Hosszú interjúban beszélt az elmúlt évekről, a jelenről és a jövőről Leisztinger Tamás tulajdonos a dvtk.eu-n.
Leisztinger Tamás – fotó: dvtk.eu
Fejes az ismeretlenbe
Öt éve jelent meg a DVTK életében Leisztinger Tamás és az Arago csoport. Ezt követően a labdarúgók visszajutottak az élvonalba, és meghatározóvá vált a klub az NB I-ben. A költségvetés stabilizálódott, ám Leisztinger szerint a kezdeteknél kiszámíthatatlan volt, milyen hatása lesz a csoportnak a labdarúgásra. „Öt évvel ezelőtt ugrottunk egyet az ismeretlenbe. Ebben a vállalkozásban kezdők voltunk, hiszen korábban soha nem csináltunk ilyet. Nyugodtan mondhatom, hogy nem tudtam, nem tudtuk, mibe vágunk bele. Azt sejtettük, hogy nagyjából mibe fog kerülni, de azt, hogy mi fog történni velünk, hogy milyen közeg vár itt bennünket, arról nem sok fogalmunk volt. A futball meglehetősen turbulens ágazat, ahol annyira összetett viszonyrendszer működik, amivel az ember az üzleti életben nem találkozik – kezdte interjúját a tulajdonos, aki kiemelte Szima Gábor ilyentén tevékenységét. – Ez alatt az öt év alatt okosabbak lettünk, és talán kicsit jobban is értünk a foci világához – ha egyelőre nem is olyan szinten, mint a szakma szerintem Magyarországon legjobbja, Szima Gábor, aki a harmadik-negyedik büdzséből csinált hétszer bajnokcsapatot. 5 éve az volt a cél, az ambíciónk, hogy feljussunk az NBI.-be.”
Gyors ütemben fejlődtek
Tizenhét labdarúgó, esős idő. Ezt találták első alkalommal Miskolcon Leiszingerék, akik nem gondolták volna, hogy öt évvel később egy megye-szerte meghatározó alakulat lesz a Diósgyőr. „Amikor először Diósgyőrbe jöttünk, szakadt az eső, és talán összesen 17 játékos edzett éppen. Hogy a fejlődés ilyen mértékű lesz, az meg sem fordult a fejünkben 2010-ben. Akkor odáig láttam, hogy egy meghatározott összegnél ne emésszen fel többet, a továbbiakat majd meglátjuk. Egyet tudtunk: nagyon szeretnénk feljutni, és hogy ez egy adott összegnél ne kerüljön többe. Ez volt a két legfontosabb eleme az elképzeléseimnek.” – beszélt az első pillanatokról Leisztinger.
Azonban nem állt meg az élet, és a támogatásoknak köszönhetően egyre tervezhetőbbé válnak a mindennapok Miskolcon is. „Nehéz most pontokba szedni, hogy melyek azok a nagy változások, amik ezt az egész ambíciót tovább görgették. A legnagyobb talán az új látványsport támogatási rendszer. Ezzel vége szakadt annak az évenkénti körforgásnak, hogy letelt egy év, elmegy a játékos, jön a játékos. Tervezhetővé vált a rendszer. Erről és például a Szerencsejáték Zrt.-től származó központi bevételekről annak idején álmodni sem mertünk.
Ezen felül a támogatások segítségével elkezdődhetett az építkezés is. Nemcsak a csapaté, hanem azt infrastruktúráé is. Hiszen azt mindenki érzi, ha épül valami, az már egy maradandó érték. Nem csak a miénk, hanem az egész városé, és nem csak az adott pillanaté, hanem hosszútávra szól. Az igazi nagy változás az volt, amikor elhittem, elhittük, hogy itt generációknak tudunk valamilyen nyomot hagyni. És most nem a stadionról beszélek, hanem a klubházról és az utánpótlásközpontról.” – mutatott rá a DVT elöljárója.
Emellett fontosnak tartja, hogy a DVTK-t, mint brandet felépítsék. Ez jó úton halad, hiszen a város, majd a megye elsőszámú csapata lett, de szeretnék a régiós klubot kialakítani, amely több sportágban is jelen van. „Készítettünk egy gyors számítást, amely szerint mára a DVTK címer alatt 6 sportág és az utánpótlással együtt több mint 1.200 igazolt versenyző szerepel, de reményeim szerint néhány éven belül a 3.000 főt is meghaladhatjuk. 5 évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen volt. Ezek a számok és a régiós jelenlét az, amely a DVTK brand-hez egy kereskedelmi értéket is kapcsol, amelynek a hasznosítása további olyan bevételeket is generálhat, amelyet a klubba, az utánpótlásba, a szakmai stábba és a professzionális játékosokba visszaforgatva tovább fogja erősíteni és építeni a DVTK-t. A fentiek képezhetik egy hosszabb távú stratégia elemeit, amelyet a DVTK menedzsmentjével el is kezdtünk megvalósítani. Éppen ezért rendkívül szerencsétlennek tartom, hogy sajnos még mindig vannak néhányan, akik próbálják ellentétbe állítani a DVTK család bizonyos sportágait. Ez alapvetően hibás, és a DVTK érdekeivel gyökeresen ellentétes hozzáállás.”
Sport és Szabadidőközpont, Lillafüred. – fotó: dvtk.eu
Más szakágak is bekerültek a körbe, így nyáron a jégkorongklubban szerzett tulajdonrészt az Arago. Igaz, csak kisebbségi tulajdonosok lettek, de az idei szezontól névhasználati jogot kapott a Jegesmedvék. „A kosárlabdának úgy emlékszem, nagy döccenése nem volt, hogy úgy mondjam, azt természetesnek vette a környezet. Itt egy Miskolcon komoly hagyományokkal rendelkező sportág újraépítésében vállaltunk szerepet a kezdeti sikeres lépéseket követően, és a tavalyi teltházas bajnoki döntő már jelezte, hogy helyesen döntöttük és a legjobb úton vagyunk egy, az európai élmezőnyhöz tartozó csapat felépítésében. A jégkorongba történő beszállás – ami legalábbis cégjogi értelemben messze nem olyan volumenű, hiszen a kosárlabdában szerzett 100%-hoz képest a jégkorongban 24,5%-kal kisebbségi tulajdonosok lettünk – üzleti szempontból kisebb jelentőségű. Abban az értelemben persze viszont jelentős, hogy a jégkorong beágyazódása ma Miskolcon komoly szintű, a három elsőség megszerzése pedig tovább emeli a nívóját.”
Ugyanakkor a szurkolók még mindig a labdarúgással azonosítják leginkább Miskolcot. Leisztinger szerint ebben nincs semmi különös, ellenben a személyi felépítésben igyekszik rugalmas lenni, bár nem egyszerű sokszor lenyelni azt a bizonyos békát. „Nagyon szeretnék látni egy élvezhető, jó futballt. A legnagyobb bajom az elmúlt évvel – és nem kisebbítve annak érdemeit, és az azt megelőzőét -, hogy ha nyertünk, ha vesztettünk – a győzelmi eufóriát leszámítva – nem játszottunk élvezhetően. Ez nagyon zavar. Úgy éreztem – ezt szoktam mondani – hogy nem volt játékunk. Nem domináltuk a középpályát, nem voltak lövéseink, szóval nem élveztem a futballunkat egyáltalán. Ugyanakkor a játékkal való elégedetlenségemtől teljesen függetlenül, hadd térjek ki még egy, számomra rendkívül fontos szempontra – fogalmazott, majd rátért egy kényesnek számító témára. – Egy nagyon fontos tapasztalatot szereztünk a klub felépítését, működését, működtetését illetően ebben az időszakban. Azt, hogy nagyon óvatosan kell bánni az olyan kompromisszumok megkötésével, amelyeknek az ellenlába valamiféle tiszteletlenség a klubbal szemben. Nem fordulhat elő még egyszer olyan, hogy bármelyik klubalkalmazott – a belső egyeztetéseket leszámítva – kifelé kritizálja a klubot, mert ilyet következmények nélkül senki nem tehet. Az említett időszakban ez háromszor történt meg, és mi ezt háromszor lenyeltük az illető alkalmazottunknak, mert azt gondoltuk – utólag azt mondom, teljesen tévesen -, hogy tett annyit, vagy tesz majd annyit a klubért, hogy maradjon. A jövőre való tanulság az, amit elmondtam.” Az eredményességhez leginkább a nemzetközi kupaszereplést emelte ki a tulajdonos, bármilyen helyezéssel elégedett lenne, ami akár a Bajnokok Ligájában, akár az Európa Ligában való indulást garantálja.
Épül a klub edzőközpontja. – fotó: dvtk.eu
Természetesen szóba került az új edzőközpont építése is, amely kapcsán Leisztinger kifejtette, a főépület egyben klubházként is üzemel majd. „A jelenlegi beruházás a II. és a III. üteme az infrastrukturális fejlesztéseknek, és ezzel úgy gondolom, megteremtjük az utánpótlás számára szükséges infrastrukturális feltételeket. Első lépésben a TAO támogatásnak köszönhetően létrehoztunk egy kis utánpótlásközpontot, amely két füves és egy műfüves nagyméretű edzőpálya megépítését, és egy korábban már meglévő, nagyméretű műfüves edzőpálya teljes felújítását jelentette. A klubot üzemeltető gazdasági társaságban tavaly történt tőkeemelés eredményeként további közel 6 hektárnyi területet vásároltunk, és ide épül egy 3.000 négyzetméteres épület öltözőkkel, tantermekkel, irodákkal és étteremmel, de épül további öt nagyméretű edzőpálya is. Mindezek nettó értéke megközelíti a 2 milliárd forintot. Ugyanakkor az új épület egyben klubházként szolgálna. Személy szerint a debreceni utánpótlás-beruházást is etalonnak tartom. Ott egy rendkívül funkcionális, a szó jó értelmében vett már-már minimalista megoldást alkalmaztak. Egyszerű, funkcionális klubház 8-10 edzőpályával, világítással, és csupa kifejezetten az eredményes munkát szolgáló alkalmazással. Mindennek optikai jelentősége is van. Ha eddig ideérkezett egy játékos, akit le akartunk igazolni, és véletlenül nem rögtön a jelenlegi klubházba ment be, hanem elnézett rossz irányba, jó eséllyel hazaszaladt. Hiába mondták neki azt, hogy itt a béreket folyamatosan kifizetik, hogy a háttér rendezett. Míg ha jövő júniustól jön ide valaki, reméljük, jobb lesz az egésznek a hangulata. Ezen felül meggyőződésem, hogy az idetartozás ereje is nagyobb lesz, hiszen terveink szerint a fejlesztés itt nem érhet véget. Nagyon komoly beruházások zajlanak jelenleg az országban, és mi nyitott szemmel járunk. Ha bárhol olyan ötlettel találkozunk, amit érdemes adoptálnunk, azt nagyon szívesen átvesszük, és amennyiben a TAO-támogatás rendszere a továbbiakban is működik, és minderre lehetőséget ad, úgy meg is valósítjuk azokat. Ez idő szerint a további edzőpályákhoz szükséges támogatás összegyűjtése zajlik, de itt jelenleg nem is szorít még bennünket az idő, hiszen az engedélyeztetési szakaszban tartunk. De amennyiben várakozásainknak megfelelően megérkezik az év második felében a minisztérium és az MLSZ jóváhagyása, akkor rendkívüli mennyiségű TAO-t kell összegyűjtenünk. Közel 1 milliárd forintot.”
Új szakág
A DVTK Vénusz révén stabil nemzetközi kupacsapata lehetne Miskolc futballjának. – fotó: amigeleken.hu
Nagy álma a tulajdonosnak a rendszeres nemzetközi kupaszereplés. Ezt leginkább más sportágak tudják szállítani, ám nem kérdés, a labdarúgás is megérdemelné. A meglévő sportágak mellé felkerült a palettára a női labdarúgás kiemelt támogatása. „Komoly terveink vannak, és ezek között szerepel egy multifunkcionális sportcsarnok felépítése is. Nyilván ez meghatározza azt, hogy mely sportágaknak tudunk helyet adni. Természetesen már azzal is elégedett lennék, ha a jelenlegi sportágakban elérnénk az elvárt sikereket. Felépült a szabadidőpark Lillafüreden, az esetleges együttműködésben ott is komoly lehetőségek vannak. Nem volnék kétségbe esve, ha nem lenne új sportág a közeljövőben a DVTK színeiben, mert minden esetben csak akkor lépünk, ha egy adott sportág szervesen beilleszthető a DVTK struktúrájába, működésébe. Egy új szakág azért biztosan lesz, pontosabban már van, de sokkal komolyabban fogjuk venni. Ez a nagypályás női labdarúgás. Ebben a sportágban abszolút realitásnak érzem egy, a Bajnokok Ligájába jutó csapat létrehozását és működtetését. Az előkészületek zajlanak, tanulmány készül a klub számára, hogy ez a humánerőforrás és a pénzügyi források terén milyen kötelezettségvállalást jelent. De ez hamarosan elkészül, véleményem szerint még idén neki is tudunk kezdeni, hogy felépítsük. A nagypályás női labdarúgás tehát meglesz, és közben azt szeretném látni, hogy a jelenlegi sportágak, a versenyzők, az edzők, a szakmai stábtagok és a szakági vezetők eredményesen és hatékonyan tudnak együtt dolgozni. A DVTK-ért.”
Mi sem érdekli jobban a szurkolókat a csapat szereplésénél, ám egy szegmens nem elhanyagolható ebből a szempontból, a stadion. „A stadionnak a jövőbeli státusza most még mindössze abban az értelemben tisztázott, hogy kinek a tulajdona lesz, de hogy miként fog üzemelni, abban a tekintetben nem. A mai álláspontom ez ügyben az, hogy a klub a stadiont egy hónapban 2 meccsnapra ki fogja bérelni. Pont. Ennyi. Többről akkor tudunk nyilatkozni, ha több információnk lesz az új stadion üzemeltetéséről.”
Gavalovits Sándor
