1960-as évekbeli felújításon kívül 2010-ben 24 milliárd pesóból esett át egy nagyobb átépítésen, mely során a stadion megkapta a mostani, modern állapotát. Alapvetően a régi, klasszikus jegyeit megőrizte, de minden tekintetben korszerűbb külsőt kapott. A játékteret futópálya szegélyezi, melyet a lelátó köralakban ölel végig.
A stadion volt a helyszíne a 2014-es dél-amerikai játékok nyitó- és záróünnepségének, valamint a labdarúgó-mérkőzéseknek és az atlétikai versenyszámoknak. 2023 októberében a Pánamerikai Játékoknak adhat otthont.
Napjainkban a chilei válogatott mérkőzései mellett az Universidad de Chile hazai meccseit rendezik a stadionban. A 33 bajnoki címével chilei rekordernek számító Colo-Colo után a Los Azules, vagyis a kékek szerezték a legtöbb elsőséget 18 országos címmel. A klubot 1927-ben alapították a chilei egyetem hallgatói a Club Náutico és a Federación Universitaria egyesítésével. Az egyetemmel való együttműködés az 1980-as években ért véget, melyet követően a csapat hanyatlásnak indult, kiesett a másodosztályba és a megszűnés veszélye is fenyegette. 2006-ban a klub csődbe ment, majd a jogait az Azul Azul magántársaság vásárolta meg, amely az eredeti nevet és szimbólumokat megtartva indította újra az egyesület működését.
Az újrakezdés jól sikerült, az Universidad azóta is több bajnoki címet nyert, ráadásul a klub legnagyobb, egyetlen nemzetközi sikerét is azóta ért el, amikor 2011-ben megnyerte a Copa Sudamericanát.
A csapat egyik emblematikus figurája, Marcelo Salas, aki az Universidadban nevelkedett és ott fejezte be a pályafutását. A “Matador” 1994 és 2007 között 70 mérkőzésen 37 gólt szerzett a válogatottban, 2009-ben az Estadio Nacionalban tartották meg a búcsúmeccsét.
A különböző sportesemények mellett különböző rendezvényeknek, kiállításoknak is a helyszíne, valamint gyakran rendeznek koncerteket benne. A régi stadionban például Michal Jackson, Paul McCartney, Rod Stewart, Cyndi Lauper, Eric Clapton, Sting, a Rolling Stones, a Guns n’ Roses, a Metallica és a Duran Duran is fellépett, míg az újban egyebek mellett Madonna, Justin Bieber, Britney Spears, Katy Perry, Lady Gaga, a U2, a Foo Fighters és a Coldplay is adott koncertet.
Chile második legnagyobb stadionja, az Estadio Monumental David Arellano szolgál az ország leghíresebb csapata, a Colo-Colo otthonaként.
Az Estadio Monumental David Arellano Chile fővárosának, Santiagónak a délkeleti részén, Maculban található. A komplexumban a stadion mellett több edzőpálya és az akadémia épülete található, amely rendezvényközpontként is egyben. Chile első labdarúgó tematikájú múzeumát a Monumental területén alakították ki.
A létesítményt 1975. április 20-án avatták fel kettős rangadókkal: a Santiago Morning és a Santiago Wanderers 1-1-es döntetlenre végzett egymással, míg a Colo-Colo Juan Carlos Orellana góljával 1-0-ra legyőzte az Aviaciónt. Kezdetekben a stadion befogadóképessége 65 ezer fő volt, ám anyagi okokból sokáig befejezetlen maradt, majd 1989-ben tudták véglegesíteni mostani formájában, miután a Colo-Colo eladta Hugo Rubiót a Bolognának és bevételi forráshoz jutott. Azóta a kapacitása valamivel kisebb lett, ugyanis jelenleg 47 347-en férnek el benne, körbe lelátó öleli a játékteret, az egyik hosszanti oldalon egy kiemelkedő, fedett második emelettel.
A chilei válogatott 14 mérkőzést játszott az immár végleges stadionban. Ebből négyet vesztett el, a tétmérkőzések közül három vb-selejtezőn talált legyőzőre. 1997-ben Iván Zamorano ebben a stadionban lőtt öt gólt a Venezuela elleni, 6-0-s győzelem során. A 2015-ös chilei Copa Américán a létesítmény a brazil válogatott két mérkőzésének adott otthont.
A stadion a klub alapítója, David Arellano nevét viseli, míg a teljes komplexumot Monumentalként emlegetik. Arellano a Deportes Magallenes futballistája volt, majd nézeteltések miatt kilépett az együttesből és néhány társával együtt megalapították az új csapatot, amely a Mapuche törzsfőnök után kapta a nevét.
A Colo-Colo az 1925-ös alapítása óta soha nem esett ki a chilei első osztályból. Az ország legsikeresebb csapata 33 bajnoki címével és Chile egyetlen nagy nemzetközi kupát nyerő egyesülete az 1991-es Libertadores-kupa-győzelem jóvoltából. Egy évvel később a Recopa Sudamericanát és a Copa Interamericanát is elhódította. A sikert megelőzően már korábban is játszott egy döntőt az első számú sorozatban, 1973-ban újrajátszás után a harmadik mérkőzés hosszabbításában maradt alul az Independientével szemben. Továbbá a Copa Sudamericana 2006-os kiírásában ugyancsak finalista volt, a mexikói Pachuca ellen 3-2-es összesítéssel maradt alul.
A csapat színeiben Esteban Paredes számít a legeredményesebbnek, miután a közelmúltban távozó támadó 2009 és 2012, valamint 2014 és 2021 között 216 gólt szerzett a csapat színeiben. Az egyszeres chilei válogatott hátvéd, Luis Mena 1996-tól 2014-ig 11 címet nyert a csapattal, miközben egy kölcsönt leszámítva a teljes karrierjét a Colo-Colóban töltötte. Chile valaha volt egyik legjobb játékosa, a már említett Zamorano 2003-ban a csapattól vonult vissza.
A létesítmény jelenlegi verziójában rendszeresen ad otthont kultúrális eseményeknek, kiállításoknak, koncerteknek.
Az ország egyik legrégebbi stadionja, a fővárosban, Santiagóban található Estadio Santa Laura, amely az Unión Espanola hazai mérkőzéseinek otthona.
Az Estadio Santa Laura létesítményét 1922-ben építették és 1923-ban nyitotta meg kapuit. A stadion a főváros északi részén, az Indepencia nevű negyedben található, és a santiagói metró 3-as vonalán, a Plaza Chacabuco állomáson keresztül érhető el.
Ebben a létesítményben rendezték meg a chilei profi labdarúgás történetének első mérkőzését, amikor 1933. július 22-én az Audax Italiano és a Morning Star csapata találkozott egymással. Előbbi 3-1-es győzelmet aratott utóbbi felett. Kezdetekben a stadionban legfeljebb 5 ezer fő lehetett jelen.
A komplexum 2008 májusa óta a SEK Chile Egyetem birtokába tartozik, amely 30 évre megvásárolta a területet és felújította a régi stadiont és annak teljes környezetét. A 2009-es felújítás óta korszerűbb, egyszintes lelátó veszi körbe a játékteret, jelenlegi formájában 19 887 néző befogadására alkalmas. Az új stadion hivatalos neve Estadio Santa Laura-Universidad SEK lett. A labdarúgó-mérkőzések mellett koncerteket is rendeznek benne.
Az Unión Espanola a chilei labdarúgás történetének egyik legelső csapata az 1897-es alapításával. A neve nem véletlen, spanyol kivándorlók alapították, kezdetekben többnyire spanyol származású játékosokat foglalkoztatott. A klub eredeti eredeti neve Centro Español de Instrucción y Recreación volt, majd 1922-ben két másik spanyol szerveződés, a Club Ciclista Ibérico és a Club Ibérico Balompié csatlakozásával változott meg a nevűk: Unión Deportiva Española, majd 1935-ben döntöttek a máig használatos, egységes név mellett.
A csapat a kezdetektől fogva a tagja a chilei országos első osztálynak, és csak rövid ideig volt távol tőle. 1933 óta 85 szezont töltött el az élvonalban. Egy rövid távollét óta jelenleg is 2000-től kezdve tagja az első osztály mezőnyének. Az Unión az ország történetének ötödik legsikeresebb csapata hét bajnoki címével – utoljára 2013-ban végzett az élen, míg tíz alkalommal lett második, legutóbb 2017-ben. Emellett kétszer, 1992-ben és 1993-ban hódította el a Copa Chilét.
A csapat gyakori nemzetközi kupaszereplőnek számít, 12 alkalommal mérette meg magát a Libertadores-kupában. Az 1970-es években hét alkalommal indult a legrangosabb dél-amerikai sorozatban. Az Unión legjobb eredménye is erre az időszakra tehető, ugyanis 1975-ben döntőt játszott, melyet csak a harmadik mérkőzésen vesztett el az Independiente ellen. A Libertadoresben legutóbb 2017-ben szerepelt, azóta 2018-ban és 2019-ben egyaránt a második számú sorozatban, a Copa Sudamericanában indult.
Az Unión leghíresebb saját nevelésű játékosai között tarthatjuk számon például a korábbi válogatott José Luis Sierra nevét, míg az aktív válogatott labdarúgók közül Pablo Aránguíz kezdte náluk a pályafutását.
Az Estadio Municipal de La Cisterna Chile fővárosának déli részén, La Cisterna városrészben található. A létesítményt az 1980-as évek elején Augusto Pinochet diktatúrája idején építették a magas munkanélküliség csökkentése érdekében, ugyanis súlyos gazdasági válság sújtotta akkoriban az országot.
A stadiont 1988. szeptember 22-én adták át a helyi palesztin kisebbség, a CD Palestino és a mexikói Puebla csapatának mérkőzésével.
Eredeti állapotában 12 ezer néző befogadására volt alkalmas, ám biztonsági szempontokból 6 ezer főnél több belépését nem engedélyezték. A hazai csapatnak a kiemelt kockázatú mérkőzéseit a nagyobb fővárosi csapat ellen semleges pályán kellett játszania, amely legtöbbször a fentebb már említett Estadio Nacional Julio Martínez Prádanos vagy az Estadio Santa Laura volt.
2018 és 2020 között kisebb-nagyobb felújításokat hajtottak végre a létesítményben, amely lehetővé tette, hogy akár nemzetközi kupamérkőzéseknek is otthont adjon, ezáltal a befogadóképessége nagyjából 8 ezer fősre csökkent, de legalább korszerűsítését megejtették.
A becslések szerint Chilében él az arabvilágon kívüli legnagyobb létszámú palesztin kolónia, számuk nagyjából 450-500 ezer fő közé tehető. A helyi palesztin kisebbség alapította meg 1920-ban a CD Palestino csapatát. Az egyesület 1952-ben csatlakozhatott a chilei profi labdarúgáshoz, hamar feljutott az országos másodosztályból, sőt, szinte azonnal, 1955-ben országos bajnoki címet is nyert. Hasonló magasságba azóta is csak egyetlen alkalomamal ért, 1978-ban ismét bajnok lett. Ezen kívül négy alkalommal végzett az első osztály második helyén, legutóbb a 2008-as Clausurában. Továbbá a Palestino háromszor nyerte meg a Copa Chilét, 1975-ben, 1977-ben és utoljára 2018-ban.
2014-ben nemzetközi viszonylatban is hallattak magukról, amikor a klub mezén nyíltan az 1947 előtti Palesztinát ábrázoló motívumot viseltek. Konkrétan minden 1-es számmal ellátott mezen a szám helyett az akkori ország formája szerepelt. A többi csapat tiltakozása miatt a helyi szövetség pénzbüntetéssel sújtotta a csapatot és a poltikai üzenetek beszüntetésére szólították fel őket.
A Palestino a chilei élvonal csapatai között egy kicsiny, ám annál lelkesebb, egyedülálló csapat. Ugyan meglehetősen szerény anyagi lehetőségekkel bír, az elmúlt években rendre a közvetlen chilei élmezőny mögött végzett, kiesési gondok nélkü. A 2022-es kiírást a negyedik helyen zárta, így elindulhat a Copa Sudamericana országos selejtezőjében.
Ugyancsak Chile fővárosában találhatjuk az ország harmadik legsikeresebb csapatát, az Universidad Católicát és annak otthonát, az Estadio San Carlos de Apoquindót. A Santiago észak-keleti csücskében, Las Condesben található sportkomplexumot 1988-ban adták át, ennek a területén fekszik a stadion.
Noha relatíve fiatal stadionnak számít, a 35 éves története alatt több felújításon, kiegészítésen átesett, így időről időre a befogadóképessége is változott. A legtöbb nézőt 1992. november 1-jén regisztrálták az Universidad Católica hazai bajnoki mérkőzésén, amikor a Cobreloa elleni találkozón 20 936 fő volt jelen. Aktuális állapotában a korszerű, megszépített építmény 14 768 néző befogadására alkalmas.
A stadiont 1988. szeptember 4-én a River Plate elleni mérkőzéssel avatták 12 ezer ember előtt, a találkozót a vendégek 1-0-ra nyerték Claudio Borghi találatával.
A létesítmény 2020-tól kezdve jelentős modernizáción ment keresztül, leginkább az idei Pánamerikai Játékokra való felkészítése jegyében, melynek az egyik központi helyszíne lesz. A hazai csapat meccsei és egyéb nemzetközi labdarúgó-mérkőzések mellett rendszeresen rögbi-mérkőzéseknek ad otthont, valamint a létesítmény területén időről időre tenisztornákat és koncerteket is lebonyolítanak.
2006-ban ebben a stadionban játszott jótékonysági mérkőzést az Universidad Católica alkalmi csapata és az akkori chilei válogatott. A klub csapatában például Diego Maradona is pályára lépett, de a meccset a nemzeti együttes nyerte 2-0-ra.
Chile válogatottja a 2022-es világbajnoki selejtezők során hat öt mérkőzést is a létesítményben játszott, azonban felemás mérleggel abszolválta azokat, hiszen két győzelem és egy döntetlen mellett két találkozót elveszített.
Bár az egyesület alapítása már az 1910-es évek kezdetétől felmerült, lévén a katolikus egyetem hallgatói gyakran játszottak baráti mérkőzéseket az Universidad de Chile tanulóival, hivatalos formában 1937-ben jegyezték be az Universidad Católica csapatának megalapítását. Az egyesület otthona 1945-től 1971-ig az Estadio Indepencia volt, melyet azonban az egyetem pénzügyi megsegítése érdekében el kellett adniuk és lebontásra került. Az új stadion megépítéséig a többi santiagói csapat pályáit használta.
Az Universidad Católica a hazai bajnoki címek rangsorában a harmadik helyet foglalja el 16 elsőségével. Az első címét 1949-ben ünnepelte, majd bár időnként kiesett a másodosztályba, szinte minden évtizedben ért el sikereket. Az elmúlt éveket tekintve 2016-ban mindkét kiírást megnyerte, valamint 2018-ban, 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is bajnok lett, ám legutóbb a szoros versenyben csak a hatodik helyen végzett. A chilei kupában négyszer, a helyi szuperkupában rekordot jelentő, ugyancsak négy alkalommal diadalmaskodott.
A csapat legnagyobb nemzetközi eredménye az 1993-as Liberatdores-kupa döntő volt, melyet a Sao Paulo ellen vesztett el. Ezen kívül további négy alkalommal, 1962-ben, 1966-ban, 1969-ben és 1984-ben jutott még be a legjobb négy közé, de ezen alkalmakkor nem érte el a finálét.
