Mindössze húsz éves Mervó Bence, de már túl van nem kevés térdműtéten. A Nemzeti Sportnak mesélt az immár Svájcban légióskodó támadó a kálváriájáról.
fotó: fc-sion.ch
Sok mindenen keresztülment már pályafutása során Mervó Bence, a győriek korábbi támadója. Mind közül azonban a sérülései határozták meg eddigi karrierjét, mígnem Új-Zélandon megmutatta magát a nagyvilágnak is. „Fiatal voltam, és nem fejlődött a növekedési porcom – kezdte a negatív széria ecsetelését Mervó Bence, akinek először 2010-ben az elülső keresztszalagja szakadt el. – A rehabilitációval együtt ez egy évet elvett a pályafutásomból. Ennek ellenére számomra is meglepő volt, milyen hamar vissza tudtam térni a pályára. Újra elkezdtem gólokat szerezni, és az utánpótlás-válogatottba is hamar ismét meghívót kaptam.”
Ám nem sokáig élvezhette a futballpályák légkörét, 2012 szeptemberében újra megtörtént a baj. Ekkor már mindkét lábát műteni kellett. „A bal lábamból helyezték át a patellaínt (ez köti össze a térdkalácson keresztül a négyfejű combizmot a sípcsonttal – a szerk.) a jobba. Több hétig mozogni sem bírtam, a kórházból is tolókocsival vittek ki. Még mosdóba sem tudtam kimenni, amikor otthon voltam, kacsát kellett használnom, vagy megvárnom, hogy apukám vagy a testvérem kivigyen az ölében. Szúrni kellett a hasam injekcióval, és le is fogytam. Mozogni sem bírtam hetekig, ha megmoccant a lábam éjjel, olyan érzés volt, mintha kést dobtak volna a térdemre! Nem volt egyszerű, ráadásul amikor mindkét lábam fel volt vágva, akkor duplaannyi fájdalmam volt. Ebben az időszakban sokat gondoskodott rólam édesanyám, aki az összes műtétemen ott volt mellettem, mind a kórházban, mind otthon. Még szabadságot is kért, hogy ápoljon, nagyon sokat köszönhetek neki!”
Ilyen volt Mervó Bence térde 2012-ben a dupla műtét után. – fotó: Instagram.
Nem volt kellemes érzés kontrollra járni, főleg akkor, amikor nem várt komplikációval találkoztak. „Az egyik kontroll alkalmával alvadt vér volt a lábamban. Az orvosom azt mondta, vagy befekszek egy napra, vagy most érzéstelenítővel kinyomja a vért. Mondtam neki, hogy »Csinálja, doktor úr!« Azt mondta, ezt kevesen bírják ki, mellettem a betegek rosszul lettek a látványtól. Az orvos azt mondta: »Annyi mindent átéltél, belőled futballista lesz!«”
Mindannyiszor erősebben tért vissza a pályára.
A hosszú kihagyás ellenére eredményesen tért vissza a pályára Mervó Bence, de még ezzel nem volt vége a „pokoljárásának”. Egy évvel a dupla műtét után az utánpótlás-válogatott meccsén rúgást kapott a térdére, s leszakadt a porca, de meglehetősen gyorsan – két hónap alatt – felépült. „Minden sérülésem alkalmával nagyon sokat segítettek a rehabilitációs edzőim, Radó Krisztina és Holanek Zoltán. Nagyon hálás vagyok nekik, ahogy Csernus Imrének is, aki öt éven keresztül képzett mentálisan.”
Mást valószínűleg rég megtört volna ennyi és ilyen mértékű sérülés, de nem Mervót, aki felállt a padlóról, és egyre másra éri el céljait. Ráadásul mindezek ellenére bíztak/bíznak benne a válogatottnál dolgozó szakemberek is. „A sérülések után hamar jól ment a játék, jöttek a gólok is. Nemcsak Győrben, a válogatottban is mindig hamar megkaptam újra a bizalmat, Pisont Istvántól, Mészöly Gézától és Szalai Lászlótól is. Erre nagyon büszke vagyok, hogy mindig fel tudtam állni.”
A korosztályos válogatott szakvezetői mindig számítottak Mervó Bencére. – fotó: rangado.hu
Edzett, vasakaratot kifejlesztett, érett játékos és ember lett az évek során tehát a csatár. „Hihetetlen jó érzés az, amikor nem kapom meg, amit akarok, és addig dolgozom, amíg el nem érem. Nagyon megedződtem ebben a néhány évben, egészen más személyiséggé váltam ezalatt. Százból kilencvenkilenc ember azt mondta, már nem leszek profi labdarúgó, de én hittem benne, és mindent erre áldoztam. Őszintén megmondom, nagyon sokszor sírtam, hogy nem focizhatok. Amikor láttam, hogy a többiek meccset játszanak vagy akár csak tengóznak, szörnyű volt, hogy nem állhattam be. De megerősödtem mentálisan, és onnantól semmi sem volt lehetetlen. Bíztam magamban, hogy sikerül, elterveztem, hogy ott leszek az Európa-bajnokságon, és ott voltam, kitűztem, hogy a vébén ott leszek, és az is sikerült! Sohasem elégszem meg, ha megelégedtem volna magammal, biztosan nem fociznék már. Örülök neki, hogy harcolhatok! A térdemnek – hála istennek – semmi baja nincs már, ez a vébén is látszott. Sosem volt baja, csak rosszkor voltam rossz helyen… Most már azt mondom, örülök, hogy fiatalon átéltem ezeket.”
Az új-zélandi U20-as világbajnokságon Brazília sem úszta meg Mervó-gól nélkül. – fotó: MTI
Nem is akármilyen mérleggel: Négy mérkőzésen öt gólt szerzett, amivel ezüstcipős lett. Majd következett az újabb állomás. A Győrt kizárták az NB I-ből, így a menedzsmentje csapatkeresésbe fogott, és bár sokáig nem talált klubot – a nyár végét az MTK-nál töltötte Bence – végül Svájcban talált csapatot. A Vanczák Vilmost is foglalkoztató Sionban folytatja, januártól. „Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Új helyen, új környezetben, új motivációk előtt. Bár egy ideig nem játszhatok, sok meccsből nem maradok ki, mivel december elején vége a bajnokságnak. Addig is keményen dolgozom. Nem is árt az nekem, mert kimaradt a felkészülési időszak, így fokozatosan jöhetek vissza. Türelmes vagyok. Erős a csapat, ezt bizonyítja az is, hogy vezetjük a csoportunkat az Európa-ligában. Kiváló játékosok alkotják a keretet, így nyilván nehéz lesz bekerülnöm a csapatba. Ezzel azonban nincs problémám, sőt! Mint már mondtam, szeretem a kihívásokat…”
Gavalovits Sándor
