Fabio Cannavaro a világbajnok és egyben utolsó olasz Aranylabdás játékos néhány nappal ezelőtt adhatta át Lionel Messinek sorozatban a negyedik díját. Ezt követően 2006 legjobbja érdekes nyilatkozatot tett, amelyben véleménye szerint azért lett népszerű a háromvédős rendszer az olasz bajnokságban, mert egyre kevesebb minőségi védő van.
“Az utóbbi időben egyre divatosabb lett a háromvédős rendszer Olaszországban, de ennek, csak azaz oka, hogy egyre kevesebb a jó védő, az olyan pedig még ritkább, aki jó lenne az egy az egy elleni szituációkban. Így az edzők azzal próbálkoznak, hogy számszerűen erősítsék meg ezt a csapatrészt: a háromvédős rendszer valójában 5 védőből áll, hiszen a szélsőknek folyamatosan vissza kell zárniuk.”
“Mi, olaszok mindig is jók voltunk védekezésben, így vissza kell térnünk a gyökereinkhez, nem szabad szégyellnünk éppen azt, amiben jók vagyunk.”-nyilatkozta Cannavaro.
Ugyanakkor végig olvasva a nyilatkozatot, felvetődhet bennünk a kérdés, hogy negatívumként kell-e kezelni a háromvédős felállást? Láthatjuk, hogy az olasz élcsapatok többsége ebben a rendszerben állt fel már a tavalyi szezon során is, és egyáltalán nem vallott szégyent. Gondoljunk csak vissza, a Napoli majdnem kiejtette a később BL-t nyerő Chelseat, az olasz válogatott 3-5-2-es felállásban döntetlent játszott a spanyolokkal az EB csoportkörének során, míg a döntőben 4 védővel simán kikaptak. Ha viszont a jelenlegi szezont nézzük, akkor láthatjuk, hogy 3 védős felállással a Juventus vezeti a bajnokságot, továbbjutottak a BL-csoportkörből. A Napoli és az Inter pedig szépen menetel az Európa Ligában hasonló felállással.
Lehet, hogy a kényszer szülte ezt a megoldást illetve lehet, van abban igazság amit Cannavaro állít, de mindenestre nem vallottak szégyent a 3 védős taktikával az olaszok.
Báló Bence
