Ahogyan arról beszámoltunk, a múlt hónapban elhunyt a Diósgyőri VTK történetének legsikeresebb edzője…
(Photo by Patrick Pleul/picture alliance via Getty Images)
A salgótarjáni, Arany János úti belvárosi temetőben szerdán utolsó útjára kísérték az életének 90. évében elhunyt Szabó Gézát, a Diósgyőri VTK történetének legeredményesebb edzőjét, aki a hetvenes években kétszer vezette kupagyőzelemre csapatát, és bajnoki bronzérmet is nyert a vasgyáriakkal.
Temetésén Varga András esperes plébános szavai után a DVTK-család nevében a klub kommunikációs igazgatója, dr. Világi Péter a Szabó Géza által elmesélt történetekből és a régi játékosok visszaemlékezéseiből osztott meg a jelenlévőkkel pár gondolatot, rendhagyó módon így emlékeztek a vasgyáriak a valaha volt legsikeresebb edzőjükre.
A miskolciak hivatalos oldalának beszámolójából kiderült, hogy Szabó Géza sok mindenben megelőzte a korát, az egyik ilyen terület az akkor még gyerekcipőben járó erőnlét fejlesztése volt, amihez nagyon sok futás is kellett.
A bükki Lófő tisztásra ő például nem kirándulni vitte a játékosait, a játékosok pedig nem a gyerekeiket cipelték magukkal, hanem medicinlabdákat. A DVTK meg is nyerte az akkori MLSZ által az NB I.-es csapatok számára kiírt futóversenyt. Ennek persze a futballpályán is meglett a gyümölcse. Amikor az ellenfél játékosai a 70. perc táján már a térdükön jártak, akkor Salamon József, a csapat legendás középhátvédje odakiabált a többieknek, „Srácok, dobjunk rá még egy lapáttal!”, mire a csapat nagyobb fokozatra kapcsolt, és így nyerte meg sorra a meccseket.
Szabó Géza nem csak kiváló erőnléti edző és nagyszerű vezetőedző volt, de ízig-vérig pedagógus is. Nagyon fontos volt számára a csapategység és a jó közösség, korábbi játékosaival szinte az élete végéig tartotta a kapcsolatot, névnapokon, születésnapokon mindig felhívták egymást és olyankor felelevenítették a szép emlékeket.
Az úgynevezett csapatösszetartásokat is ő vezette be Diósgyőrben, az ő kérése volt, hogy a mérkőzések előtti estét már töltsék együtt; ekkor egyesével mindenkivel átvette, hogy másnap kinek mi lesz a feladata, és mindenki elmondhatta, ha valamilyen problémája volt. Veréb György, a sikercsapat legendás kapusa úgy fogalmazott, mindig tudta azt, mikor kell meghúzni, és mikor kell megereszteni a gyeplőt.
Nyugodjon békében.
