A világbajnok argentin válogatott kiegészítő embere egy őszinte interjúban idézte fel pályafutása, és egyben élete legnehezebb pillanatait…
(Photo by Dale MacMilan/Soccrates/Getty Images)
Az argentin válogatottal világbajnoki címet nyerő Ángel Correa az Atlético Madrid játékosaként a Marca részére adott bővebb interjút a napokban. A támadó a tavalyi világbajnokságon egyetlen mérkőzésen, a horvátok elleni elődöntőben jutott öt perc lehetőséghez, kisebb sérüléssel is bajlódott és Lionel Scaloni inkább az alapcsapatának tagjaiban bízott.
A rosáriói származású játékos kilenc testvére mellett nőtt fel szegénységben, tízévesen vesztette el az édesapját, míg édesanyja idén áprilisban hunyt el hosszú betegsége után.
“Jó érzés volt a szünetben visszatérni a szülővárosomba, ahonnan kisfiúként távoztam. Felkerestem a régi környéket, ismerős helyeket. Szerettem volna visszaemlékezni, feltöltődni a szezonkezdés előtt. Újra átéltem a gyermekkori emlékeket, és nagyon jó érzéssel töltött el. Tízéves voltam, amikor elvesztettem az édesapamát, szóval kiskoromból azért emlékszem rá, ahogy járt arra és figyelt, amikor a srácokkal órákig fociztunk az utcán.”
Correa annak idején 12 éves korában kapott lehetőséget a San Lorenzo utánpótlásában, felköltözött a fővárosba az akadémiára és a Ciclón színeiben lett belőle profi labdarúgó.
“Valójában ez nem volt normális dolog, de abban a pillanatban nem gondoltam erre. Gyermekkoromtól kezdve kisebb munkákkal segítettem a családomat, mivel édesanyjám egyedül maradt velünk. Ahogy a labdarúgásból is kerestem pénzt, az anyukámnak küldtem, hogy etetni tudja a testvéreimet. Boldoggá tett, hogy segítettem az édesanyámnak és testvéreimnek, de ez természetes dolog volt részemről.”
Amikor 18 évesen az Atlético Madrid szerződtetni akarta, az orvosi vizsgálatok során rendellenességet fedeztek fel a szívében. Correának műtéten kellett átesnie egy jóindulatú daganat eltávolítása érdekében.
“Akkor még nagyon közel volt apám és a bátyám elvesztése, és igazság szerint nem is fogtam fel, hogy mennyire komoly műtét előtt állok. Úgy voltam vele, hogy kockáztatok, ha nem sikerül, legfeljebb megyek az apám után, ha sikerül, akkor pedig az álmomat valóra váltva, labdarúgó lehetek.”
“Szerencsére minden rendben ment és néhány hónap után újra edzhettem és futballistának érezhettem magamat” – tette hozzá Correa.
A most 28 éves labdarúgó fiatalon a San Lorenzóval megnyerte a Libertadores-kupát, az Atléticóval spanyol bajnok lett, az argentin válogatott tagjaként pedig világbajnoki címet ünnepelhetett.
“Amikor San Lorenzóban kezdtem, az volt az álmom, hogy megnyerjem a Libertadorest. Szerencsém volt, mert elég hamar sikerült. Most az Atléticóval az a legnagyobb célom, hogy megnyerjem a Bajnokok Ligáját. Remélem, egy napon sikerül. Nem csak magam miatt, hanem a klub miatt is motivál, mivel korábban még sosem sikerült. Bízom benne, hogy össze fog jönni amíg itt vagyok” – árulta el a céljairól.
A 2016-os BL-döntőt a “matracosok” csak tizenegyesrúgásokkal vesztették el a Real Madrid ellen, melyen Correa nem jutott szóhoz: “Nagyon szerettem volna játszani, de Cholo [Simeone] nem állított be. Tudomásul vettem a döntését, de borzalmas érzés volt, hogy nem tudtam segíteni, ennyire közel voltunk hozzá és még is vesztettünk.”
“Nagyon jó a kapcsolatom vele, de attól, mert honfitársak vagyunk, nincs különösebb bánásmód felém, ugyanolyan viszonyom van vele, mint a többi játékossal. Együtt dolgozunk a közös célokért” – árulta el a madridi vezetőedzőjéről, Diego Simeonéról.
Correa 2015 óta már csaknem 400 mérkőzésen lépett pályára az Atléticóban, az elmúlt idényben 45 tétmérkőzésen tíz gólt szerzett, ami a második legjobb egyéni idénye volt az azt megelőző kiírásában jegyzett 13 találata után.
