A világbajnok argentin válogatott balhátvédje a napokban egy interjú erejéig elevenítette fel a tavaly év végi világbajnokság legemlékezetesebb pillanatait…
(Photo by Pablo Morano/BSR Agency/Getty Images)
A világbajnok argentin válogatott balhátvédje, Nicolás Tagliafico a Diario Oléval folytatott beszélgetésben elevenítette fel a legemlékezetesebb pillanatokat az argentin diadallal záruló katari világbajnokságról.
A 30 esztendős balhátvéd természetesen az első emlékek közt emelte ki, hogy a csapat az első mérkőzés elvesztése után össze tudta szedni magát és a továbbiakban veretlenül masírozott végig a tornán:
“Filmet lehetne forgatni az egész tornáról, mert csodálatos véget ért számunkra. Az első mérkőzés után komolyan elbeszélgettünk egymással, és tiszta lappal kezdtünk újra mindent, aminek az eredményét mindenki láthatta…”
“Ha jól emlékszem az első meccs után volt, amikor láttam Dibut (Martínez), Guido Rodríguezt, Germánt (Pezzella), Huevót (Acuña), amint festették a hajukat. Meg is kérdeztem tőlük, hogy mi a fene van velük” – tette hozzá nevetve.
“Bármi is történt, az idegek szempontjából nagyon nehéz volt. Profi játékosok vagyunk, tudjuk, hogy vannak nehéz pillanatok, amikor szenvedni kell. Vannak pillanatok, amikor kilátástalannak tűnhet a végső dicsőség, de amíg él a remény, soha nem szabad feladni. Nekünk erről szólt ez a világbajnokság” – vélekedett Tagliafico.
Az Olympique Lyon argentin bekkje úgy véli, hogy az argentinok világbajnoki címe már csak Lionel Messi miatt is sorsszerű és megérdemelt volt:
“Igazságosnak tartom, hogy megnyertük a világbajnokságot. Lionel Messi kiérdemelte ezt az elsőséget. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a világ legjobb játékosának mondhassuk őt, nem volt szüksége már erre a világbajnoki címre, de megkoronázta vele a nagyszerű pályafutását. Úgy vélem, hogy inkább a futballnak volt szüksége arra, hogy Leo világbajnokságot nyerjen.”
Az egyik legkedvesebb emlékének a Horvátország elleni elődöntőről idézett fel egy pillanatot: “azt hiszem a harmadik gólunk után Leo és Julián ölelkeztek, én pedig a háttérben elfutottam a másik irányba és ordítottam. Vicces volt visszanézni. Igazából csak a hatalmas feszültség és boldogságot jött ki belőlem abban a pillanatban.”
