A legnagyobb argentin stadionok, Brazília leghíresebb stadionjai, Uruguay fontosabb létesítményeinek, valamint Kolumbia futballotthonai, Paraguay legnagyobb stadionjai, Chile legnépszerűbb stadionjai és Peru fontosabb létesítményei bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Ecuador felé vesszük az irányt…
(Photo by Hector Vivas/Getty Images)
Ecuador legnagyobb stadionja a Guayaquilben található Estadio Monumental Isidro Romero Carbo, amely a helyi Barcelona SC hazai mérkőzéseinek otthonául szolgál.
Az 59 283 néző befogadására alkalmas stadion építését az akkori klubelnök, Isidro Romero Carbo kezdeményezte, a létesítmény ünnepélyes átadására 1987. december 27-én került sor a katalán FC Barcelona elleni, 1-0-ra megnyert mérkőzésen. A megnyitón számos dél-amerikai nagyság jelen volt, köztük a háromszoros világbajnok Pelé is, aki “Ecuador Maracanájának” nevezte az új ékszerdobozt.
A csapatot 1925. május 1-jén két katalán, Eutímio Pérez és Onofre Castells, valamint Carlos García Ríos személyében egy helyi sportkedvelő alapította meg. Neve és címere nem véletlen hajaz a katalán Barcelonára, ugyanis előtte szerettek volna tisztelegni a létrehozásával. Noha a csapat kezdetekben még egy sima, fekete-fehér mezt viselt, néhány év elteltével már ügyeltek rá, hogy katalán zászló piros-sárga színei valamilyen formában mindig megtalálhatóak legyenek a mezeken. Sokáig függőleges csíkozású szerelésben játszottak, napjainkban a citromsárga az uralkodó szín a mezen.
A BSC addig a több helyi csapat által is használt Estadio Modelo Alberto Spencer Herrerában játszotta a mérkőzéseit, amíg nem építették meg a saját létesítményét.
A guayaquili stadionban öt mérkőzést rendeztek az 1993-as ecuadori Copa Américán, köztük a döntőt. Az argentin válogatott a negyeddöntőben és az elődöntőben egyaránt tizenegyesekkel diadalmaskodott itt, majd a finálét is megnyerte Mexikó ellen. Az 1995-ös U17-es világbajnokságon négy meccsnek adott otthont, a döntőt szintén itt rendezték. Időről időre az ecuadori válogatott is megfordult a stadionban, de a nemzeti csapat általában Quitóban játssza a hazai mérkőzéseit.
A több mint 5 négyzetkilométeres területen fekvő komplexumban különböző boltok, éttermek, egészségügyi intézmények és sportpályák is találhatóak.
A csapat 16-szoros ecuadori bajnoknak mndhatja magát, utoljára 2020-ban végzett az élen. Legnagyobb ellenlábasa a város másik nagy csapata, az Emelec, amely ellen a Clásico del Astillero néven ismert legnagyobb ecuadori derbit vívják.
A Barcelona SC minden szezon előtt egy gálamérkőzésen mutatja be a játékoskeretét az új idényre a szurkolóknak. Az ünnepségen már hagyományossá vált, hogy minden alkalommal egy-egy közelmúltban visszavonuló híresség pályára lép a csapat mezében. A “sárga éjszaka” (Noche Amarilla) nevet viselő rendezvényen az elmúlt években olyan egykori világklasszisok léptek pályára, mint Ronaldinho (2016), Diego Forlán (2017), Kaká (2018), Andrea Pirlo (2019), Alessandro Del Piero (2020), Javier Mascherano (2021) vagy Carlos Tévez (2022), míg idén Sergio Agüero tette tiszteletét az eseményen.
A csapat a Libertadores-kupában két döntőt játszott, ám 1990-ben és 1998-ban is veszített az Olimpia Asunción, ill. a Vasco da Gama ellen.
2022-ben az Estadio Monumental Isidro Romero Carbo adott otthont a Libertadores-kupa döntőjének, melyet a Flamengo nyert meg 1-0-ra az Athletico Paranaense ellen.
Továbbra is maradunk Guayaquil városában és az ország második legnagyobb stadionját, a 42 ezer férőhelyes Estadio Modelo Alberto Spencer Herrerát ismerhetjük meg közelebbről.
A stadion 1959-ben nyitotta meg kapuit. A helyiek egyszerűen csak Modelo, valamint Avenida de Las Américas néven hívják a környező sugárút révén.
A stadion a mostani hivatalos nevét 2006-ban kapta, amikor halála után felvette a Libertadores-kupa történetének legeredményesebb játékosa, Alberto Spencer nevét. A 68 éves korában szívroham következtében elhunyt egykori kiváló támadó az uruguayi Penarol és a helyi Barcelona SC labdarúgója volt fénykorában.
A létesítményt 1959. július 24-én egy négycsapatos tornával avatták fel, melyen a két városi rivális, a Barcelona SC és az Emelec mellett az uruguayi Penarol és az argentin Huracán vett részt. Az ekkor megrendezett Clásico del Astillero alkalmával az Emelec 6-1-re kiütötte a BSC-t a két guayaquili ősi rivális meccsén.
A Modelo otthont adott mérkőzéseknek az 1959-es Dél-Amerikai bajnokságon (a Copa América elődje), valamint a 2001-es U20-as Dél-Amerika-bajnokságon.
Az évek során több felújításon, korszerűsítésen esett át. Természetesen a kezdeti állapothoz képest bevezették a világítást és felavatták az elektronikus eredményjelző táblát. Továbbá 2001-ben olasz gyártású futópályát alakítottak ki a labdarúgópálya körül, így a stadion különböző atlétikai versenyek lebonyolítására is alkalmas. Jelenlegi formájában a játékteret egy egyszintes lelátó veszi körül, melynek az egyik hosszanti oldala fedett.
Az Estadio Monumental Isidro Romero Carbo ugyan nagyobb, de a Modelóban is szép számmal játszanak különböző labdarúgó-mérkőzéseket. Olyan kisebb helyi csapatok otthona, mint a Rocafuerte Fútbol Club, a Club 9 de Octubre, a Club Sport Patria, a Club Deportivo Everest, a Calvi Fútbol Club, a Panamá Sporting Club vagy a Club Sport Norteamérica. Emellett kedvelt koncert- és rendezvényhelyszín.
Guayaquil városának harmadik stadionja az Estadio George Capwell a patinás Emelec csapatának otthona. A létesítmény a klub alapítója, George Lewis Capwell nevét viseli, aki hosszú időn át az egyesület elnöke volt és a stadion építését is ő maga kezdeményezte.
Az építkezés terveit 1940-ben fogadták el, ám az alapkövet csak 1942-ben tették le, a munkálatokkal végül 1945-re készültek el. A létesítmény eredetileg baseball-stadion lett volna, azonban a labdarúgás térségben való egyre népszerűbbé válásával és az 1947-es hazai rendezésű Dél-Amerika-bajnokság inkább focipályának alakították ki a belső teret.
1945. október 21-én először baseball-mérkőzést rendeztek benne, majd december 2-án az Emelec és a Manta-Bahía de Caráquez avatta fel a stadiont labdarúgó-meccsen.
Az említett 1947-es Dél-Amerika-bajnokságon (a Copa América elődje) valamennyi mérkőzést itt rendeztek meg. A körmérkőzéses rendszerben, nyolc csapat részvételével zajló viadalon Ecuador nyeretlenül a hatodik helyen végzett, míg Argentína veretlenül diadalmaskodott.
Az Estadio Modelo 1959-es megnyitásával a Capwellt elhanyagolták, az Emelec elköltözött és a stadiont évtizedekre bezárták. 1991-ben azonban leporolták és a csapat visszafoglalta eredeti otthonát. Azóta több jelentős felújítást hajtottak végre, mire elnyerte mostani formáját, amelyben a hivatalos adatok szerint 40 020 néző befogadására alkalmas. A játékteret mind a négy oldalról fedett lelátók veszik körül szögletes alakban. A jellegzetes építmény magassága és kék-fehér színei révén már messziről jól látható, kiemelkedik a város képéből.
Az ecuadori klubfoci egyik legsikeresebb csapata, az Emelec alapítója a stadion névadója volt. Az amerikai Capwell annak idején Ecuadorba utazott, hogy felügyelje a helyi elektromos társaság munkálatait. Ott szembesült vele, hogy a cég dolgozói mennyire szeretik a labdarúgást, szabadidejükben szívesen sportolnak, így 1929-ben klubot alapított nekik. Az egyesület neve egy mozaikszó az Ecuadori Elektromos Társaság (Empresa Eléctrica del Ecuador) nevéből.
A kék-fehér csapat története során 14 alkalommal nyerte meg az ecuadori első osztályú bajnokságot, utoljára 2017-ben végzett az élen. Az Emelec legjobb nemzetközi eredményét az 1995-ös Libertadores-kupában érte el, amikor a későbbi győztes brazil Grémio állította meg az elődöntőben.
A csapat ősi riválisa a város másik nagy csapata, az 1925-ben létrehozott Barcelona SC, amely ellen a Clásico del Astillero néven ismert legnagyobb ecuadori rangadót vívja. A két csapat 1943-ban mérkőzött meg először egymással, azóta már több mint 200 alkalommal csaptak össze, az örökmérleg pedig rendkívül kiegyenlített. A vetélytársak mérkőzéseit igazi latin derbihez méltó hangulat, színkavalkád, szenvedély és időről időre rendbontások jellemzik.
Az Estadio Jocay nevű létesítmény az egyenlítői ország északnyugati Manta nevű kikötővárosban. A dél-amerikai földrész legnyugatabbra fekvő stadionját 1962. január 14-én adták át. Az Estadio Jocay eredeti neve Estadio Modelo de Manta volt, később azonban a helyi őslakosok nevét vette fel a létesítmény.
Az eredeti formájában alig 5 ezer fő befogadására alkalmas stadion bővítése folyamatosan zajlott. Menet közben 1985-től 2003-ig egy magyar gyártmányú Electroimpex elektronikus eredményjelző tábla díszelgett a stadionban, de később elbontották, és a helyén épült meg az északi lelátó. Mostanra már a pálya mind a négy oldalán található lelátó, a két hosszanti oldal fedett. Még az elmúlt években is végeztek munkálatokat, miután 2016-ban egy földrengés megrongálta a stadiont. Aktuális állapotában nagyjából 22 ezer néző látogathatja biztonságos keretek között.
Ebben a stadionban játssza a hazai mérkőzéseit az ecuadori első osztályú Delfín SC és a második vonalban szereplő Manta Sport.
A Delfín mindössze 1989-ben alakult és rögtön első szezonjában megnyerte a másodosztályt és a feljutást követően 1995-ig tagja volt az élvonalnak. Azóta ugyan többször kiesett és a harmadosztályt is megjárta, de rendre vissza tudott térni, ráadásul a 2017-es második hely után 2019-ben története során először bajnok lett. Ugyanebben az évben helyi kupadöntőt is játszott és természetesen nemzetközi mérkőzéseken is szerepelhetett.
Az ország csapatai közül mindig is kiemelkedtek a két nagyváros (Quito és Guayaquil) csapatai, az 1955 óta zajló bajnoki kiírás során mindössze háromszor fordult elő, hogy nem itteni csapat lett a bajnok. A Delfín említett, 2017-es sikerét megelőzően az Olmeda 2000-ben, a Deportivo Cuenca 2005-ben ünnepelhetett bajnoki címet.
A nagy városok csapatainak jobb anyagi helyzetei miatt az ilyen kis csapatok, mint például a Delfín nehezen vehetik fel velük a küzdelmet.
Az Estadio Jocey falain belül a különböző labdarúgó-mérkőzések mellett időről időre több rendezvényt is megrendeztek. 1985-ben a stadion volt a helyszíne a VI. Manabí Nemzeti Sportjátékoknak, valamint kultúrális eseményeknek, koncerteknek, bemutatóknak is rendszerint otthont.
