Budapesten vett részt egy pódiumbeszélgetésen a magyar válogatott korábbi csapatkapitánya, aki bevallotta, hogy természetesen még mindig hiányzik neki a nemzeti együttes…
A magyar válogatottbeli szereplésről tavaly lemondó Szalai Ádám Budapesten egy pódiumbeszélgetésen beszélt a döntéséről, a nemzeti csapathoz való viszonyáról és a jövőbeli terveiről is. A Magyar Nemzet közölt részleteket az elhangzottakról:
“Kicsit olyan volt, mint amikor az első barátnőmmel szakítottam. Az első három-négy nap könnyen megy, aztán egyszer csak ráírsz, hogy „szia, minden oké?” Marco Rossit nem hívtam fel, hogy vegyen vissza, de nagyon megviselt az elválás. Most is hiányzik a válogatott, hogyne hiányozna, de ilyen az élet, egyszer minden véget ér. Nem akartam megvárni, hogy azt mondják, már nem kellek. Én akartam dönteni.”
“Amikor csapatkapitány lettem, egyvalamit rögtön betiltottam: nem lehetett semmilyen felvételt készíteni az öltözőben a meccsek előtt, mert nem akartam, hogy hasonló beszédek kiszivárogjanak. Folyton rágták a fülemet emiatt, már azt is megígérték, hogy csak magunknak készülne, és biztos nem kerül a nyilvánosság elé. Így aztán az Izland elleni meccs előtt elkészült ez a felvétel. Miután nyertünk, jöttek oda hozzám, hogy a járvány miatt az emberek otthon vannak, senki nem tud ünnepelni, mutassuk meg nekik. Bevallom, akkor Telkiben pár pálinka már elfogyott a kijutás miatt, így könnyen beadtam a derekam” – árulta el az Izland elleni győztes Eb-selejtezős beszédéről.
Szalai tíz évvel ezelőtt, a Hollandia elleni 8-1-es kudarc után egy másik emlékezetes beszédet tett, amikor páros lábbal szállt bele a magyar labdarúgás akkori állapotába: “Idősebb fejjel visszagondolva nem volt könnyű helyzet, mert fiatal voltam, nem tettem le még annyit az asztalra, hogy így kiálljak, de láttam, amit láttam, és dolgozott bennem a kötelességtudat, hogy valamit tenni kell. Úgy voltam vele, csináljunk egy kis tüzet.”
“Köszönettel tartozom Csányi Sándor úrnak, akinek előre elmondtam, mire készülök. Nem tiltotta meg, nem is akart lebeszélni, csak annyit mondott, hogy ha ezt meg merem tenni, akkor csináljam, és vállaljam az esetleges következményeket. Senkit sem akartam megsérteni, de muszáj volt elmondanom a szakmai meglátásaimat” – tette hozzá.
“Sokszor futottam zsákutcába az életemben. Ilyenkor ha visszafordulnék, és más utat keresnék, az olyan, mintha megfutamodnék. Ha valamit elvállalok, mindig a végsőkig kitartok, mert ha nem így tennék, annak rossz szájíze lenne. Sokan csak a sikereket látják. Milyen jó lehet a válogatott csapatkapitányának lenni, közel tizenhárom évig a Bundesligában játszani, kijutni két Eb-re. De bátran ki merem jelenteni, hogy sokkal több kudarcom volt, mint sikerem. Csak azért tudtam annyi ideig a legmagasabb szinten maradni, mert a kudarcaim ösztönöztek, hogy jobb legyek. És ha három-négy kudarc után jött egy siker, az annál értékesebb volt” – árulta el a mélypontokról.
A legutóbb a svájci FC Baselt erősítő 35 éves támadó eredetileg úgy tervezte, hogy idén nyáron befejezi a játékot, jelenleg azonban nem így látja a helyzetét és külföldön még szívesen folytatná:
“A terv az volt, hogy idén nyáron befejezem a játékot. Eredetileg a Bundesligában akartam abbahagyni, de amikor megkeresett a Basel, egy ilyen nagy múltú csapat, amely a nyártól edzőként is számított volna rám, belevágtam a kalandba. Most, hogy az év elején munkanélküli lettem, felborultak a tervek. Hangsúlyozom, még nem vonultam vissza, és bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy itthon pályára lépjek még aktív játékosként, a külföldi folytatás nincs kizárva. Hosszabb távon szeretnék a futballban maradni, még nem tudom, milyen formában, de sok mindent vissza akarok adni a hazai labdarúgásnak.”
