A bajnokságnak vége, a figyelem áttevődött az átigazolási piacra, de a sokmilliós üzletek között álljunk most meg egy percre, és próbáljuk valamennyire értékelni a mögöttünk álló szezont. Nagyon hosszú, izgalmas, változatos év van mögöttünk, nézzük csak, mik is voltak a kulcspontok.
Kép: www.as.com
Akkor döbben rá az ember a leginkább a szezon furcsaságára, amikor a kezdeti időszakra gondol. A Real Madrid és a Barca is jól kapta el a rajtot, de az év első fele leginkább a királyiak szárnyalásáról szólt. Működött a gépezet. Ronaldo hozta a gólokat, Kroos hatalmasat dobott a középpálya játékán, és még James sérülése sem tudta elhalványítani a fehér mezesek tündöklését. Főleg utóbbi számított nagy szónak: James Rodriguez kidőlt, helyette viszont jött Isco, aki teljes mértékben feledtetni tudta őt. A Real vezette a bajnokságot, jöttek a gólok, minden rendben volt – ekkor úgy tűnt, a Real Madridot idén nem lehet majd megállítani.
A túloldalon egészen más problémák akadtak: a kezdéssel itt sem volt baj, de Suarez eltiltása miatt trükköznie kellett az új edzőnek, Luiz Enriquének. Olyan nevek kerültek elő a kalapból, mint Munir El Haddadi, vagy Sandro – a fiatalok üde színfoltjai voltak az első néhány fordulónak, kár hogy később már nem találkozhattunk velük. Enrique akkoriban teljesen mást játszatott a Barcával, mint amit mostanában látunk. Taktikai szempontból sokkal izgalmasabb volt a kép: főleg a támadósorban akadtak érdekes helyezkedések, újszerű támadóformációk – okkal gondolhatták Barcelonában, hogy ha ez a munka beérik, akkor valami félelmetes jöhet össze. Olyasvalami, amire Guardiola óta várnak. A munka viszont mégsem érett be. Ma már nyoma sincs az első fordulós focinak, az összkép még csak nem is hasonló. Az persze hogy jobb ez így vagy sem, sose derül ki, de ezen kár is rágódni.
Kép: www.as.com
Nagyjából a szezon negyedénél-harmadánál jöttek a gondok a katalánoknál: Luiz Enrique és Messi ellentéteiről szóltak a hírek, a spanyol újságok szerint a tréner elvesztette az öltözőt, és volt amikor az állása is csak egy hajszálon múlott. Suarez időközben bemutatkozott új csapatában, de gólok helyett inkább csak gólpasszokat tudott felmutatni – később persze pótolta a hiányt. A mélypont elérkeztekor jutott előnyhöz a Real, és került nagyon közel egy esetleges bajnoki címhez ég a féltáv előtt. Aztán a semmiből csend lett Barcelonában. Jött egy győzelem, aztán egy újabb, majd elmaradtak a pletykák is, és mindenki elkezdett a futballra koncentrálni. Elkezdtek egy egészen új munkamódszert fölvenni – új fejezetet nyitottak a csapat történetében.
Téli szünet. A rövidre sikerült pihenő nem tett jót az éllovasnak. A Real elbukott egy edzőmeccset, majd a bajnokikon is sorban követte el egyik hibát a másik után. Erre senki sem számított. Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy majd szusszannak egyet, rápihennek, és aztán újult erővel vetik bele magukat a folytatásba, ahol tán még az addig látottakat is überelik majd. Nem így lett. Nem is a hullámvölggyel volt a baj, hiszen az minden csapat esetében előfordul, hanem azzal, hogy nem tudtak felállni. Hetek, hónapok teltek el, de valahogy nem jött a változás. Ekkor érte el a művészi szintet Bale a semmittevéssel a pálya jobb szélén, amikor még csak egy kósza kocogásra sem méltatta az előtte nyargaló játékost. Ekkor várták a csodát a Brazíliából érkző Lucas Silvától – akiről kiderült: egyelőre még nem készült fel egy ilyen kihívásra. Ekkor jöttek a sérülések: Ramos, Pepe, Modric, Benzema és a többi és a többi. Minden összejött akkor. Amikor már kezdtek újra jönni a győzelmek, akkor ismét egy sérüléshullám sújtotta őket, amely végérvényesen lerendezte az évüket. Több tényező is okozhatta a madridiak gyengeségét, több nézőpont is van – az mindenesetre látszott: a csapatban nincs meg a kellő tartás, bajtársiasság a nehéz pillanatokban, morálisan túl gyengék voltak az előny megtartásához.
Kép: www.as.com
Katalóniában bezzeg nem erről szólt a tavasz. Megindult a meló, és a Neymar-Suarez-Messi trió egyre inkább kezdett összeszokni. Itt pont az hozta el a változást, ami inkább a Realra volt jellemző: Luiz Enrique háttérbe szorította önmegvalósítási szándékait, kidobta a kukába a kigondolt játékrendszert, és inkább hagyta a zseniket játszani. És milyen jól tette. Napjainkban szinte nem is szól másról a Barca játéka, minthogy a három csatár szórakozik az ellenfél kapuja előtt, és piszkosul sok gólt lő. A BL-ben kiütötték a Manchester City-t, ami nagyon jót tett az önbizalmuknak, onnantól pedig nem volt visszaút. Hétről-hétre egyre jobban ment a játék, egyre több, és egyre szebb gólokat szereztek a csatárok. Messi új pozíciót kapott út közben – visszavontabb szerepkörben, félig-meddig irányítóként csatlakozik be a támadásokba a bal szélről – ennek köszönhetően Suarez középen kap helyet, és él is a lehetőséggel. Egy szó mint száz: a három világklasszis a hátán vitte-viszi a csapatot, a többieknek pedig elég csak kapott gól nélkül lehozni a meccseket. Ennyi. Luiz Enrique nem túl népszerű a játékosok körében, nem szeretik őt annyira mint mondjuk Guardiolát, de nem is balhéznak vele. Ő hagyja őket játszani, a csapat pedig gyűjti a trófeákat. Ilyen egyszerű ez.
Meg is lett a bajnoki cím, meg most már a kupasiker is – a hátramaradt BL serleget a héten még hozzácsaphatják a kollekcióhoz. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a Real nem kerül ekkora gödörbe. Mi van, ha nem kell izgulniuk a Schalke ellen, ha a hajrában csak fele annyian sérülnek meg, vagy ha elkerülik az incidenseket saját szurkolóikkal. A madridi érzelműek gyakran füttyszóval jelezték nemtetszésüket a játékosok felé, különös tekintettel Casillasra, akit a mai napig savaznak saját szurkolói – habár nem tudni, mit akarnak ezzel elérni. A gyötrelem végeredménye Ancelotti menesztése lett. Ezzel kapcsolatban elég csak Perez klubelnök szavait idézni arra a kérdése, hogy mit csinált rosszul Ancelotti: Ööö, Nem tudom.
Kép: www.as.com
Végezetül pedig néhány szám csak a móka kedvéért: hiába termeltek olyan jól a barcelonai csatárok, hogy a klub történetének legjobb támadósorává avanzsáltak, a Real Madrid még így is 8 góllal többet szerzett. Az persze egy másik kérdés, hogy hátul már nem volt minden rendben: 17-el kaptak többet mint a győztes Barcelona, hátrányuk pedig két pont volt. A címvédő Atletico a harmadik, az eleinte szépen muzsikáló, de aztán el-el bukdácsoló Valencia pedig negyedik lett. Ők négyen, illetve az Európa Liga győztes Sevilla képviselheti majd a La Ligát a Bajnokok Ligájában jövőre. A gólkirályi címet Cristiano Ronaldo szerezte meg 48 találattal, 5-el megelőzve örök riválisát, Lionel Messit – talán ha nem produkál ilyen rossz tavaszt Ronaldo, akkor… Fene se tudná megszámolni meddig juthatott volna. A legtöbb gólpassz Messi nevéhez fűződik (18), de Ronaldo itt is szorosan követi őt (16). Azt, hogy ki volt az idei év legjobb játékosa, nehéz megtippelni. Én a magam részéről ilyen kihívásra nem is vállalkozom, ráhagyom ezt az olvasókra, akiknak minden bizonnyal megvan erről a véleményük, ahogy az egész évről is. Az én szememmel tehát így nézett ki a 2014-2015-ös szezon Spanyolországban. Nehéz lesz kibírni, de egy kis szünetet követően majd ismét kezdeti veszi a pontvadászat. Talán egy Benitezzel. Az mennyire kavarná meg a dolgokat?
Baranyai Balázs
