Rangadóra készült a Camp Nouban a Barcelona, amely a Villarreal ellen mutathatta meg a szurkolóknak, hogy nem kell félteni őket. Ez történt velük a La Liga 11. fordulójában.
Lép: as.com
Messi mellet Ivan Rakitic is hiányzott sérülés miatt a gránátvörös-kékektől, így ezúttal sem a legerősebb kezdőcsapatukkal álltak ki – de ehhez alighanem már hozzá szokhattak. Ott volt viszont a csapatban Munir és Sergi Roberto is, nekik kellett helyettesíteniük a már említett sztárokat. A kezdés nem ment könnyen. Nagyjából kiegyenlített volt e játék, de egyik fél sem kockáztatott túl sokat. A legnagyobb harc a középpályán folyt – gyakorlatilag itt dőlt el a meccs. A Barca részéről ugyanis Iniesta, Sergi Roberto és Busquets nem voltak urai a helyzetnek. Ennek több oka is lehet, de a legfontosabb talán a sárga középpálya szerepe: a Bruno, Pina, Denis Suarez olyan hatékonyan látta el feladatát, hogy a katalánok nagyon nehezen boldogultak. Tökéletesen zavarták a hazai támadások építkezését, ami kapkodásra és hibákra késztette a Barcelonát. Külön ki kell emelni Denis Suarezt, aki az elmúlt hetekben kiemelkedőt alkotott a Villarrealban, ahogy ezúttal is a legjobbak között volt.
Hihetetlen munkát végzett védekezésben, de emellett a támadások agya is ő volt. A Barcelona nevelte ki, de nem láttak benne fantáziát – talán már bánják, hogy olyan könnyen letettek róla. Ami a meccset illeti, nagyon nehezen kerültek helyzetbe a csapatok. A Barcelona főleg a széleken, a felfutó szélső védők segítségével tudott veszélyeztetni, de középen rendre jól zártak a vendégek. Lövések azért akadtak, de Areola és a Villarreal védelme nagyrészt ura volt a helyzetnek. Nem ez az első alkalom, hogy a Barca támadó hármasából Munir rendre kimarad az összjátékokból. A fiatal támadó oldalán szinte alig vezettek támadásokat – ha mégis, akkor Dani Alves akciózott – középen pedig nem nagyon játszották meg a társak. A túloldalon Soldadónak akadt egy-két lövése, ám a gól elmaradt az első félidőben. A második játékrész hasonlóan indult, mint az első – főleg a küzdelem dominált. Dani Alves közel került ugyan a vezetés megszerzéséhez, de nem tudott betalálni – és utána jó ideig csak keresték a kaput a hazai játékosok.
Ami viszont egyértelmű volt, hogy sokkal tudatosabban játszanak, Luiz Enrique eltalált valamit a szünetben. Eleinte csak kezdték többet birtokolni a labdát, majd hirtelen az előnyük már egy gólban is megmutatkozott. A 60. percében Busquets passzából Neymar volt eredményes, vezetéshez juttatva csapatát. Amit addig csinált a Villarreal, az remek volt, innentől viszont váltaniuk kellett. Nem elég pusztán zavarni ellenfelüket, alkotniuk is kellett. Ez a fele a dolognak azért nyilván nehezebb, de közel sem lehetetlen feladat. Részsikerekig jutottak csak, a Barcelona viszont egyre veszélyesebbé vált a sok üres terület miatt, amit ők szépen ki tudtak használni. Egyre többször értek oda a Villarreal kapuja elé, míg nem a 70. percben újabb gólig jutottak. Munir vett át remekül egy átadást a tizenhatoson belül, majd szabálytalanul szerelték – a megítélt büntetőt pedig kivételesen nem Neymar, hanem Suarez végezte el – sikeresen. A folytatás innentől egyértelmű volt. A Villarrealnak nem sok esélye maradt, de a show mégsem ért véget. A kilátogató nézők a 85. percben láthatták meg a csodát, amiért érdemes volt várni: Neymar hihetetlen mozdulatokkal vette át a labdát, tette át a feje fölött, majd vágta azt a kapuba lepattanás nélkül. Suarez passzából így ő állította be a 3-0-ás végeredményt. Ennyi ugyan nem volt a két csapat között, de a végére elfáradtak a sárga mezesek. Neymar most megmutatta, hogy miért lehet esélyes az Aranylabda szavazáson.
Barcelona – Villarreal 3-0
G.: Neymar (60., 85.), Suarez (70.)
Baranyai Balázs
