Meglepetés nem született, hacsak nem vesszük annak a Puskás hazai döntetlenjét a Loki ellen, vagy éppen a Haladás Videoton elleni sikerét.
Talán nem véletlen, hogy botladozik a címvédő. A Haladás odahaza is megverte az idei szezonban a bajnokot, miközben Király Gábort dicséri a hazaiak szakvezetője.
Haladás – Videoton 1-0
g.: Gaál B. (23.)
Mészöly Géza: „Mivel rendkívül fontos számunkra a Magyar Kupa, természetesen a továbbjutás a cél, s ha a csapat úgy játszik, mint most, akkor nem lesz baj – utalt a szakember arra, hogy szerdán a kupában is a fehérváriakkal találkoznak. – Persze a Videoton erős gárda bő kerettel, jó játékosokkal. Sikerünk annak köszönhető, hogy csapatként dolgoztunk meg a sikerért, és a közönség végig segített bennünket. A mérkőzés fordulópontja volt, hogy egy nullás állásnál kimaradt a tizenegyes, a védés óriási bravúr volt. Büszke vagyok Király Gáborra, mint ahogy egész Szombathely. Az utóbbi időben nehéz napokat élt át, néhányan – és nyilván nem a szombathelyi szimpatizánsok közül – elég furcsán beszéltek róla, de bebizonyította, hogy igazi profi, nem foglalkozott a rosszindulatú megjegyzésekkel. Nagy értéke a csapatnak. Sokat jelentett a középpályán a nagy munkabírású Iszlai Bence játéka is, s minden erőnkkel azon leszünk, hogy a földön tartsuk a jó képességű labdarúgót, mert ő is fontos embere a Haladásnak.”
Horváth Ferenc: „Győzelemre játszottunk, ám a futball pontosan olyan, mint az élet, amely kilencven százalékban szenvedésből, tíz százalékban pedig élvezetből áll. Tehát amíg nem teszünk meg mindent a sikerért, nem döglünk meg érte, nem is számíthatunk az élvezetre, a sikerek átélésére. Olyan ez, mint a gitár húrja, ha nem feszül, hamisan zeng. Most mi is hamisan játszottunk. Lüktető volt a mérkőzés, számos Videoton-helyzettel, csakhogy kihagytuk őket, így elmaradt a győzelem. Nyilván más hangulatban lennénk most, ha bemegy a tizenegyes, azonban már kár sopánkodni. Továbbra is vallom, hogy amíg nem szenvedünk meg az előbb is említett tízszázaléknyi élvezetért, ne számítsunk sikerre. Ez szolgálhat tanulságként, nem pedig a kimaradt büntető.”
Debrecen győzni ment Felcsútra, ám a végén meg kellett elégednie a döntetlennel. Érthetően mindkét szakvezető másképp látta az eseményeket.
Puskás AFC – DVSC 1-1
g.: Lencse L. (82.) ill.: Korhut (85.)
Robert Jarni: „Jó minőségű játékot nyújtottunk a mezőny egyik legjobb csapata ellen. Sajnos, hiába szereztünk vezetést, egy „érdekes” játékhelyzetet követően jött az egyenlítés, és döntetlenre végződött a találkozó. Sajnos, nem az első olyan mérkőzést játszottuk, amikor megszereztük a vezetést, mégis elmaradt a győzelem. Hiányzik az az egy lépés, amellyel végérvényesen ellenfelünk fölé kerekedhetnénk. A játékosok már megszokták a munkastílusunkat, talán egy kicsivel nagyobb koncentráció szükséges ahhoz, hogy végre nyerjünk. De ezen dolgozunk… Meglehet, még több munka szükséges ahhoz, hogy a találkozó végére ne fáradjunk el és megmaradjon a szükséges koncentráció.”
Kondás Elemér: „Nagyon jó iramú mérkőzést játszottunk, jól futballoztunk, és bár jócskán volt lehetőségünk a vezetés megszerzésére, a Puskás Akadémia jutott előnyhöz. Hátrányban azért küzdöttünk, hogy meglegyen a döntetlen, aztán amikor egyenlítettünk, a győzelmet szerettük volna megszerezni. Azt is el kell mondanom, voltak olyan kérdéses események a meccsen, amelyek nem nekünk kedveztek. Gólt, gólokat akartunk szerezni, s erre meg is voltak a lehetőségeink. Mivel kihagytuk a helyzeteinket, hátrányba kerültünk, de ahogy mondottam, még a találkozó végén, az egyenlítést követően is a győzelemért hajtottunk. Nagyon csalódott lettem volna, ha kikapunk, ugyanis sokkal jobban futballoztunk ellenfelünknél.”
Szenzációs feltámadást produkált Békéscsabán a Paks, amely az utolsó percben nyerte meg a már elveszettnek hitt meccset. Ezzel tovább mélyült a csabai gödör.
Békéscsaba – Paks 2-3
g.: Birtalan (7., 10.) ill.: Papp K. (54.), Szakály D. (82.), Bartha L. (90+4.)
Zoran Spisljak: „Kettő nulla után sem gondoltam arra, hogy megvan a mérkőzés. Tovább kellett volna építkezni, támadni, hiszen nagyon sok idő volt még a meccs végéig. Sok energiát tettünk bele a folytatásba is, de nagy érvágás volt, hogy egyik kulcsjátékosunkat, Ezequiel Calventét elvesztettük a második játékrészre. A szünetben azt mondtam a játékosoknak, próbálják távol tartani az ellenfelet. Úgy tűnik azonban, ők még nem elég érettek. De még kettő egynél sem volt rossz a helyzet, akár mi is rúghattunk volna gólt. A kispadról nem úgy láttam, hogy a szabálytalanság kiállítást ért, ám a játékvezető közelebb állt az esethez, biztos ő látta jobban. Egyébként ez is az éretlen játékra utaló jel volt, de amúgy sem lett volna szabad ilyen gólt kapni az utolsó másodpercekben.”
Csertői Aurél: „A tizedik percig elaludtunk, az öltözőben maradt a csapat. A gólok után magához tértek a játékosok, a huszadik perctől kezdve fokozatosan átvettük a mérkőzés irányítását, helyzeteket dolgoztunk ki, de meglehetősen pontatlanok voltunk az első játékrészben. Azt nem szeretném részletezni, hogy mit mondtam az öltözőben, egy biztos, nem voltam finom. Nem volt rossz a játékunk, ezért vártam a cserékkel, akik közül Szakály Dénes hamar gólt is szerzett. Erre mondják fociberkekben: jó csere volt. Láttam a csapaton, hogy végig hisz a győzelemben, mentek is előre, egyre több helyzetünk adódott. A legvégén pedig be is igazolódott hitünk, hiszen Bartha László fantasztikus szabadrúgásgóllal meghozta győzelmünket, amiben én is az első perctől kezdve hittem. Így továbbra is őrizzük augusztus vége óta tartó veretlenségünket.”
Fellélegezhet az Újpest, amely az észak-pesti rangadón két vállra fektette a Vasast, ám ennek ellenére csapaton belül nem éppen az egység látszik.
Újpest – Vasas 2-0
g.: Diagne (80., 85., az elsőt 11-esből)
Nebojsa Vignjevic: „Az első félidőben akadozott a játékunk, idegesen, kapkodva futballoztunk. Túl nagy volt a nyomás a játékosokon a győzelmi kényszer miatt. A második félidőben már a mi akaratunk érvényesült, fokoztuk a tempót, hibákra kényszerítettük az ellenfelet, és megérdemelten győztünk. Nem győzöm hangsúlyozni, a három pont megszerzése a legfontosabb. Balogh Balázs volt kijelölve tizenegyes-végrehajtónak. De végül nem ő lőtte, és nem is Kabát Péter…”
Simon Antal: „Az első félidőben teljesen egyenrangú partnerei voltunk az Újpestnek, sőt, ekkor még nekünk adódott inkább gólszerzési lehetőségünk. A szünet után jobbára csak védekeztünk, az Újpest ránk kényszerítette az akaratát. Ekkor már nem maradt erőnk a támadásokra. Ne felejtse el senki, hogy hét közben százhúsz perces kupacsatát vívtunk Nyíregyházán. Most szerettünk volna pontot szerezni, de nem sikerült. Ki kell elemezni a hibákat.”
Bűn rossz mérkőzést láttak Angyalföldön a Honvéd és az MTK hívei, valamint az edzők. Torghelle kétszer keserítette nevelőegyesületét.
MTK – Honvéd 2-1
g.: Torghelle (32., 38) ill.: Kamber (54.)
László Csaba: „Ott kell kezdeni, hogy a Honvéd a második félidőben jobban játszott, mint mi. El kell ismerni, hogy a szép játékot felülírta az eredményesség. A kispestiek mindent egy lapra feltéve támadtak. Előfordult már, hogy mi kerültünk kétgólos hátrányba, s mégis szereztünk egy pontot, így felhívtam a figyelmet arra a félidőben, hogy továbbra is erőszakosan, agresszívan futballozzunk. De sajnos a vendégek jobban játszottak, s bizony szerencsénk volt, amikor kapufát lőtt, majd lécet fejelt az ellenfél. Sajnos nincs meg az a gyilkos ösztön még a csapatban, hogy simán megnyerjen egy ilyen csatát. Bánt, hogy a szabad- és szögletrúgásoknál fölénk kerekedett a Honvéd.”
Marco Rossi: „Azonos színvonalon futballozott mindkét csapat, ugyanolyan gyengén… A hazai vezetést követően szaladtunk az eredmény után. Az MTK-nak három helyzete adódott, kettőt kihasznált, Torghelle Sándor mindkét alkalommal jól döntött. Lehet, szerencsésebb edzőre van szüksége a csapatnak… Azt akarom mondani, hogy az embernek, miután megszületik, a legfontosabb faktor az életében, hogy szerencséje legyen… Nekünk már sokszor nem volt, pedig most is mi akartunk futballozni. Sajnos Hegedüs Lajos úgy védett, mint még egyszer sem a szezon során. Csak hangsúlyozni tudom, látványosan nincs szerencsénk… Kőkeményen kell dolgozni, s akkor lesz eredmény. Borzalmasan nehéz ellenfél következik, a Debrecen. Sok munkára lesz még szükségünk.”
Továbbra sem lehet legyőzni a Ferencvárost, amely már harminchárom bajnoki óta őrzi veretlenségét, ám továbbra sem beszélnek a bajnoki címről.
Diósgyőr – Ferencváros 0-2
g.: Sesták (24.), Lamah (79.)
Bekő Balázs: „Nem könnyű értékelni, hiszen olyan mérkőzés kerekedett a mostaniból, amelyet szinte végig emberhátrányban kellett lejátszani. Nyilvánvaló, hogy rengeteg energiánkat felemésztette a védekezés, ugyanakkor bosszantó, hogy egyik gólt sem azért kaptuk, mert kevesebben voltunk, nem arról volt szó, hogy a Fradi kipasszolt vagy lejátszott volna minket a pályáról. Ezúttal jár az elismerés a csapatomnak, mert ilyen körülmények között is helytállt, le a kalappal a közönség előtt, mert végig mellettünk volt, szerintem értékelték az erőfeszítéseinket. Azt szerettük volna elérni, hogy minél tovább nyílt legyen a mérkőzés, vagyis lehetőleg ne kapjunk újabb gólt. Kértem továbbá, hogy stabilan védekezzünk, próbáljunk meg kontrázni, a lehetőség szerint minél több szögletet, szabadrúgást kiharcolni, mert olyankor eltüntethető a létszámkülönbség. Úgy gondolom, ezt jól megoldottuk, hiszen az utolsó tíz percet leszámítva nyílt volt a mérkőzés. Mindenképpen le akartuk zárni a területet, hogy a vendégek passzjátéka ne érvényesüljön, sem a pálya szélességében, sem mélységében. Volt, hogy visszaálltunk, máskor meg letámadtuk őket, ebből adódtak is ígéretes megindulásaink, de olyan korán jött egy rossz helyezkedés következtében a piros lap, hogy erről már nincs is értelme tovább beszélni…”
Thomas Doll: „Megérdemelten győztünk. Természetesen a kiállítás döntően befolyásolta a játék képét, várható volt, hogy az ellenfélnek nem sok gólszerzési lehetősége lesz, ha hetvenöt percet eggyel kevesebb futballistával kell végigjátszania. Okosan futballozva uraltuk a mezőnyt, nem engedtük kontrázni az ellenfelet. Azért van hiányérzetem, mert könnyebb dolgunk lett volna, ha hamarabb megszerezzük a második gólt. Birtokoltuk a labdát a második félidőben is, nem engedtük támadni a Diósgyőrt, ez pozitívum, de a labdajáratás sebessége sokszor nem volt megfelelő, miként a kapu előtti koncentráció sem, ezzel együtt három rendkívül fontos pontot szereztünk. Azt gondolom, a stílusunk elég kockázatos ahhoz, hogy legyen megfelelő mentális kihívás a játékosok előtt. Próbálunk minél közelebb játszani az ellenfél kapujához, sokszor csak Dibusz Dénes van a mi térfelünkön, ez azért elég kockázatos felfogás. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy Diósgyőrben nem könnyű nyerni, hiszen a szurkolók még az utolsó percben, kétgólos hátrányban is teljes erővel buzdították a csapatukat.”
Gavalovits Sándor
