A legnagyobb argentin stadionok, Brazília leghíresebb stadionjai, Uruguay fontosabb létesítményeinek, valamint Kolumbia futballotthonai, Paraguay legnagyobb stadionjai és Chile legnépszerűbb stadionjai bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Peru felé vesszük az irányt…
(Photo by Marco del Rio/LatinContent via Getty Images)
A Peru fővárosa, Lima belvárosában található Estadio Nacional del Perú a helyiek körében az Estadio José Díaz névre hallgat az ottani utca révén, amely egy híres katonáról kapta a nevét.
A területen 1897-ben húztak fel először egy falelátós stadiont, melyet még a britek ajándékoztak Peru számára. A mostaninál akkor jóval kisebb létesítményt a kezdetektől nemzeti stadionnak tekintették, mivel gyakorlatilag itt kezdődött el a perui labdarúgás. A stadion később 1952-ben és 2011-ben esett át jelentős felújításon, hogy elnyerje mai formáját.
A Nacional a jelenlegi állapotában mintegy 43 ezer néző befogadására alkalmas. A játékteret végig többszintes lelátó veszi körbe, mely jelenleg teljesen fedett. Az északi lelátó jellegzetes eleme egy torony, amely 2004-ig használaton kívül állt, akkor azonban felújították.
Egy 1964-es Peru-Argentína olimpiai selejtező nézőtéri rendbontása miatt az akkori 53 ezer fős kapacitását biztonsági okokból 45 ezerre kellett csökkenteni.
A létesítményben találhatóak a perui labdarúgó-szövetség irodái, valamint tornatermek és uszodák is vannak benne. A labdarúgáson kívül különböző atlétikai vagy fedett csarnokban rendezhető sporteseményeket is le szoktak bonyolítani a létesítmény területén.
A 2004-es Copa Américán a nemzeti stadion hét mérkőzésnek, köztük az Argentína-Brazília finálénak is otthont adott, melyet tizenegyesekkel a Selecao nyert meg. Emellett ugyancsak hét meccset rendeztek benne a 2005-ös U17-es világbajnokságon, beleértve a döntőt is. A perui válogatott hazai mérkőzéseinek állandó otthona, emellett a helyi klubcsapatok is előszeretettel bonyolítják le a Nacionalban a fontosabb nemzetközi kupameccseiket.
Peru története során eddig hatszor rendezte meg a dél-amerikai kontinensviadalt, az 1939-es hazai és az 1975-ös tornát nyerte meg. A válogatott története során ötször jutott ki a világbajnokságra, utoljára 2018-ban szerepelt a mundialon.
Az Estadio Nacional del Perú természetesen kedvelt koncerthelyszín, olyan hírességek léptek fel benne az évek során, mint Elton John, Justin Bieber, Carlos Santana, Shakira, Ed Sheeran, Bruno Mars, Camillo Cabello, a Kiss, az Iron Maiden, az Oasis, a Metallica, a Radiohead, a Depeche Mode, a Coldplay, a Maroon 5 vagy a The Killers.
Peru legnagyobb stadionja a 2000-ben átadott Estadio Monumental “U” dél-amerikai szinten is legnagyobb létesítmények közé tartozik. A stadion a főváros, Lima keleti részén található 80 ezer fő befogadására alkalmas sportlétesítmény, mellyel Dél-Amerika ötödik legnagyobb stadionja. A modern építmény akár vb-döntő megrendezésére is alkamas lenne.
A stadion építését 1991-ben kezdték el és 2000-ben fejezték be, melyet követően az Universitario de Deportes új otthona lett. A 26-szoros perui országos bajnok korábban a város északi részén fekvő Estadio Teodoro Lolo Fernándezben játszotta a hazai mérkőzéseit, amely jelenleg utánpótláscsapatok számára nyújt sportolási lehetőséget. Az Universitario máig Peru legsikeresebb csapata a 26 elsőségével, de mivel 2013 óta nem voltak bajnokok, az Alianza Lima rohamosan megközelítette és már 25 bajnoki címnél tart.
A nagyjából 186 ezer négyzetméteren elterülő sportközpontban a centerpálya mellett két edzőpálya is található. A stadionban a négy lelátó körbeöleli a játékteret az alsó szinten (65 ezer fő), felette pedig körbe a luxuslelátók vannak kialakítva saját parkolókkal, ahová a hivatalos személyek, vezetők és médiaképviselők kaphatnak bejutást (15 ezer fő). Mivel a játéktér 18 méterrel a föld szintje alatt található, így a stadionon kívülről az utcáról csak a második emelet látható.
Az első mérkőzést 2000. július 2-án rendezték benne az Universitario és a Sporting Cristal között.
Időről időre a nagyobb perui rangadót, kupadöntőket a stadionban rendezik, és bár a válogatott első számú otthona továbbra is az Estadio Nacional del Perú, a nemzeti csapat is játszott mérkőzéseket az új létesítményben. A válogatott először 2001-ben egy Ecuador elleni, elvesztett vb-selejtezőt játszott a stadionban. Összességében öt győzelem, hét döntetlen és hat vereség a mérleg.
A labdarúgó-mérkőzések lebonyolítása mellett a stadion koncerthelyszínként is funkcionál, az elmúlt években például a The Rolling Stones, a Guns N’ Roses, Beyoncé és Kylie Minogue is fellépett a stadionban.
Az Alianza Lima othonául szolgáló Estadio Alejandro Villanueva építési munkálatai 1969-ben kezdődtek Manuel Odria elnöksége idején, a stadiont pedig 1974 év végén adták át egy négyes torna keretein belül. A tornán az első mérkőzést az Alianza Lima játszotta az uruguayi Nacional ellen (2-2), de részt vett rajta még a helyi rivális Universitario de Deportes, valamint az argentin Independiente is.
A stadion eredeti neve Estadio Alianza Lima volt, de a helyiek körében sokáig Matute néven volt ismert a környező városrész révén. Hivatalosan 2000-ben nevezték el a stadiont az Alianza Lima történetének egyik legfontosabb játékosáról. Alejandro Villanueva klubszinten 1927 és 1943 között teljes pályafutása alatt a kék-fehéreket erősítette, a perui válogatott színeiben részt vett többek közt az 1930-as világbajnokságon, majd 35 évesen tuberkulózis következtében hunyt el.
A stadiont az évek során több alkalommal is korszerűsítették, jelenlegi formájában 33 938 néző befogadására alkalmas. Évek óta tervezik a felújítását, mely után 47 ezer férőhelyes lenne, de egyelőre ennek időpontja meglehetősen képlékeny. Az építmény egy meglehetősen egyszerű, régivágású stadion.
A Villanuevában az Alianza hazai mérkőzései mellett időről időre női és férfi kupadöntőket rendeznek meg. A perui válogatott főleg a stadion megépítése után használta, azóta csak időnként tette tiszteletét. Ugyanakkor az “inkák” nemzeti csapatának viszonylag jó a mérlege a stadionban, hiszen 16 meccsből tízet megnyert öt vereség és egy döntetlen mellett. A válogatott utoljára 2014-ben játszott itt.
Az 1901-ben limai munkásosztálybeli fiatalok által alapított Alianza Lima története során eddig 25 alkalommal nyerte meg a perui első osztályú bajnokságot. A nagy rivális Universitaio de Deportes 2013 óta egyszer sem volt bajnok, így már csak egyetlen sikerrel előzi meg. A csapat emellett állandó szereplőnek számít a Libertadores-kupában, 1976-ban és 1978-ban elődöntőig jutott, míg a Copa Sudamericanában a 2002-es negyeddöntő volt a legjobb eredménye.
A Peru legnagyobb csapatai közé tartozó Sporting Cristal Limában az Estadio Alberto Gallardo nevű létesítményben vívja a hazai mérkőzéseit.
A stadion 1961-ben nyitotta meg kapuit, akkoriban még a környező kerület nevét viselve Estadio San Martín de Porres volt a neve. 2012-ben lett névadója Alberto Gallardo, a Sporting Cristal egykori perui válogatott szélsője, aki a klub legnagyobb bálványa.
Az első mérkőzést a stadionban a Sporting Cristal a KDT Nacional ellen vívta a perui másodosztályban. Kezdetekben alapvetően a másodosztály mérkőzéseinek adott otthont, egy időben a helyi kupadöntő rendszeres helyszíne volt. A perui bajnokság 1966-os decentralizálása után a Sporting otthonaként szolgál, és a csapat nemzetközi kupamérkőzéseinek is otthont ad.
A stadion 1995-ben esett át egy komolyabb felújításon, miután állapota jelentősen leromlott. A jelenlegi formájában 11 500 néző befogadására alkalmas, a játékteret egyszintes lelátók veszik körbe. A stadion a Rímac folyó partján, Lima városán belül központi helyen található, könnyen megközelíthető. Az újranyitás alkalmával a Sporting 1995. szeptember 24-én 6-0-s győzelmet aratott a Cienciano felett.
A Sporting Cristal az Universitario de Deportes és az Alianza Lima mellett a harmadik csapat, amely az 1966-os egységesítés óta folyamatosan tagja a perui első osztálynak. Mindkét csapattal nagy rivalizálásban áll. Egyúttal a két másik klub után a harmadik legsikeresebbnek is mondhatja magát 20 bajnoki címével. Az utóbbi időben rendre kétévente nyerték meg a bajnokságot: 2012-ben, 2014-ben, 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban is az élen végzett, míg 2021-ben második lett.
Az egyesületet 1955-ben Richard Bentín Mujica építész és felesége, Esther Grande de Bentín alapították. A klub résztulajdonosa volt a Backus and Johnston sörgyárnak, a gyár közelségéből kifolyólag gyakran “sörösöknek” hívták őket. A klub színei a kezdetektől fogva a világoskék és a fehér.
A Sporting 34 alkalommal vett részt a Libertadores-kupában, az 1962 és 1969 között felépített 17 meccses veretlenségi sorozata a leghosszabb széria volt a sorozat történetében. A csapat 1997-ben döntőt játszhatott, melyet 1-0-s összesítéssel veszített el a brazil Cruzeiróval szemben.
A perui Sport Boys csapata az Estadio Miguel Grau nevű létesítményben játssza hazai mérkőzéseit a fővároshoz közel található Callaóban. A stadion Limától nyugatra, a közvetlen szomszédságban fekvő Callao városában található a limai nemzetközi reptér közelében.
A 17 ezer néző befogadására alkalmas stadiont 1996. június 16-án avatták fel, amikor a helyi Sport Boys 3-1-re győzött a Deportivo Pesquero ellen. A mindenkori nézőcsúcs az Alianza Lima vendégszereplése alkalmával történt 1999-ben, amikor 17 785 embert regisztráltak a létesítményben.
Megépítése óta csak kisebb korszerűsítések mentek végbe a stadionban, a világítást 2003-ban vezették be négy magas villanyoszlop felállításával. Alapvetően egyre rendkívül egyszerű stadion, a labdarúgópályát futópálya veszi körül, így helyi atlétikai versenyek lebonyolítására is alkalmas.
A Sport Boys egyesületét 1927-ben egy csoport helyi fiatal alapította meg. Kezdetben még piros-sárga csíkos mezt viseltek, melyet azonban hamar felváltott a jelenleg is alkalmazott rózsaszín-fekete színösszeállítás. A csapat közel százéves története során rendszeres szereplője volt a perui első osztálynak, bár előfordult, hogy kiesett, és jelenleg sem tartozik az ország legjobbjai közé, de legalább első osztályú. Alapításától kezdve mély rivalizálást tart fent a nagyobb limai csapatokkal, azok közös ellenlábasának számít.
A callaói gárda hatszor nyerte meg a perui első osztályú bajnokságot, utoljára 1984-ben diadalmaskodott, azóta egyszer sem ért fel a hazai trónra. A Sport Boys a másodosztályban háromszor lett bajnok, 1989-ben, 2009-ben és legutóbb 2017-ben. A Libertadores-kupában 2001-ben vett részt utoljára, ahol a legjobb eredménye a negyeddöntő volt (1977, 1985), tavaly a Copa Sudamericanában mérette meg magát.
A Peru déli részén a hegyekben található Arequipa városában székelő Melgar együttese Estadio Monumental de la UNSA nevű stadionban játssza a hazai mérkőzéseit.
A San Agustíni Nemzeti Egyetemhez tartozó létesítményt másnéven Estadio Monumental Virgen de Chapiként emlegetik. A stadiont 1993-ben nyitották meg, a modern építményben kétszintes lelátó veszi körbe a játékteret. A hivatalos adatok szerint 60 370 néző befogadására alkalmas, mellyel az Estadio Monumental “U” után az ország második legnagyobb stadionja.
A Copa Sudamericana 2003-as döntőjét a stadionban játszották, amikor a Cienciano a River Plate 1-0-s legyőzésével megnyerte a sorozatot. Ezen kívül a 2004-es Copa Américán öt mérkőzésnek adott otthont, míg a 2011-es U20-as Dél-Amerika-bajnokság központi helyszíneként 25 meccset rendeztek meg benne.
A perui válogatott öt barátságos mérkőzésen lépett pályára itt, melyek közül négyet megnyert.
A helyi Melgar egyesületét 1915-ben arequipai fiatalok csoportja alapította. A klub eredeti neve Juventud Melgar volt, mellyel Mariano Melgar perui forradalmár költő halálának százéves évfordulójára emlékeztek, néhány hónappal később csak a Melgar szó maradt a névben. Az egyesület eredeti otthona, az Estadio Melgar 1954-es átadásától az új létesítmény felépéítéséig volt használatban.
A csapat 1981-ben és 2015-ben nyerte meg a perui első osztályú bajnokságot, 1971-ben pedig az országos kupát hódította el. A Melgar hét alkalommal szerepelt a Libertadores-kupában, idén ugyancsak résztvevője lesz a sorozatnak, eddig a csoportkörből sosem jutott tovább. Ugyanakkor a második számú dél-amerikai nemzetközi kupasorozatban, a Copa Sudamericanában éppen az előző, 2022-es kiírásban érte el eddigi legjobb teljesítményét az elődöntős szerepléssel.
A Peru déli részén található Cusco városának legnagyobb stadionja az Estadio Inca Garcilaso de la Vega a helyi Ciencano csapatának otthona.
A stadion 1958-ban nyitotta meg a kapuit és a 2004-es perui Copa Américát megelőzően esett át egy jelentős felújításon.
A létesítmény eredeti kapacitása 30 ezer fő volt, míg a jelenlegi formájában a kétszintes körlelátókkal rendelkező stadion 45 056 néző befogadására képes. Sokan Dél-Amerika legszebb stadionjai közé sorolják, hiszen a színes székeivel pazar összképet mutat. A stadion neve a 16. században élt perui krónikaíró Inca Garcilaso de la Vega nevét viseli, aki annak idején a város szülöttje volt.
A 2004-es Copa Américán a Kolumbia-Uruguay bronzmérkőzésnek adott otthont. Emellett három perui bajnoki döntőt és egy kupa döntőt rendeztek benne.
A helyi Cienciano csapatát 1901-ben a Cusco Nemzeti Tudományos Iskola diákjai alapították. Az egyesület 28-szor nyerte meg a regionális bajnokságot, míg országos és nemzetközi szinten a legnagyobb sikereit a 2000-es években érte el. A Cienciano három “félidényt” nyert meg a perui első osztályban: a 2001-es Clausurában, a 2005-ös Aperturában és a 2006-os Clausurában bizonyultak a legjobbnak.
Menet közben elhódította 2003-ban a Copa Sudamericanát a River Plate legyőzésével, majd a dél-amerikai Szuperkupának számító 2004-es Recopa Sudamericanát is a Boca Juniors ellen tizenegyesekkel. Az elmúlt években visszaesés következett és a másodosztályban is szerepeltek, 2020-ban tértek vissza újból a perui élvonalba.
A Cienciano mellett két másik kisebb csapat, a Cusco és a Deportivo Garcilaso egyaránt itt játssza a hazai mérkőzéseit.
A tervek szerint a következő években sor kerülhet a kapacitás további bővítésére, mely során a lelátókat is befednék, egyelőre azonban nem ismert, hogy a felújítás mikorra valósulhat meg.
