A Ferencváros és a klub baráti köre kedden születésnapi összejövetelt rendezett az 50 éves kézilabdaklasszis, Farkas Ágnes, valamint a 60. születésnapját ünneplő Détári Lajos tiszteletére…
A Ferencváros születésnapja alkalmából köszöntötte a 60 éves Détári Lajost, korának egyik legjobb magyar labdarúgóját, akire máig az utolsó nemzetközi szinten is maradandót alkotó magyar játékosként emlékezik vissza a szakma. A 24.hu részletes beszámolót közölt az eseményről.
“Nagyon meghatódtam, amikor a Ferencvárostól felhívtak, hogy megemlékeznének a 60. születésnapomról. Mert mások ezt nem tették meg. 2013 óta semmi feladatom a futballban, ugyan volt másfél év fellángolás, de a Détári-focisulinak keresztbe tett a Covid. Hogy miért nem dolgozom a futballban tíz éve? Mert senki sem keresett. Ha olyan feladat lenne, ami tetszene, elvállalnám. Legyen az BLASZ I vagy NB III. Nekem nem kell menedzser, bárki felhívhat. Készen állok a visszatérésre” – jelentette ki Détári.
Arra a felvetésre, hogy az ő generációja miért nem kapott nagyobb lehetőséget, azt felelte, ő is többet várt ettől:
“Azt mondták, majd mi kimegyünk Nyugatra, megnézzük az edzésmódszereket, tanulunk, aztán hazajövünk és alkalmazzuk. Ebből semmi sem valósult meg. Egyszer Csányi Sándor, az MLSZ jelenlegi elnöke odajött hozzám, és azt mondta, Berzi Sanyi beszélni akar majd velem, mert találtak egy megfelelő feladatot a számomra. Valóban, Berzi jött is, kérdezte, hogy beszéltem-e Csányival. Mondtam, igen. »Rendben, akkor majd kereslek ez ügyben« – na, ennek már hat éve. Én várom a hívást.”
Megkérdezték tőle, kártyázik-e még, mire csodálkozva nemmel válaszolt, de értve a célzást felelevenített egy anekdotát:
“Volt egy újságíró, aki a sajtótájékoztatókon soha semmit sem kérdezett. De amint vége volt az eseménynek, odasodródott mellém, és próbálkozott. Mondtam neki, ez így nem oké, de akkor most még egyszer, utoljára válaszolok. Akkoriban sok szöglet- és szabadrúgás-variáció után szerzett gólt a Fradi, és megkérdezte tőlem, szoktunk-e gyakorolni. Erre feleltem azt, hogy nem. Mi inkább kártyázunk. Ilyen hülye kérdést…” – mesélte el az azóta szállóigévé váló sztorit Döme.
